Sokszínű Európa
Az ismert körülmények folytán végül is 2021-ben 11 városban rendeznek Eb-mérkőzéseket. Mivel köztük van Budapest is, szerencsés jegytulajdonosként és/vagy budapesti polgárként testközelből érezhettük, milyen rendező városnak lenni, és egészen más szemmel nézzük a televízióban a másutt zajló mérkőzéseket. Talán a legfontosabb megfigyelés: igaznak bizonyult az a feltételezés, hogy a sok rendező ország nem hogy szétverné, hanem valóban európaivá varázsolja az Európa-bajokságot. Tizenegy mini Eb-t rendezünk, és az egyes országok kulturális sajátosságai mint részek állnak össze Európa-egységgé. Ahogyan – kiemelten a holland–cseh meccs kapcsán – mi, magyarok is tapasztalhattuk, teljes értékű fesztivált hoz létre a rendezés egy-egy városban (például Budapesten) is, függetlenül attól, hogy másnap már egy másik országban, akár Bukarestben gyűlnek össze mások.
Fontos a gazdasági hatás is.
Talán többeket meglep az érvelés, de például a magyar Eb-rendezési költségekbe én nem számolom bele a Puskás Aréna megépítésének költségét (17. oldal), mert az én fejemben valóban létezik a „nemzeti stadion” fogalma, éppen úgy, ahogyan létezik – nemcsak fogalmi szinten – Nemzeti Színház is. Véleményem szerint, miként a színházi előadások költségeibe nem számoljuk bele a teátrum építési költségeit, akkor járunk el következetesen, ha a futball esetében sem tesszük ezt. (Zárójel, de egyáltalán nem mellékes: ha rendszeresen számíthatunk hasonló rendezvényekre, akkor a Puskás bizony hosszú távon is nyereségesen működtethető.) Márpedig a beruházás arányos költségei nélkül a közvetlen bevételek – stadionbérlés, parkolás, fogyasztás – bőven fedezik a feltételezett rendezési kiadásokat. Közvetett hatásként bevételi oldalon viszont „friss pénzként” jelennek meg a turisztikai bevételek.
