Mivel a Manchester City és a Liverpool szinte konszenzuálisan a világ két legszervezettebb, legkomolyabb kollektív minőséget képviselő csapata, arra számíthattunk volna, hogy mindkét elődöntő egyoldalú mérkőzést hoz. A két nagy esélyes angol végig támad – a két esélytelenebbnek tartott spanyol pedig védekezik, és megpróbálja kontrákból megverni őket. Ez az egyik találkozón pontosan így történt, ám a keddi összecsapáson teljesen máshogy alakult.
Rohanás és őrület
Ha az ember ránéz a különféle modern mutatókra – mint a várható gólok vagy a támadások veszélyességét mérő xThreat –, akkor a Manchester City egygólos győzelme kifejezetten szerencsétlennek hathat. Amellett, hogy összességében a Real Madrid fölé kerekedett Pep Guardiola csapata, a pálya több pontján is arcátlanul megverte a spanyolokat, például Dani Carvajal oldalán. Mégis azt lehet mondani, hogy bár a City a saját szempontjából tökéletes munkát végzett, a vendégek pontosan olyan eredményt és meccsképet kaptak, amilyet előzetesen akarhattak. Ahogyan azt Guardiola mondta: „Fantasztikus meccset játszottunk egy szenzációs csapat ellen.”
A manchesteriek futballjának alapja az összeszokott fegyelmezettség.
Ezt láthattuk ezúttal is; ismerték, hogy hol és hogyan érdemes támadni a madridi védelmet, ennek megfelelően át is törtek rajta.