Bayern München–Real Madrid 2-2
A két elődöntő közül egyértelműen a keddit várta jobban a közvélemény, hisz a német bajnoki címről 12 év után lemaradó Bayern München a sorozat rekorderének számító, egyénileg mindig bombaerős Real Madridot fogadta. A hazaiaknál Neuer előtt Kimmich ezúttal is jobbhátvédként kapott helyet mellette pedig Kim Mindzse, Dier és Mazraoui került a hátsó sorba – Upamecano és Davies tehát nem került a kezdőbe, a védősor megegyezett a hétvégi, Frankfurt elleni bajnokin pályára lépő négyessel. A középpályán, Pavlovic hiányában, ezúttal is Konrad Laimer lett Goretzka párja, elöl pedig a ballábas Sané baloldalt, a jobblábas Musiala pedig jobboldalt kezdett Müller és a gólfelelős Harry Kane társaságában. A madridi kezdőcsapatban végül Nacho Fernandez került be Rüdiger, Lucas Vazquez és Ferland Mendy mellé, így Aurelien Tchouaméni nem a védelemben, hanem a középpályán kezdett Kroos, Valverde és Bellingham mellett. Elöl pedig ezúttal is Vinícius és Rodrygo játszott szokás szerint szabadon, a szélső és középső pozíciókat váltogatva.
Az első tizenöt perc egyértelműen a münchenieké volt, Thomas Tuchel Pep Guardiolához hasonlóan strukturált pozíciós játékkal, a madridi védekezést a saját kapuja elé visszatolva szerette volna dominálni a mérkőzést. Az első néhány percben azonban még erre sem volt mindig szükség, a Real viszonylag magasan lévő 4-4-2-es védekezése Rodrygóval és Bellinghammel az első sorban ugyanis gyakran nem helyezett kellő nyomást a labdára, minek nyomán a Bayern már az első percben gyors, életveszélyes támadást vezethetett a védelmi blokkból kimozgó Goretzka, a fellépő Mazraoui, és a befelé mozgó, a félterületbe is bátran beinduló Sané főszereplésével.
A Real 4-4-2-ben letámad, de nincs nyomás a labdáson, Goretzka kifelé mozogva könnyedén veszi fel a labdát. A felfutó Mazroui a félterületbe kitűnően beinduló Sanéval háromszögezik, a lövést Lunin védi.
Az első néhány perc hatására a madridiak visszább vettek a presszingből, és inkább a saját térfelüket kezdték 4-4-2-ben őrizni. Rövidesen kialakult az első félidő alapvető képe, amelyben a Bayern a labdabirtoklást kontrollálva, a Realt a saját kapuja elé erősen visszatolva irányította a mérkőzést.
