A Real Madrid soha nem esett ki a BEK első fordulójában. Mármint 1962. szeptember 26-ig nem. Akkor azonban szembe találta magát Fazekas Árpáddal, az Anderlecht magyar kapusával, aki a brüsszeli visszavágón mindent kifogott. Pedig spanyolok nem álltak fel különösebben rosszul, csatárnégyesükben Amaro Amancio, Alfredo di Stefano, Puskás Ferenc és Francisco Gento sorakozott.
A belga csapat 1-0-ra nyert.
Miután már Madridban is csodát tett, hiszen vendégként 3-3-at ért el.
A kapus és az Anderlecht szerencséjére Jacques Stockman a hajrában mentőövet dobott a vendégeknek.
Ez a Stockman nem volt akárki, 1963 áprilisában mesterhármast ért el a kétszeres világbajnokok sorát – Gilmart, Djalma Santost, Maurót, Zitót, Mario Zagallót –, valamint a csak egyszeres vb-aranyérmes Mengalviót és Amarildót felvonultató brazil válogatott ellen (5-1). A Les Sports című belga lap azt állította meg: „A brazilok technikailag virtuózok maradtak, ám a technika nem minden. Más erények is szükségesek a sikerhez, s ezekkel Brüsszelben nem rukkoltak elő.”
Másutt se nagyon. Lisszabonban 1-0-ra kikaptak a portugáloktól, Amszterdamban szintén 1-0-ra a hollandoktól, Milánóban 3-0-ra az olaszoktól. Ezeken a mérkőzéseken Pelé is játszott, de igazi formájában csak Párizsban, a franciák ellen futballozott – a 3-2-es találkozó mindhárom brazil gólját ő jegyezte a colombes-i stadionban –, és vitte a prímet a hamburgi Volksparkban is, ahol a 2-1-es másfél óra során gólpasszt adott Coutinhónak, majd megszerezte a győztes gólt.
Vicente Feola brazil szakvezető megtalálta az édeset a keserűben. Azt mondta:
Azért volt jó a sok vereség, hogy ezután ismét megtanuljuk értékelni a győzelmet.
A szenzációs brüsszeli meccsen az Anderlechtből Laurent Verbiest, Pierre Hanon, Martin Lippens, Paul van Himst is szerepelt, méghozzá egészen jól, hiszen már a huszadik percben 4-0 volt a belgák javára.
Másfél évvel később az Anderlecht volt a belga válogatott: 1964. szeptember 30-án, miután Jean-Marie Trappeniers kapust a szünetben becserélték, a brüsszeli lilák tizenegy játékosa futballozott a hollandok ellen. A Trappeniers – Heylens, Verbiest, Plaskie, Cornelis – Hanon, Jurion – Devrindt, Stockman, Van Himst, Puis összetételű együttes 1-0-ra nyert Antwerpenben Jef Jurionnak a 87. percben szerzett góljával.
A türelmes Jurion a Real Madridnak a 85.-ben vágta be az egyetlen gólt. A párizsi Le Monde azt írta: „Georges Heylens teljesen kikapcsolta Gentót, Verbiest ugyanezt tette Puskással, a fáradhatatlan Lippens mindenütt ott volt, a két rendkívüli középpályás, Hanon és Jurion alighanem Európa legjobb játékosai közé tartozik.”
Verbiestről azt tartották: ő a brüsszeliek Beckenbauere. Olyannyira ragadt hozzá a „zsé”, hogy hazavitte a brüsszeli Madrid-meccs labdáját. Aztán alig huszonhat évesen autóbalesetben meghalt. Pierre Sinibaldi, az Anderlecht edzője azt mondta: „Soha többé nem lesz lehetőségem ilyen tehetséges védőt edzeni.”
A 64 694 néző csak ámult, miket véd Fazekas a BEK szinonimája ellen, de hát már itthon remekül röpködött, 1955-ben Svájcban Bozsik József, Hidegkuti Nándor, Raduly József, Kocsis Sándor, Machos Ferenc, Puskás, Tichy Lajos társaságában szerepelt először a válogatottban. Abban az évben fedezte fel az Anderlecht: a magyar futballtörténet első BEK-párharcában (6-3, 4-1) Fazekas állt a Vörös Lobogónak nevezett MTK hálója előtt.
