Lezárult a világbajnokság csoportköre, lejátszottak 48 meccset, amivel már a tornának több mint a felén túl vagyunk, és még csak most kezdődnek majd az igazi izgalmak. Ennyi mérkőzés alatt viszont már volt alkalmunk alaposan megvizsgálnunk mindegyik együttes erősségeit és gyengéit, és láthattunk jó pár olyan taktikai húzást, amelyek hozzájárultak a legnagyobb meglepetésekhez, vagy épp nem várt menetelésekhez, miközben akadtak olyan játékosok, akiket az edzőjük a tőlük megszokottól eltérő szerepkörben küldtek fel a pályára. A nyolcaddöntők kezdete előtt ezekből az érdekességekből válogattunk ki néhányat.
Morijaszu cseréi megalapozták a németek kiesését
A világbajnokság csoportkörének kétségtelenül legnagyobb meglepetését a német válogatott korai búcsúja jelentette. Hansi Flick együttese ráadásul összességében egyáltalán nem nyújtott rossz teljesítményt. A csoportkör alatt ők produkáltak a legnagyobb pozitív xG-különbséget: amíg ők 10,8 gólra elegendő helyzetet dolgoztak aki, addig az ellenfeleknek csak 3,2-es várható gól mennyiség jött össze.
A németek hosszú távon valószínűleg ennél jobb eredményeket értek volna el, de olyan kis mintán, mint a világbajnokság csoportköre, sokkal jobban kidomborodtak a helyzetkihasználással kapcsolatos problémák, és a védelem bizonytalansága is, amik nagy fokú balszerencsével párosítva a búcsút jelentették a Nationalelf számára.
Az E-csoport végkimenetele szempontjából a legfontosabb meccset már az első fordulóban lejátszották, ahol Flick csapata Japántól szenvedett 2-1-es vereséget annak ellenére, hogy az első félidőt tökéletesen kontrollálta, a másodikban pedig számos ziccere adódott a meccs eldöntésére.
A német válogatott a másik két csoportmeccshez hasonlóan 4-2-3-1-es alapfelállásban kezdett, viszont labdabirtoklás esetén ez 3-2-5-re módosult. A jobbhátvéd Niklas Süle húzódott be Rüdiger és Schlotterbeck mellé a hátsó sorban, míg a jóval támadóbb szellemű David Raum balhátvédként jóval magasabb pozíciót vett fel, és a támadókkal egy vonalban helyezkedett. Ez pedig folyamatosan azt eredményezte, hogy a németek állandóan létszámfölényt tudtak kialakítani a 4-4-2-ben védekező japánok védősorával szemben.
A fenti képen ez tökéletesen látszódik is: miközben a németek a jobb oldalon építkeznek, David Raum ötödik támadóként teljesen szabadon kéri a labdát a hosszú oldalon. Az RB Leipzig játékosát itt még nem játszották meg, ellenben a német gólt eredményező tizenegyest megelőző szituációnál.
Ebben az esetben miután Musiala balszélsőként a félterületben helyezkedve magára vonta a japán balhátvéd figyelmét, Kimmich ki tudta ugratni a bal oldalon ismét teljesen szabad Raumot, akivel szemben végül Gonda, a japánok kapusa szabálytalankodott.
