José Mourinho senkinek nem közömbös. A szurkolók vagy imádják, vagy utálják, és nem ritkán ez még annak a klubnak a táborára is igaz, amelyet éppen irányít. Erre mondják, hogy megosztó személyiség, és az értelmező szótárban a magyarázó szócikk illusztrációjaként simán odaférne egy kép a portugál edzőről. Jellemző módon Mourinhóval kapcsolatban még a futball globális mérőszámai (közismert nevükön: szerzett pontok, gólok, trófeák) sem adnak egyértelmű támpontot, bár ez Rómában, ahol a futball a klub alapítása óta sokkal inkább érzelmi kérdés, mint bárhol máshol, talán nem is olyan meglepő.
De mindjárt látni fogjuk, hogy akár gazdasági tevékenységként, akár sportként, akár érzelmi kérdésként próbáljuk kezelni José Mourinho római munkásságát, folyamatosan olyan ellentmondásokba ütközünk, amelyek szinte lehetetlenné teszik az ítélkezést. Ilyesmi csak Rómában fordulhat elő. Vagyis ilyesmi csak José Mourinhóval fordulhat elő.
Kezdjük a legfontosabbal
Kijelenthetjük, hogy José Mourinho AS Romája eredményekben jócskán elmaradt a várakozásoktól. A portugál a Serie A-ban két hatodik helyet tud felmutatni, és mivel ez a fővárosban igencsak fontos mérőeszköz, tegyük hozzá, hogy mindkét befejezett szezonjában a Lazio mögött végzett az együttesével. Sőt, ha már a szomszéd szóba került, vegyük ide a szakember gyászos derbimérlegét is: hat meccsen egyetlen győzelem mellett négy vereség csúfítja el a lőlapot.
Az Olasz Kupában semmire nem jutott a csapattal, az előző évadban a csontutolsóként kieső Cremonese búcsúztatta a Romát, most pedig még fájdalmasabb véget ért a Coppa Italia-menet, hiszen éppen a Lazio verte orrba a városi riválist a negyeddöntőben. Az olasz földön elért eredmények tehát igencsak egy irányba mutatnak, amit súlyosbít, hogy
(a Juve és az Inter mögött, de a Milant megelőzve). Az évi 103 millió eurós bértömeget a két hatodik hely mellett az helyezi kontextusba, hogy a bordókat rutinszerűen ledurungoló Lazio mindössze 73 milliót költ a keretére.
Igen ám, csakhogy José Mourinho igazi nemzetközi kupaspecialista, és a hitvány hazai eredményeket Rómában is erősen kompenzálta az UEFA által kiírt sorozatokban. Két befejezett szezonja alatt két nemzetközi kupadöntőt játszott, a Konferencia Ligát 2022-ben megnyerte, az Európa Ligában pedig 2023-ban büntetőkkel elveszítette a finálét. Bár az AS Romát kérdés nélkül a nagy olasz klubok közé soroljuk, ezek az eredmények történelmi léptékkel mérve is magasztosnak számítanak, hiszen a bordók alapításuk óta pontosan ugyanannyi nemzetközi kupadöntőt vívtak, mint ahányat Mourinho két szezon alatt tető alá hozott. Sőt, egyet meg is nyert közülük, ami UEFA által gründolt nemzetközi sorozatban még soha nem sikerült a klubnak.
Újra itt a Mourinho-ellentmondás, hiszen most kéne valahogy meghatároznunk a Konferencia Liga abszolút értékét ahhoz, hogy ítéletet mondhassunk a munkásságáról. Ám ez lehetetlen küldetés, hiszen míg
Függetlenül attól, hogy az ellenfelek erőssége és a sorozat presztízse alapján a Konferencia Liga valahol az Olasz Kupával egy szinten helyezkedik el.
