Bizonyosan nemzeti ünnep lesz június 26-a mostantól Georgiában, miután a futballválogatott Portugália kétgólos simázásával továbbjutott az Európa-bajnokság F-jelű csoportjából. Igaz, csak a harmadik helyről, és az is igaz, hogy egy olyan Portugáliát legyőzve, amely B-csapattal állt ki, de még így is klasszisokkal teletűzdelve. Akárhogy is, ez hatalmas eredmény annak a 4 millió lakost számláló futballnemzetnek, amelynek labdarúgó-büszkeségei bevallottan a tapasztalatszerzést tűzték ki célul a tornán.
Mit csinálnak jobban, ügyesebben vagy pont hogy hasonlóan a Kaukázusban, mint Európa futballban fejlettebb régióiban?
A 2024-es labdarúgó Eb 24 résztvevője közül 19 az előző tornán is részt vett, és Eb-szűz is csak egy van: Willy Sagnol grúz csapata, amely olyan szépen szerepelt a Nemzetek Ligájában, hogy kiskapuval, de kijutott az Európa-bajnokságra. A történelmi sikerről már korábban megemlékezett Marosi Gergely a Sport24 hasábjain, akkor úgy írt:
„Bármilyen szép futballörökséget hozott magával a függetlenedett Georgia, egyetlen kvalifikációs sorozatban sem volt szerencséje. A mai napig egyetlen olyan vb- vagy Eb-selejtezősorozat sem volt, amelyen a grúzok pozitív mutatóval zártak volna. (…) Ahhoz, hogy a nemzeti csapatra végre rámosolyogjon Fortuna, az UEFA döntése kellett. Az európai szövetség a Nemzetek Ligája elindítása után hangsúlyt fektetett arra, hogy legalább egy utat megnyisson a kontinentális alsóház válogatottjai előtt az Eb-re.”
Futballörökség ide vagy oda, nemzeti sikerekből inkább csak a hetvenes-nyolcvanas években jutott ki – az 1982-es vb-n különösen, de akkor csak a szovjet válogatottal, amelyben felülreprezentáltak voltak a kaukázusi nemzetiségek, ekképp a grúzok. Négy játékos szerepelt akkor a szovjet csapatban tőlük, a középdöntőig meg sem álltak, és mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a grúz futballisták látványos, szórakoztató megoldásokat helyeznek előtérbe – merőben izgalmasabbakat, mint az akkor fizikalitásra építő orosz vagy ukrán játékosok.
A helyzet úgy állt akkoriban, hogy az 1981-ben KEK-győzelemig jutó Dinamo Tbiliszi szovjet topcsapatnak számított a grúz játékosállományával. A hetvenes évek végén átgázoltak a korszak meghatározó klubján, a Liverpoolon is, méghozzá olyan szép örökséget hagyva a grúz focira, mint a labdával jól és veszélyesen építkező belső védőket, brusztoló középpályásokat és zsigerből veszélyes támadókat.
A parázs elhamvadt, komoly sikereket azóta nem ért el a Tbiliszi, mindössze egyszer került be az UEFA Kupa csoportkörébe, ahol minden meccset elvesztett a főtáblán.
