Alig több, mint egy hónap telt el a csalódást keltő Európa-bajnokság óta (az apátia itthon a harmadik helyezés miatt töltötte el a drukkereket; bizony 1964-ben a bronzérem keltett súlyos traumát, hatvan évvel később sokaknak a legjobb 24 közötti kiesés a katarzis). Ám a szurkolók hamar megbocsátottak, és július 19-én, alig egy hónappal az Eb négyes döntője után – a 33 fokos hőhullám ellenére – olyan nagy számban gyűltek egybe a kettős rangadóra, hogy a világító-berendezés 1959. szeptemberi felavatása óta az a 85 ezres nézőszám a Népstadion örök bajnoki rekordja.
Az után még 12 alkalommal voltak legalább 80 ezren, a Vasas–Újpest (4-2), FTC–Honvéd (2-1) dupla derbin pedig megközelítették a csúcsot 1973 szeptemberében, amikor 79 ezren tolongtak az arénában (a fizető nézők száma 75 572-ra rúgott).
Az 1964-es műsorban 13 Eb-bronzérmes lépett fel; azért „csak” ennyi, mert Albert Flórián (FTC) és Farkas János (Vasas) sérülés miatt hiányzott. A Ferencvárosban ott volt Novák Dezső, Mátrai Sándor, Varga Zoltán, Fenyvesi Máté, a Vasasban Szentmihályi Antal, Ihász Kálmán, Mészöly Kálmán, Sárosi László, a Honvédban Sipos Ferenc, Komora Imre, Tichy Lajos, az Újpestben Solymosi Ernő és Bene Ferenc. (Göröcs János megsérült az Európa-bajnokság négyes döntője előtt, ezért nem utazhatott Spanyolországba.)
A program az Újpest–FTC-vel kezdődött. A lilák kifilézték a zöldeket, a beszámolók egyike szerint „akár 8-4 is lehetett volna a javukra”. Csak 4-2 lett, és Szusza Ferenc edző megjegyezte:
Az eredménnyel elégedett vagyok, de a rengeteg kihagyott helyzetről még beszélgetni fogunk.
Végh Aladár, a Ferencváros klubelnöke már a szünetben azt mondta: „Ha egy ötöst kapunk, egy szót se szólhattunk volna.”
A Hétfői Hírek szerint „a Dózsa-csatársor szinte tönkre játszotta a Fradi lyukas védelmét, a zöld-fehérek fiatal belsőhármasa viszont nem bírt a Dózsa-védőkkel”. Ehhez passzolt a Népsport összegzése: „Az újpesti csatársor karmesterének Kuharszki bizonyult. Göröcs szinte minden támadásban részt vett, Benét alig tudták tartani.”