Az ég kék, a fű zöld, a nemrég zárult bajnokságot is a Ferencváros nyerte meg, ez pedig annyira volt papírforma, mint eltalálni az 1896-os angol–zanzibári „háború” végeredményét (aki nem ismeri a történetet: Anglia 38 perc alatt győzött, ez a világ legrövidebbnek tartott fegyveres konfliktusa).
Szóval egymás után negyedszer is bajnok lett a Fradi, teljesen megérdemelten. Úgy, hogy az őszi idénye részben ráment egy rosszul sikerült edzőváltásra (a Szerhij Rebrovot váltó Peter Stögert fel is állították a kispadról), a tavaszi szezonnak pedig a koronavírus-járvány miatt gyakorlatilag felkészülés nélkül vágott neki az újonnan kinevezett Sztanyiszlav Csercseszov, aki menet közben keresgélte a csapatát. Megtalálta, és a Paks elleni fináléban rendkívül meggyőző teljesítménnyel a Magyar Kupát is hozzáadta a trófeagyűjteményhez, így 2015/16 után sikerült duplázniuk a zöldeknek. A Ferencváros sorrendben 13, 13, 20 és 12 pont előnnyel nyerte meg az aranyérmet, tehát izgulnia egyszer sem kellett a szurkolótábornak. A hatvanas évek végének, hetvenes évek elejének-közepének nagy Újpestje óta először tudta magyar klub négyszer egymás után elhódítani a bajnoki serleget.
Nyomasztó fölény
Helyezzük kontextusba ezt a győzelmet és a dominancia mértékét! A 2018 és 2022 között négy bajnoki címet nyert Ferencvárost más domináns csapatokkal vetettük össze a második világháború utáni érában. Természetesen a vizsgált együttesek játékerő szempontjából aligha vethetők össze: senki sem vitatja, hogy az 1949–1955-ös nagy Honvéd (és „szubdominánsa”, az MTK, amely a Textiles, Bp. Bástya, Bp. Vörös Lobogó neveket viselte ekkoriban) tele volt világklasszis játékossal, és kontinentális szinten sokkal nagyobb erőt képviselt, mint a mostani FTC. Ezt elmondhatjuk az 1969–1975 közötti nagy Újpestről is, legfeljebb a világklasszist kell Európa-klasszisra cserélnünk. Az összevetésben még a Honvéd 1983 és 1986, valamint a Debrecen 2004 és 2010 között kiemelkedő szerepet játszó gárdája szerepel. A Honvéd (1949–1955) 5 bajnoki címet és 2 ezüstérmet zsebelt be (érdekes módon viszont háromszor egymás után nem tudott egyszer sem győzni), az Újpest (1969–1975) zsinórban hétszer lett bajnok, a Honvéd (1983–1986) sorozatban háromszor nyert, a DVSC (2004–2010) hat évadból ötször diadalmaskodott, míg az FTC (2018–2022) dominálta a legutóbbi négy bajnoki kiírást.
Ha minden bajnoki eredményt hárompontos rendszerre konvertálunk, akkor láthatjuk, mennyire voltak meghatározóak az említett csapatok csúcsidőszakukban. Ha a közvetlen riválisok eredményeit is megvizsgáljuk, akkor már kontextust is kapunk: nemcsak azt látjuk, hogy mennyire volt erős a domináns csapat, hanem azt is, mennyire volt közel hozzá az első számú riválisa. A grafikonon az öt említett domináns csapatot és egészen kiemelkedő eredménysora miatt az 1949–1955 közötti MTK-t ábrázoltuk.
A Ferencvárosnál csak a második világháború utáni magyar klubfutball legerősebb együttese, az Aranycsapat gerincét adó Honvéd volt dominánsabb, illetve a kispestiek akkori legnagyobb riválisa (MTK) is elképesztően kiemelkedett a mezőnyből. Az Újpest és a Debrecen nagy korszaka nagyjából hasonló erőfölényt hozott, de az FTC mostani dominanciája mindkettőnél kicsit erősebb.
