A Ferencváros a BL-selejtezők második fordulójának első mérkőzésén, hazai pályán 2-1-es vereséget szenvedett a Slovan Bratislavától. A Fradi kevés minőségi helyzetet kidolgozva, támadásban ötlettelenül, védekezésben számos hibával futballozott, a szurkolói frusztrációt Sztanyiszlav Csercseszov edző vitatható cseréivel fokozta.
A látottak alapján az internetes fórumokon az orosz edzőt azonnal elkeresztelték „Elcseszovnak”, utalva az elúszni látszó BL-álomra. Bár a magyar futball kapcsán örök optimista Ziccer-szakértőink egyöntetű állítása szerint a Fradi egyénileg sokkal jobb játékosokból áll, az első meccsből kiindulva még ők is nagyjából 30-35 százalék esélyt adtak a pozsonyi továbbjutásra.
Csercseszov megoldóképlete
A magyar bajnok szakmai stábja egy héten át törhette a fejét, hogyan fordítsa meg a párharc végkimenetelét. A döntést az élet is segítette, állítólag Wingo és Kovacevic is kisebb sérülést szedett össze, de mivel pont e két labdarúgó lógott ki teljesítményével lefelé az odavágón, Csercseszovnak tálcán kínálta magát a lehetőség a váltásra. Ő végül Botkát vezényelte jobb védő posztjára, míg az egyik nyári szerzeménynek, a holland Knoesternek szavazott bizalmat bal belső védő poszton.
Az orosz edző ugyanakkor a felálláson semmit sem változtatott, épp úgy négy védővel, két belső, egy klasszikus 6-os (Esiti) és egy 8-as (Laidouni) középpályással, és négy támadóval, 4-2-3-1-es alapfelállásban küldte pályára csapatát, ami a saját kapu előtt felállt védekezésnél 4-4-2-re alakult át.
Csercseszovot a szurkolók és a magyar média is óhatatlanul összehasonlítja Szerhij Rebrovval, hiszen utóbbi hihetetlenül magasra tette eredményesség tekintetében a lécet. Az ukrán edző Európában, és az NB I-ben is rendkívül fegyelmezett pozíciós játékot követelt meg labdarúgóitól, ragaszkodott a kezdőjéhez, nem nagyon rotált, viszont a BL-csoportkörben még a Barcelona és a Juventus ellen is kristálytisztán látszott a terve, hol, melyik oldalon, és hogyan szeretné feltörni az ellenfél védelmét, minek következményeként a Fradi még e sztárcsapatok ellen is képes volt kidolgozni 1-3 magas minőségű helyzetet, amelyekből rendre gólt is szerzett. (A közvélemény kevésbé zöldpárti fele ezt fordítjta le úgy, hogy mindig mázlija van a Fradinak, mert kettőből kettőt bevert.)
Nála eddig azt tapasztaltuk, bízik labdarúgói képességében, jóval szabadabban engedi futballozni csapatát, különösen támadásban ad teret az egyéni kvalitásnak, a négy támadója improvizatív képességének. Ebből az külső szemlélő, aki nem vesz részt a taktikai értekezleten, csak annyit lát, hogy
- a Ferencváros támadásai a Rebrov-érához képest kevésbé megkomponáltak, sokkal esetlegesebbek.
- Ezért kívülről gyakran nem látszik a meccsterv, hogyan is akar gólt lőni a Fradi.
- Mindez a Slovan elleni első párharcon is inkább erőlködést szült, alacsonyabb minőségű helyzeteket dolgozott ki a Fradi – lásd, hiába alakított ki Budapesten is messze több lövőhelyzetet a magyar bajnok, azok összessége xG mutató terén jócskán elmaradt a vendégekétől (1,10 vs 1,41).
Ehhez képest már a visszavágó első perceiben az látszott, hogy Csercseszov ezúttal kevésbé engedi szabadon futballozni támadóit. A négy gólszerzésért felelős labdarúgója pozíciójába belenyúlt, átvariálta csapata támadásszervezését, annak súlypontjait mindenképp.
A Budapesten klasszikus 10-est játszó Zachariassen Pozsonyban a jobbszélső poszton tűnt fel. Az odavágón inkább csatárt játszó Traorét bal szélre vezényelte, így Boli és Tokmac maradt középen, előbbi kifejezett középcsatár, utóbbi mellette, mögötte, de tengelyben, kulcspasszokért felelős játékszervező, és második ütemben a kapu elé érkező támadó feladatokkal.
A Fradi Pozsonyban sem óvatoskodott, épp úgy támadó felfogásban lépett fel, mint Budapesten.
Zachariassen és Traoré is a szélről a befelé húzódva nyitott területet a támadásokhoz magasan fellépő Botkának és Civicnek, visszatérő módon a két szélen próbált 2-1-es szituációkat, tiszta beadási lehetőséget kialakítani csapatának – a Fradi első (Civic Bolinak), és harmadik (Botka Traorénak) gólja is ilyen beadások után született.
Támadásból védekezésbe átmenetben is jelentős különbség látszott az odavágóhoz képest. Esiti azt csinálta, mint mindig, sziklaként szűrt, szerelt, és kizárólag oldalra, hátra, biztonságit passzolt. Ellenben a csapat legnagyobb munkabírású, és talán egyéni kvalitás terén egyik legjobb labdarúgója Laidouni a tőle megszokotthoz képest sokkal fegyelmezettebben tartotta pozícióját, a benne szunnyadó támadó vére kevésbé vitte el, nem hagyta el indokolatlanul a zónáját.
A sportban a szerencsefaktor azt segíti, aki többet tesz érte
A 22-szeres tunéziai válogatott labdarúgó taktikai téren olykor fegyelmezetlen, és sűrűn viselkedik időzített bombaként. Hatalmas szívéhez forró fej párosul, mondjuk ki: feszült meccseken egy-egy belépője, a játékvezető rendszeres kritizálása okán benne van a piros lap a játékában. Nyilván Rebrov sem vak, tisztában volt a képességeivel, 2020 őszén mégsem játszatta egyszer sem európai kupameccsen kezdőként, inkább a sokkal fegyelmezettebb Haratyin-Sigér duót favorizálta, meglehet, pont a fentiek miatt.
