Lehet, hogy James Rodríguez topligás pályafutása május 16-án, a liverpooli Goodison Parkban ért véget: a kolumbiai játékmester 66 percet játszott, kapott egy sárga lapot, csapata, az Everton pedig 1-0-ra alulmaradt a Sheffield Uniteddel szemben. Jamest óriási várakozással fogadta az Everton közönsége 2020 nyarán: mégiscsak egy kétszeres BL-győztes, portugál, spanyol, német bajnok, Puskás-díjas vb-csillag érkezett, aki ráadásul szeretett edzőjével, Carlo Ancelottival dolgozhatott együtt.
Ezen a nyáron azonban az Everton klubházában mindenki összetette a két kezét, hogy a rapszodikus kolumbiait vigye el valaki: James remekül kezdett, majd elszürkült (akárcsak csapata), aztán már csak terhet jelentett a magas fizetése és az, hogy az Ancelottit váltó Rafa Benítez egyáltalán nem számolt vele. James végül a katari al-Rajjanhoz írt alá, miután sorra zárultak az európai átigazolási időszakok, és lehet, hogy ezzel kisétált a topligás körforgásból, méghozzá végleg.
Az irányító elpuffogtatta az összes, ilyenkor szokásos közhelyet bemutatásán (trófeákat akar nyerni; örül, hogy nagy szurkolótáború csapathoz szerződött; azért választotta Katart, mert itt játéklehetőséget kap, és az ország futballja fejlődik), most már a pályán kell bizonyítania.
A három nagy Arab-félszigeti futballbajnokságnak – Katar, Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek – és általánosságban az arab labdarúgásnak nincs túl jó híre a futballszurkolók között. Jól tükrözte ezt, amikor Dzsudzsák Balázs zaklatott-elkeseredett andorrai interjújában kifakadt („Most is csak azt hallom, hogy Dzsudzsák, az arab; Dzsudzsák, a pénzéhes”) – a játékosok tökéletesen tisztában vannak azzal, milyen a közönség percepciója, és hogyan tekintenek azokra a futballistákra, akik a nagy arab bajnokságokba szerződnek.
Hogy mi ez a percepció? Sok pénzre váltották a tudásukat, de ezzel karrierjük érdemi részének vége is szakadt. Vajon jogos-e a kritika, helytálló-e a szurkolói felfogás? A James Rodríguez-átigazolás után ennek járunk utána.
