Az elmúlt években örökös magyar bajnok Ferencváros, mint idén (is) egyetlen európai főtáblás magyar klubcsapat, a második számú kupasorozatban, az Európa Ligában kezdte meg a nemzetközi szereplését. A másik két európai tornához hasonló ráncfelvarráson esett át az EL is, így az FTC-nek immár nyolc különböző ellenféllel kell januárig bezárólag megmérkőznie a csoportkör helyett alapszakasznak elkeresztelt fázisban. Az első ellenfél a belga Anderlecht volt idegenben, amely számunkra Juhász Roland egykori klubjaként lehet ismerős. A brüsszeliek mostanság nincsenek jó formában: utolsó négy hazai bajnokijukon nyeretlenek maradtak. A rossz sorozat Brian Riemer edző állásába került, így a múlt hétvégén a Charleroi elleni 0-0 alkalmával már az U18-as csapattól beugró, mindössze 36 éves David Hubert irányított.
Idegenben a holland edző úgy gondolkodott, hogy lemond a labda birtoklásáról, és papíron gyengébb csapatként inkább 4-2-3-1-es, emberfogásos védekezéssel próbálja a belgákat semlegesíteni. Jansentől ez sem idegen, az Alkmaar edzőjeként, nemzetközi szinten is láthattuk már tőle erősebb ellenfelekkel szemben. A reaktivált Botka, Cissé, a nyáron érkezett Szalai Gábor és a régi-új balhátvéd Ramírez négyese így viszonylag mélyen helyezkedett, előttük Abu Fani és a kihagyhatatlan belga Rommens igyekezett megszűrni a támadásokat. Elöl Varga Barnabás csak időnként támadta meg oldalról a labdát birtokló középhátvédet, hogy Traoré, Zachariassen és az új brazil-lengyel szerzemény, Kady bevonásával megzavarják a labdakihozatalokat. Amikor így tettek, akkor a többiek is a közvetlen párjukat keresték, ami némileg megnövelte a távolságot a játékosok között, cserébe azonban lehetőséget adott azonnali nyomást helyezni a labdás játékosra.
Ez a védekezés sem a nézők, sem a játékosok számára nem ismeretlen: már Sztanyiszlav Csercseszov és Dejan Stankovic idejében is rengeteget játszotta ezt a Fradi az európai mérkőzéseken.