Ha az NB I-es klubok rendszeresen játszatnak fiatal magyar futballistákat, jelentős pénzügyi ösztönzőkhöz juthatnak. Ha az NB I-es klubok rendszeresen játszatnak fiatal magyar futballistákat, akkor annak az eredményességük láthatja kárát.
Az utóbbit állítja a markáns nyilatkozatairól ismert Révész Attila, a Kisvárda sportigazgatója, aki a köznyelvben „fiatalszabályként” emlegetett rendszer egyik fő kritikusa. A 2023/24-es évadban a 2003-as születésű vagy fiatalabb futballisták a „támogatott korúak”, az ő játékperceik kulcsfontosságúak a pénzvisszaosztás szempontjából, bár nem kizárólag ezen múlik az összeg nagysága – azt befolyásolja a 2002-es születésű és a további magyar játékosok játékideje is.
Ahol bármilyen hasonló rendszert megpróbáltak létrehozni, hamar elvetették, mivel rájöttek, hogy nem működik.
Én sosem vezetnék be ilyesmit. A magyar szövetség vezetői azonban azt szeretnék, ha az NB I hasonlítana egyes európai bajnokságokhoz, amelyekben több fiatal játszik, és abban látják a hosszú távú fejlődés lehetőségét, ha a magyar első osztály tele lesz utánpótláskorúakkal. Szerintem ez hibás gondolat” – nyilatkozta Révész a „fiatalpercek” összesítéséről rendszeresen, minden forduló után beszámoló utanpotlassport.hu-nak decemberben.
Ha nem is a magyarral teljesen megegyező formában, de létezik a hazai (fiatal) futballisták játszatását ösztönző rendszer például Ausztriában (Österreicher-Topf, ez az eredetileg bevezetett magyar modell egyik inspirálója, ami az osztrák szövetség stratégiai programjában is szerepel), vagy Svájcban (Nachwuchs-Trophy). A szisztéma hasonló: a szövetségek komplex, a fiatal hazai tehetségek vagy hazai labdarúgók pályára küldését premizáló pontszámítást alkalmaznak, majd ez alapján osztanak pénzt a kluboknak. Eltérések inkább abból fakadnak, hogy miként és mennyit fizet a szövetség.
Ausztriában az Österreicher-Topf bevezetése (2004/2005) elérte a kívánt hatást: egyre több fiatal osztrák játékos kapott szerepet, majd az átszervezett utánpótlás-nevelő és akadémiai rendszer eredményeit is lehetett látni. Az osztrák bajnokság színvonala emelkedett (nyugati szomszédainknak immár fix BL-helyük is van), a játékosértékesítésből befolyó bevételek szintén nőttek. Sokkal több a pénz a Bundesligában, mint korábban, így most már a csapatok nagyjából fele le is mond az Österreicher-Topfból osztott összegről, mert nem éri meg nekik erre hajtani. Éppen ezért kérdéses a szabályozás további sorsa.
Egyelőre azonban a modell még működik, bár az osztrák Bundesliga ügyvezetője, Christian Ebenbauer az APA hírügynökségnek adott interjújában elismerte, hogy az ajánlásokat kevesebb klub követi. Ebenbauer szerint nem szükséges a pénzalap (a tévés szerződés bevételeinek 15 százaléka) növelése, a jelenlegi szisztéma az első osztály tagjainak megfelelő, a másodosztályban pedig jelentős ösztönző, és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az osztrák futballisták sok játéklehetőséget kapjanak. A Svájcban alkalmazott modell díjazása nem kiemelkedő (1,4 millió svájci frank), ezért valószínűleg nem is annyira fontos a kluboknak.
Itthon viszont „nagyon is jól látható összegekről” van szó –
Ez ugyanakkor különös eseményekhez vezethet: emlékezetes, amikor a listavezető Paks szakvezetője, Bognár György az utolsó őszi fordulójában 19 éves kapusát, Simon Barnabást nevezte a kezdőbe a Fehérvár ellen, a kispadon hagyva az őszi menetelésben kulcsszerepet játszó, válogatott kerettag Szappanos Pétert.
Révész Attila az NB1.hu-nak nyilatkozva nagyon erős kijelentést tett:
„Az a baj, hogy mi erőszakoljuk a perceket beléjük, nem pedig lépésről lépésre, a szakmai elvek alapján kerülnek be a csapatba. De nyilván az MLSZ-ben ezt nem szakmailag vizsgálják, mert nincsen azok között hozzáértők, akik ezt a döntést meghozzák.”
A klubvezető többször is célzott arra, hogy
Megvizsgáltuk, hogy ez tényleg így volt-e az NB I őszi szezonjában. A hazai élvonal első 17 fordulójában 102 mérkőzés volt, ebből 62 olyan, amelyen az egyik csapat jelentősen (legalább 30 perccel) több játékidőt biztosított 2003-as születésű vagy fiatalabb futballistáinak, mint az ellenfele. Ha Révész állítása helytálló, akkor ennek az eredményekben is meg kell látszania.
A 62 mérkőzésből 16-ot nyert meg az a csapat, amely jelentősen több fiatalpercet jegyezhetett fel ellenfelénél, 13 döntetlen és 33 vereség mellett. A 16 győzelemből ötöt az MTK (amely a közelmúltban a kontinentális ifjúsági porondon is jól szerepelt), négyet pedig a Ferencváros (amely az Eintracht Frankfurthoz tartó Lisztes Krisztián személyében az egyik legnagyobb hazai ígéretet teszi be a messze a legerősebb keretbe) aratott. Az élvonalbeli mezőny több mint felének (Paks, DVSC, Kecskemét, Újpest, Mezőkövesd, ZTE, Kisvárda) negatív a mutatója azokon a mérkőzéseken, amelyeken ellenfelénél lényegesen több percet adott fiataljainak. Az őszi idényben nem volt olyan együttes, amely a tényleges tabellán és a fiatalpercek rangsorában is a mezőny első harmadában végzett volna – viszont három olyan is van (Kisvárda, ZTE, Újpest), amely a fiatalperces rangsor első és a tabella utolsó harmadában végzett.
