Foci sport24

Nem játékostemető, de nem is ugródeszka: jó döntés volt-e Sallai Rolandtól a Galatasaray?

Ahmad Mora / Getty Images
Ahmad Mora / Getty Images
Magyar szempontból a 2024-es nyári átigazolási időszak legérdekesebb kérdése Sallai Roland sorsa volt: a válogatott kulcsemberének – aki az Eb-n is jó teljesítményt nyújtott – 2025 nyarán lejárt volna a freiburgi szerződése, így várható volt, hogy klubot vált. A Freiburg rábólintott az eladásra, Sallai pedig a 24-szeres török bajnok, UEFA-kupa-győztes Galatasaray hívására mondott igent. A vélemények megoszlanak arról, hogy ez előrelépés-e a támadó karrierjében, annyi viszont bizonyos: Európa egyik legfanatikusabb közönsége előtt sztárokkal játszhat együtt hétről hétre, és trófeákra hajthat a csapatával.

Tudják, mi köti össze Sallai Rolandot és Gül Babát?

A válasz természetesen a Galatasaray: a magyar válogatott 27 esztendős támadója nemrég írt alá Törökország legsikeresebb futballklubjához, amely 24 bajnoki címmel, 18 kupagyőzelemmel, illetve UEFA Kupa- és európai Szuperkupa-sikerrel is büszkélkedhet. No meg azzal, hogy szellemi atyjának a Budán eltemetett Gül Babát tartják: a 15–16. században élt oszmán török költő és dervis nevéhez köti ugyanis a hagyomány a Galatasaray középiskola (eredetileg szultáni iskola) létesítését, és itt alapította meg barátaival Ali Sami Yen 1905-ben a Galatasaray S. K. sportklubot.

Ennyit Gül Babáról, a továbbiakban Sallai Rolandra és a Galatasaray-ra koncentrálunk.

Sallai átigazolása megosztotta a magyar futballrajongók közösségét: a többség alapvetően pozitívan értékelte a klubváltást (nagyobb, nevesebb csapathoz megy, még ha a Bundesligánál gyengébb színvonalú bajnokságba is), de voltak olyanok, akik „Szaúd-Arábia lightként” tekintettek a török Szuperligára, mondván, az egy játékostemető.

Mehmet Murat Onel/Anadolu via Getty Images Sallai Roland a Törökországba érkezésekor.

Még ha ez túlzás is, az azért kijelenthető, hogy nagyobb a mozgás topligákból a török Szuperligába, mint az ellenkező irányba, főleg a 25 évesnél idősebb játékosok körében. A török és a görög élvonal sok szempontból nagyon hasonlít egymásra: a helyi topklubok szűk köre képes sztárlégiósokat szerződtetni, de általában a karrierjük zenitjét elért spílerekről vagy onnan lefelé tartó veterán futballistákról van szó. Mindkét bajnokság egyébként is „idős”: Törökországban az összes játékperc 31 százalékát 30 éves vagy idősebb futballisták kapták, Görögországban ugyanez az adat 33 százalék.

Nem kimondottan „sztárkeltető” bajnokság a török: a hazai játékosok között sok a fiatal; de a klubok az azonnali siker elérése reményében általában jó nevű, már jelentős rutinnal bíró légiósokkal erősítenek. A Galatasaray esetében egyértelműen ebbe a sorba illik bele

  • a kölcsön után végleg megszerzett Hakim Zijes (31),
  • a városi rivális Fenerbahcétól érkezett Michy Batshuayi (30)
  • és Sallai (27),
  • de Gabriel Sara (25),
  • Ismail Jakobs (25),
  • pláne a Napolitól kölcsönvett, átigazolási huzavonája végén két szék közül a pad alá eső, és Isztambulba kerülő Victor Osimhen (25) is

jelentős tapasztalatot gyűjtött magas szinten.

A Galatasaray-nak – ahogy legnagyobb riválisainak, a Fenerbahcénak, a Besiktasnak és a Trabzonspornak – ugyanis egyetlen célja van:

Nyerni! Most!

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Olvasói sztorik