A Flamengónál mindig történik valami, a kapuja előtt viszont mostanában jószerével semmi. Az előbbihez nem volt köze a volt brazil kapitánynak – az a klub népszerűségéből és méretéből adódik –, az utóbbi viszont markáns karakterjegye Tite mindenkori munkásságának.
Tite neve a nemzetközi térben jobban cseng, mint Brazíliában. A brazil válogatott az irányítása alatt játszott mindkét világbajnokságán juthatott volna sokkal tovább is, mint a negyeddöntő, de nem tudta átugrani saját, az elvárások reflektora által hatalmasra nőtt árnyékát, a nemzetközi szakmai közvélemény viszont elismerte Tite munkáját.
Amikor Jorge Sampaoli helyére a Flamengo vezetősége Tite-t szerződtette, több szempontból is kockázatot vállalt, egyúttal több szempontból is győzött. A rizikót Tite alapvetően defenzívnek tartott stílusának esetleges népszerűtlensége mellett az a szurkolói türelmet eleve destabilizáló tény jelentette, hogy a mester az országos szinten legnagyobb rivális, Corinthians idoljaként él a köztudatban. A győzelmek is itt kezdődnek, hiszen a Corinthians is szerette volna padján tudni, de a tárgyalások során mégis a Flamengo győzte meg. A brazil sajtó hírei szerint a mindig is pragmatikus edzőt a volt klubja elsősorban a közös múlt, az együtt nyert Libertadores Kupa jelentette érzelmi húrok pengetésével próbálta meggyőzni, és szorult helyzetében gyors döntést akart, a Flamengo szakmai koncepcióval és az idő szorítása nélkül tárgyalt vele. Tite többször is megerősítette, hogy 2023-at a pihenésre szánja, így az is dicsőségére válik a riói piros-feketék vezetőségének, hogy elérte, már 2023 októberében álljon munkába.
Tite döntése saját szempontjából érthető is meg nem is. Kétségtelenül Dél-Amerika leggazdagabb és így legnagyobb lehetőséget kínáló klubjához került, ugyanakkor a riói viharzónáról sokat elárul, hogy január elsejétől december 31-ig legutóbb 2011-ben dolgozott végig edző egy teljes esztendőt a padján.
Tite azonban pillanatok alatt képére formálta a csapatot. Az idő teltével atyaiból nagypapássá váló karaktere az edzői zónából sugároz nyugalmat és egyben empátiát a játékosai felé, ami az örökké vibráló levegőjű Maracanában koktélkanálként kavarja ki a torkot maró pezsgésből a már ártalmas mennyiségű szénsavat. E tekintetben tökéletes ellentéte elődjének, a meccsek alatt állandóan vitatkozó, ketrecbe zárt oroszlánként fel-le gyalogló Sampaolinak. A stábról sugárzó nyugalom mellett a pályán kialakított egyensúly a legfontosabb, az, ami a brazil válogatottnál is Tite védjegyének számított. Egészen döbbenetes, de irányításával a Flamengo 12 meccsen egyetlen gólt sem kapott az állami bajnokságban.
A klub történetében még soha nem fordult elő, hogy a csapat tucatnyi egymást követő találkozón tartsa gól nélkül az ellenfeleket, Agustín Rossi, az együttes argentin kapusa pedig több mint 200 perccel megdöntötte a 45 évig fennálló klubrekordot a gól nélkül teljesített játékpercek tekintetében.
