A ferencvárosi szurkolók bizakodóan várhatták csapatuk nemzetközi kupaszereplését, hiszen a kezdeti nehézségek után Sztanyiszlav Csercseszov csapata támadásban is egyre biztatóbb képet kezdett mutatni, amint azt a kupadöntő után mi is megírtuk.
Bár az első mérkőzésen a Ferencváros többet birtokolta a labdát, helyzeteket nehezen tudott kidolgozni. A korábban már kipróbált háromvédős rendszer helyett a ferencvárosiak ismét négy védővel, két belső középpályással és négy, viszonylag szabadon játszó támadóval léptek pályára. A két védekező középpályás, Vécsei és Laidouni felváltva léptek vissza a két belső védő, Sammy Mmaee és Kovacevic mellé, Civic és Botka szélsőhátvédként viszont a megszokottnál kevésbé játszottak támadó felfogásban, az agresszív beindulás helyett legtöbbször inkább lábra kérték a labdát. Botka sokszor egyenesen befelé mozogva, a félterületben kérte a labdát amolyan „hamis” szélsőhátvédként, így a Traoré–Zachariassen–Tokmac–Boli négyes az első mérkőzésen kevesebb támogatást kapott.
A hazai védekezést az ellenfél védővonalai közé bejátszva, vagy a védekezést a védelmi vonal mögé betörve nemigen sikerült megbontani. Ennek egyik fő oka az volt, hogy a ferencvárosiak a visszavágóhoz képest Kazahsztánban még nem voltak kellően türelmesek a labdabirtoklással: a hátulról, gyakran a védővonalról érkező hosszú, meredek passzokra a kompaktan védekező hazaiaknak volt idejük odaérni. Ráadásul Csercseszov csapata a támadóharmadhoz érve sem használta ki elégszer a pálya szélét és közepét összekötő, úgynevezett félterületet, amely Pep Guardiola vagy éppen Julian Nagelsmann csapatainál is kulcsszerepet tölt be. A négy támadó kevés alkalommal próbált az ellenfél szélső és belső védője közé beindulva megbontani az ellenfél védekezését. Beindulás helyett is sokszor pozícióban várták a labdát, máskor pedig egyszerre próbáltak beindulni, akkor, amikor a labda Civicnél, az oldalvonal mellett volt. Innen a labdát középre juttatni nem egyszerű, hiszen rengeteg láb között kellett volna folytatni a játékot.
A Tobol Kosztanaj csapata ráadásul az első mérkőzésen még igen kompaktan védekezett: a középcsatár Zsakszlikov mellé emberfogással mindig kilépett egy csapattárs a középpályáról. Ráadásul az egymás mellett játszók is viszonylag szűk távolságot tartottak egymástól, így a kilépő játékos mögé viszonylag kevés alkalommal sikerült felpasszolni a labdát. A meglepetésszerűen kilépő játékosok ugyanakkor hosszában megnyújtották a kazahok védekezését. Erre volt reakció ferencvárosi részről a már említett hosszú mélységi passz, amit a labdát kapó ferencvárosi támadókra kilépve a kazah védősornak volt ideje lereagálni.
Az odavágó nehézségei után szerda este a Fradi gyorsan eldöntötte a párharc lényeges kérdéseit: húsz perc után a zöld-fehérek már 3-0-ra vezettek. A friss igazolás Adama Traoré egy szögletet követően már négy perc után betalált.
