Törökországnak a játéka alapján valószínűleg ki kellett volna esnie a nyolcaddöntőben, de a 2002-es világbajnokságon és a 2008-as Európa-bajnokságon már megtanulhattuk: a török válogatott nem tudja, mikor van megverve, és nem is hajlandó megadni magát. Nem véletlenül kapta az „őrült törökök” becenevet.
Így aztán Törökország az Európa-bajnokság legjobb nyolc csapata között van, ez pedig a torna egyik nagy meglepetése.
Ezt az örök optimista török szurkolókon kívül nagyon kevesen gondolták volna. Az előző kontinenstorna előtt sötét lóként emlegették sokan a válogatottat, de nem biztos, hogy kellett volna: a törökök pont nélkül, 1–8-as gólkülönbséggel zúgtak ki a csoportmérkőzések után. A 2022-es világbajnoki szereplésről szőtt álmokat szétzúzta a portugál válogatott, 2023-ban pedig a szövetség menesztette az előző Eb után kinevezett, egész jól teljesítő, ám népszerűtlenné váló szakvezetőt, Stefan Kuntzot. Vincenzo Montella az Eb-selejtezők közben pottyant be a kispadra, és első meccse Horvátországban volt, ami nem irigylésre méltó feladat, ha edzői debütálásról van szó.
A törökök 1–0-ra győztek Eszéken, és hamarosan a kvalifikációt ünnepelhették. Sőt, egy novemberi felkészülési mérkőzésen Berlinben 3–2-re legyőzték Németországot is, így aztán vigadhatott a hatalmas létszámú és igen szenvedélyes szurkolótábor. A 2024-es év viszont „monarchiabeli” kudarcokkal (Budapesten 1–0-s, Bécsben 6–1-es vereség) indult, és a júniusi felkészülési mérkőzéseken (Olaszország 0–0, Lengyelország 1–2) is nyeretlenek maradtak Montelláék. A kapitány persze kapta mindenfelől a kritikákat, szakkommentátorok sora mondta el, hogy mit csinálna jobban; és a bécsi 1–6 után voltak, akik megküldték volna neki a (kapitányi) selyemzsinórt.
