A sorsolásnak köszönhetően sok jó sztori születhetett volna a legfontosabb kupasorozat 2021-2022-es kiírásának fináléjában. Szoríthattunk volna az abszolút esélytelenként bemasírozó kicsinek, a Villarrealnak. Lehetett volna angol házidöntő, amit a „világ két legjobb csapata” címke emelt volna még magasabbra. És kialakulhatott a 2018-as döntő visszavágója is, a Liverpool és a Real Madrid részvételével. Ez utóbbi valósult meg.
Még ha a sérülését elősegítő Sergio Ramos nem is lesz a pályán, Mohamed Szalah a társai segítségével bosszút állhat a madridiakon. Vagy a kontinens legkikezdhetetlenebb klubja megmutathatja, hogy hiába az előzetes esélyek, hiába az ultramodern Klopp-gépezet, ha egy-egy csatát el is veszítenek, a háborút sohasem. Lássuk, mi történt az elődöntők visszavágóin!
A maga módján mindkét edző tökéletesen dolgozott
Fontos rögzíteni a kiinduló helyzetet. Az odavágó után a Manchester City egygólos előnyben, számára egészen komfortos helyzetben várhatta az idegenbeli mérkőzést, míg a Real Madridnak úgy kellett megpróbálni a percek folyásával lassan, óvatosan közelebb iszkolni, hogy ne menjen bele még egyszer olyan adok-kapokba, mint egy héttel korábban, Angliában.
A kezdők kijelölése és az első játékrész ennek megfelelően alakult: ahogyan azt mostanra Guardiolától megszokhattuk, igen pragmatikus megközelítést választott, és azt szerette volna, ha a csapata az alapjátékához hasonlóan focizik – már amennyire azt nyilván az ellenfél engedi. A hazaiak letámadása okozott azért gondot és korántsem láthattunk olyan zökkenőmentes labdatartást, mint a Premier League-ben általában, de ez előnyben – úgy, hogy az ellenfél nem jelentett igazi veszélyt a kapujukra – nem különösebben zaklathatta fel a katalán mestert.
Bár az angol hátvéd végül csak egy bő órát bírt, utólag igen nagy magabiztossággal kijelenthető, hogy Guardiola helyesen jelölte őt a kezdőbe. Az első 45 perc során – a megszokott módon – Vinícius Jr. oldalán futott a Real támadásainak zöme, de Walker háromból három párbajt megnyert a brazillal szemben, úgyhogy ezek kizárólag vaktöltényként elpuffantott próbálkozásnak számítottak.
No surprises which flank Real Madrid have focused on during the first 45.
Vinícius Júnior yet to have the beating of Kyle Walker so far though#UCL | #RMAMCI pic.twitter.com/K0kqAk39v8
— StatsBomb (@StatsBomb) May 4, 2022
Kyle Walker won 3/3 Tackles in the first half.#UCL | #RMAMCI pic.twitter.com/VCIAUFhUsk
— StatsBomb (@StatsBomb) May 4, 2022
Mivel Ancelotti – látva az előző találkozót – még hazai pályán, a Bernabéuban sem sodorhatta bele magát még egyszer olyan kézilabdameccsbe, mint az Etihadban, egy célt tartott szem előtt: párharcban maradni, aztán a megfelelő pillanatban rádurrantani a Cityre. Úgy, ahogyan az már a Paris Saint-Germain, valamint a Chelsea ellen is történt – és az olasz maestro hibátlanul választott.
A 68. percben Toni Kroost váltó Rodrygo végül duplázott, és a gólok előtt is egy személyben élesztette újjá a Real jobb oldalát, míg Camavinga meg Asensio éppen akkor érkezett plusz lendületet adni, amikor már nem hátrálhattak tovább, és menni kellett előre. A cserék különösen érdekes beszédtémát szolgáltattak később is: Kroos elmondta, hogy a hosszabbításban Ancelotti kikérte a véleményüket arról, kit küldjön be.
Toni Kroos: "Ancelotti asked for the opinion of the experienced players on who he should sub on at extra-time. This situation describes him perfectly as a coach and is why he works so well with the team. pic.twitter.com/bZFlNzSYCX
— Fasih Khawaja. (@KF7_gfx) May 5, 2022
Elnézve, hogy Benzema értékesített büntetője után a ManCity – a csapattól szokatlan módon – mennyire nem tudta megragadni a gyeplőt, akár azt is gondolhatnánk, hogy Guardiola rosszul cserélt. Lehet azt is mondani, hogy aki lehozza Rijad Mahrezt és Kevin De Bruynét, az magára vessen, ám mindkettő utólagos narratívagyártás. Ott és akkor, összesítésben 5-3-ra vezetve, a City arra készülhetett, hogy a Madrid teljesen magától értetődő módon magához veszi a kezdeményezést, kitámad.
Egy ilyen ellenféllel szemben biztonság (Fernandinho) és olyan gyors, direkt passzok kellenek, amelyek áttörik a sorokat (Gündogan), illetve olyan játékosok, akik a vissza nem érő védők helyén képesek egy az egyben, sebességből helyzetbe kerülni (Grealish). Lehetetlen egyszerre reagálni a logikusra, a valódi állásra és valami elképzelt lehetetlenre, ami valószerűtlenül megesett.
Guardiola – ahogyan Ancelotti – nem cserélhetett volna ennél okosabban, nem nyúlhatott volna ennél jobban a csapatához. Sőt az angolok trénerét a komplett 120 percért sem nagyon érheti kritika. Addig, amíg edzőként elért a keze, magabiztos előnyt harcoltak ki, és úgy, ahogyan egy körrel azelőtt a Chelsea is, minden fontos statisztikai mutatóban a Real Madrid fölé kerekedtek.
