Ezt annyira komolyan gondolják a Fehérek, hogy tárgyalóküldöttségük győzködi a fiatal futballistát, írjon alá hozzájuk. A világ (a benne élők miatt) szereti az egyszerűen felragasztható címkéket, amelyek ezúttal a következők: Endrick vajon az „új Vinicius Junior”, az „új Rodrygo” vagy „az új Reinier”?
A felületes futballbarát (futballhaver) most egyből visszakérdez: ki az a Reinier? A tájékozott futballbarát (futballrokon) válaszol: a Real előző három, nagy elvárásokkal az anyaországból érkező fiatal brazil futballistája közül az, aki eddig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és úgy tűnik, nem is fogja; az abszolút kudarcot hozó dortmundi kölcsönévek után jelenleg a Girona együttesében szenved.
Vinícius Juniort és Rodrygót ma már senkinek nem kell bemutatni; előbbi a földkerekség legértékesebb játékosai közé került, utóbbi pedig a cserepadról is óriási érdemeket szerzett a királyiak tavaszi BL-hódításában, és – a sorozat igazi specialistájaként – 79 pályán töltött percenként lő gólt vagy ad gólpasszt.
Vinícius Junior és Rodrygo 45-45 millió eurójába került a madridiaknak, Reinier csak 30 milliót kóstált, Endrick kivásárlási ára a nyáron kötött első profi szerződése alapján 60 millió, de a családja esetleges kérésére 40 millióért is klubot válthat.
Ha a Real meg is veszi Endricket – amihez az ácsingózó konkurensekkel szemben nyerő érv lehet a két honfitárs-előd kiemelkedő előmenetele is –, a FIFA vonatkozó szabálya miatt
Endrick center, aki elsősorban alkata, másodsorban robbanékonysága, harmadrészt gólérzékenysége, negyedrészt egyes technikai megoldásai miatt talán Romarióhoz, az 1994-es világbajnokság legjobb játékosához hasonlít leginkább, de ezen naponta polemizálnak Brazília-szerte. Ám egy 16 éves futballistával kapcsolatos vélemények hogyan is terjenghetnek egyáltalán a felnőttsportolók számára fenntartott térben? E helyütt pontosítanom kell, mert még messze nem volt 16, amikor az év elején, a brazil labdarúgásban a fiatalok felbukkanására fenntartott időszakban meg az ezt a célt szolgáló tornán, a Copa Sao Paulón elbűvölte a nézőket, és megoldotta az ámuldozó szakértők nyelvét. A nála gyakran több mint öt évvel idősebb játékosok között kevesebb mint 300 perc alatt hat gólt szerzett, többek között a tizenhatoson kívülről ollózott a hálóba a negyeddöntőben, és betalált a fináléban is.
Már akkor sokan el is várták ezt tőle, ugyanis a tornát megelőző hónapokban hírek és képek szállingóztak egy fiatalemberről, aki több mint 100 gólt szerzett a Palmeiras utánpótlásában, a sokkal idősebbek között is eredményes, még 11 éves korában állami bajnoki döntőn gólt ollózott a Santos ellen, és aki az U17-es fináléban félpályán túlról vette be a Corinthians kapuját. Ez utóbbi külön történet Brazíliában, úgy nevezik: „a gól, amilyet Pelé nem rúgott”, az 1970-es vb-n ugyanis „a Király” 60 méterről a csehszlovákok kapujára emelte a labdát, de néhány centit tévedett. Ez is emelte Endrick ázsióját.
