Két első bálozó találkozott 1964-ben a klub Világ Kupáért vívott mérkőzéseken: az Independiente először nyerte el a Libertadores Kupát – aztán húsz év alatt még hatszor győzött, és egyszer sem vesztett döntőt –, az Internazionale ugyancsak először hódította el a BEK-et. A nagyobb bravúr az Interé volt, mert a döntőben a Vicente – Isidro, Santamaria, Zoco, Pachin – Felo, Muller – Amancio, Di Stefano, Puskás, Gento összetételű Real Madridot győzte le 3-1-re a bécsi Práter stadion 71 333 nézője előtt.
A catenaccio atyjaként emlegetett, akkoriban a világ legjobban fizetett edzőjeként számon tartott Helenio Herrera csapatának diadaláról azt írták:
Minden másnál jobban megerősítette a futball sötét művészetének képviselője, az Internazionale hírnevét.
(A catenacciót Itáliában az ötvenes évek Padovájánál a később a Milant kétszer is BEK-győzelemig vezető Nereo Rocco honosította meg a svájci Karl Rappan követőjeként. Az argentin Herrera nem felfedező, hanem a fegyelem és az engedelmesség kérlelhetetlen megkövetelője volt. Azt, aki játékosai közül a meccs előtt úgy beszélt, hogy „játszani jöttünk”, és nem úgy, hogy „győzni jöttünk”, kihagyta a csapatból. Magát sem kímélte, aszketikusan élt, még vizet is csak keveset ivott, alkoholt egy cseppet sem. Minden reggel jógázott, közben azt hajtogatta magában: „Erős vagyok, nyugodt vagyok, nem félek semmitől.”)
Az Independiente a dél-amerikai elődöntőben a Real Madrid brazil megfelelőjét, a Santost múlta felül, de bravúrjának értékét csökkentette, hogy ellenfele módfelett tartalékosan állt fel: Maurót, Joel Camargót, Limát, Mengalviót, Coutinhót és Pelé „királyt” is nélkülözte. A riói Maracanában rendezett mérkőzésen, amelyre így csak 80 ezren látogattak ki, a Sao Paulo állami Santos fél óra múltán 2-0-ra vezetett, de az argentin csapat fordított, győztes gólját Luis Eduardo Suarez az utolsó előtti percben szerezte a 26. születésnapján.
A Buenos Aires-i visszavágón, amelyen a brazil hiányzók közül csak Lima tért vissza, az argentin csapat 2-1-re nyert a Gilmar – Ismael, Haroldo, Modesto, Dalmo – Zito, Lima – Peixinho, Almir, Toninho Guerreiro, Pepe tizeneggyel felvonuló, kalandos összetételű címvédő ellen.
