Foci sport24

Miért nyerhette el a Real Madrid szinte edzőmeccset játszva a Szuperkupát?

Alex Grimm / Getty Images
Alex Grimm / Getty Images
A Bajnokok Ligája-címvédő Real Madrid 2-0-ra legyőzte az Európa Liga-győztes Eintracht Frankfurt együttesét a Helsinkiben rendezett Szuperkupa-mérkőzésen. De miképpen festett taktikailag a meccs és miért nyerhetett félgőzzel is a spanyol csapat?

A Real Madridhoz 2015 után visszatérő Carlo Ancelotti vezetésével a rojiblancók nemcsak a bajnoki címet hódították el a tavalyi szezont döcögősen kezdő Barcelonától, hanem a Bajnokok Ligáját is megnyerték, miután mindhárom egyenes kieséses párharcot a sírból sikerült visszahozniuk. Az immár négyszeres BL-győztes edző játékelképzelése nem különbözött nagyban az előd Zinédine Zidanétól; a centire kidolgozott pozíciós játék és a letámadási mechanizmusok helyett, ahogyan azt a korábbi klubjainál is megszokhattuk,

nagyobb szabadságot adott a viszonylag magas átlagéletkorú csapatnak, amely szinte minden poszton közel évtizedes tapasztalatot hozott a legmagasabb szintről, és amelynek a magját még mindig a négy-öt évvel ezelőtti, háromszoros BL-győztes társaság adja.

A 4-3-3-as játékrendszer ennek a liberális játékstílusnak jó keretrendszert adott: az egyes csoportok széltében és hosszában is szabadon mozoghattak labdabirtoklásban, ami olykor az összhang rovására ment. Letámadásban a 4-1-4-1-es alapfelállásból emberfogással szabadon lehetett fellépni a magas letámadáshoz, mélyebb védekezésnél pedig a két szélső akár emberfogással is visszafelé követhette a védővonalba az ellenfél szélső hátvédjeit. Ancelotti tehát labdás és a labda elleni játékban is nagy szabadságot adott a játékosoknak, s ez a szerencsés továbbjutások és a védekezés sebezhetősége mellett is sikeresnek bizonyult az első évadban.

Oliver Glasner Frankfurtja csak a 11. helyen végzett a Bundesliga legutóbbi szezonjában, ám a csapatnak az Európa Ligát összességében veretlenül(!) sikerült megnyernie. A németek a döntőben a skót Rangers gárdáját győzték le tizenegyesekkel, de a menetelés során a piros-feketék mások mellett a Barcelonát is két vállra fektették. Az osztrák edző a Linzben és Wolfsburgban megszokott, kevés labdabirtoklásra, de rendkívül direkt játékra és agresszív letámadásra épülő, kellemetlen stílust próbálta megvalósítani a Frankfurtnál is. Ehhez leggyakrabban a 3-4-3-as felállás dukált, ami a plusz belső védőnek köszönhetően nagyobb stabilitást adott a hátsó sorban és segített a pálya közepének kontrollálásában.

Ancelotti semmit nem változtatott a BL-győztes kezdőcsapaton. Thibaut Courtois előtt Carvajal, Militao, Alaba és Ferland Medy alkotta a védelmet, a középpályán az elnyűhetetlen Casemiro, Modric, Kroos trió kapott helyet, elöl pedig a félig szélsőként, félig negyedik középpályásként játszó Fedrico Valverde lépett pályára a középcsatár Benzema és a bal oldalvonal mellett játszó Vinícius Junior mellett.

Glasner kezdőcsapata a távozó Filip Kostic kivételével tíz helyen megegyezett a Rangers elleni EL-döntőben pályára küldött együttessel. A kapus Kevin Trapp előtt Almamy Touré, Tuta és Kevin Ndicka alkotta a háromfős belső védelmet; a szárnyvédő jobb oldalt Ansgar Knauff, bal oldalt pedig a távozó Kostic helyett Christopher Lenz lett. A védelem előtt Sebastian Rode és Djibril Sowe felelt a játék forgatásáért és az ellenfél támadásainak megszűréséért. A három centrálisan játszó támadó pedig az ígéretes japán Daichi Kamada, a dán Jesper Lindström és a kolumbiai középcsatár, Rafael Santos Borré lett.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Olvasói sztorik