Kértek már, hogy valamit inkább ne írjak meg. Hazudtak már a szemembe (tudtam, hogy hazudnak és tudták, hogy tudom, hogy hazudnak), húzták már ki a kérdéseimet, írták már át a válaszaikat. Füstölögtem már közhelyek, mellébeszélés, kritikátlanság, őszintétlenség és hamis pátosz miatt.
Nem mintha én jobb lennék bárkinél. Vertem már át olvasót clickbaittel, adtam ki olyan átigazolási pletykát, amin magam is röhögtem. Írtam már jót, de írtam rosszat is, voltam – szégyenszemre – felkészületlen, hibáztam óriásit. Voltam dühös magamra, másra, a hivatásomra, a sportra, a sportmédiára, a szerelmemre. „Akit” imádok. De néha gyűlölök. Tizenhárom okom van gyűlölni a sportújságírást. Aminek része vagyok.
