A papírforma az, hogy Argentína és Németország továbbjut csoportjából. A papírforma az, hogy Argentína és Németország kiesik már a csoportkörben.
Paradoxon? Talán. Kicsit segít a magyarázat: az első mondat a játékerőre vonatkozik, a második pedig arra, hogy mi vár azokra a válogatottakra a világbajnokságon, amelyek elveszítik első mérkőzésüket. A kétszeres és a négyszeres világbajnok bő 10 százalékos „mentőesélybe” kapaszkodik, a második körben látottak alapján elég szorosan.
Harminckét csapatos „vesztőhely”
Amióta 32 csapattal bonyolítják le a világbajnokságokat, a csoportkörben szinte mindig elhullik egy nagycsapat. Vegyük csak azt a nyolcat (Uruguay, Olaszország, Németország, Brazília, Anglia, Argentína, Franciaország, Spanyolország), amely eddig világbajnoki címet nyert! Az első 32 csapatos tornán, Franciaországban a spanyolok estek ki (igaz, akkoriban ők még csak álmodtak a vb-elsőségről). A 2002-es világbajnokságon rögtön kiesett a címvédő – és regnáló Európa-bajnok – Franciaország. A 2006-os tornán – kivételként – nem hullott el nagycsapat az első körben, bezzeg 2010-ben kettő is (a címvédő Olaszország és az előző döntős Franciaország), 2014-ben pedig három (a címvédő Spanyolország, illetve Olaszország és Anglia). Legutóbb, Oroszországban megint a címvédő átka sújtott le: teljesen váratlanul a németek estek ki a csoportkörben.
és bár a torna végén mindig a legszűkebb elit egyik tagja diadalmaskodik, egy-két előzetesen esélyesnek gondolt válogatott gyakran elhullik. Mondhatjuk azt is: arra lehet számítani, hogy legalább egy nagycsapat kiesik már a csoportkörben.
A percepciónk azonban nem feltétlenül ezt súgja. Lehet, azért, mert a világbajnokságok nézőinek derékhada már látta azokat a vb-ket – vagy azokból néhányat –, amelyeken nem történt „óriásölés” a csoportküzdelmek során (1982, 1986, 1990, 1994, 2006). A 24 csapatos világbajnokságok azonban formátumuk miatt kivételnek számítanak: sosem volt olyan könnyű megúszni a csoportkörös botladozást, mint ebben a periódusban.
