Foci

Olyan volt az Újpest játéka, mint az Aranycsapaté vagy mint a 100 méteres világcsúcs

Képes Sport, 1969. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár
Képes Sport, 1969. július-december (16. évfolyam, 26-52. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár
A szünet után szűk negyedóra alatt öt gólt rámolt be az Újpest a Vasasnak, ezzel 55 évvel ezelőtt szörnyű bosszút állt a Vasason az 1968 decemberében az FTC-nek „átnyújtott” bajnoki címért. A 6-1-es találkozó játékát az Aranycsapatéhoz hasonlították, és a Megyeri útiak parádés sorozatba kezdtek: 1969-től 1975-ig zsinórban hét aranyérmet nyertek.

Az Újpest játékosai hallatlanul haragudtak a Vasas labdarúgóira, amiért azok 1968 decemberében „lefeküdtek” az FTC-nek, és a 2-1-es győzelem kulcsszerepet játszott a ferencvárosiak bajnoki elsőségében a 102 gólt szerző negyedik kerületiekkel szemben.

A bosszú már 1969 tavaszán, a Megyeri úton bekövetkezett, hiszen az újpestiek 4-2-re legyőzték az angyalföldieket, de az igazi elégtételt a lilák 1969 augusztusában vették a piros-kékeken. A Népstadionban 6-1-re nyertek.

Népszava, 1969. szeptember (97. évfolyam, 203–227. szám) / Arcanum Digitális Tudománytár

Ez akkoriban felfoghatatlan eredmény volt, jóllehet az újpestiek az idő tájt 11-0-val intézték el a Szegedet, 9-0-val a Diósgyőrt, 6-0-val és 6-1-gyel az MTK-t. De hogy egy rangadón 6-1-re győzzenek?! (Az MTK 1968-ban 11., 1969-ben 9. volt, már nem tartozott a nagyok közé.)

A meccs előtt a táblázaton ez volt a helyzet: 1. Ú. Dózsa 31 pont, 2. FTC 30 3. Honvéd 29, 4. Vasas 24. A mesterlövészek listáját viszont az angyalföldi Puskás Lajos vezette 19 góllal. (Az Újpest 56, a Vasas 51 gólt szerzett addig, az FTC és a Honvéd egyaránt 42-t.)

A szünetig szoros is volt a meccs, a mérkőzés 1-1-re állt. Nem sokan, mindössze 15 ezren látták a helyszínen a derbit, mert 1968-tól megszűntek a kettős rangadók, 1969 tavaszán az FTC–Vasas (2-2) előtt Újpest–Egyetértést (4-0) rendeztek kevesebb, mint 22 000 fizető néző előtt. Ennek megfelelően az NB I átlagnézőszáma addig elképzelhetetlen mélységbe, 10 000 alá csökkent: 1967-ben még 11 585, 1968-ban már csak 9425, 1969-ben alig 8363 volt. (Míg öt évvel korábban, 1964-ben az utóbbi középérték csaknem kétszeresére, 16 129-re rúgott.)

Ezzel együtt a Magyar Hírlap a címoldalán írt a meccsről: „Ellentétes félidőket hozott a rangadó. Az első játékrészben a Vasas támadott többet, helyzetei alapján a vezetést is megszerezhette volna. A szünet után a Dózsa káprázatosan kezdett, minden lehetséges helyzetből gólt ért el. A sziporkázó újpesti csatársor kiütötte a Vasas védelmét.”

A Népszabadság szerint: „Szétfoszlott a Megyeri úti legenda. Vasárnap este az Újpesti Dózsa bebizonyította, hogy a Népstadionban is otthon érzi magát. Régen látott a közönség olyan szellemes és szép futballt, mint amilyet ezúttal Bene és társai produkáltak.”

A Népszava odáig ment:

A Vasas-védelem nem bírt az 50-es évek Aranycsapatát idéző ellenállhatatlan, pontos és szellemes csatárjátékkal.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Olvasói sztorik