Rob Edwards, a Luton Town edzője azonnal látta a bajt: berohant a pálya közepére a földön elterült Tom Lockyer mellé, helyet csinált az orvosi stábnak, amely megkezdte a csapat kapitányának ellátását. December 16-án tragédia is történhetett volna a Bournemouth pályáján, a Vitality Stadium gyepén, melynek neve az esetet látva egészen szürreális érzéseket kelthet bárkiben (vitality = életerő). Lockyer szíve leállt, a stadionban defibrillálták.
A futballista korábban a Championship play-offjában is összeesett a Wembley-ben, akkor hordágyon cipelték le a pályáról. Szívműtétet hajtottak végre rajta, júliusban pedig új szerződést írt alá a Luton Townnal, még azelőtt, hogy a Premier League-ben debütált volna a csapata. A nyáron, a felkészüléskor engedélyezték neki, hogy edzéseken vehessen részt, később pedig oszlopos tagja lett a Lutonnak.
Noha kívülről logikusnak tűnhet, hogy Lockyer befejezi a focit, a játékos nem beszélt erről egyértelműen abban a közösségi médiás posztjában, amelyet januári lábadozása során tett közzé:
Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy segítsek a játékosoknak és a klubnak. Hogy milyen minőségben, az még nem dőlt el.
Mi várható ez után? Érdemes kockáztatnia Lockyernek? Beleszólhat ebbe klubcsapata? Mit mond erre a Premier League szabályrendszere?
Dráma a Wembley-ben
2023. május 27-e Tom Lockyer profi karrierjének legszebb napja lehetett volna. A Luton harmincegy év után karnyújtásnyira került attól, hogy felküzdje magát az angol élvonalba. Lockyer kapitányként vezette ki csapatát a Wembley gyepére, hogy a Coventry ellen kiharcolja a Premier League-be jutást. A futballista addigi karrierje egyébként is a divíziók közti ugrálásról szólt: játszott az ötödik osztályban is, megjárta a League One-t, valamint a Championshipet.
Gyorsan ugrott az orvosi stáb, a játékos állapotát stabilizálták, Lockyer pedig egy londoni klinikáról nézhette végig, ahogyan csapata tizenegyespárbajban felülkerekedik a Coventryn, és bebiztosítja helyét az augusztusban elstartoló PL-ben.
A walesi játékos eszméleténél volt, amikor levitték a pályáról, később pedig úgy emlékezett vissza a napra, hogy már a bemelegítés során azt érezte, rettentő hőség van a Wembley-ben: „Megpróbáltam megtalálni az árnyékot a bemelegítés alatt. Láttam a Coventry játékosait, akik az árnyékban nyújtottak, és azt gondoltam, ez mennyire igazságtalan.”
Lockyer az ellenfél magyar származású játékosát, Viktor Gyökerest fogta a meccs elején, és egy darabig jól is működött minden. Ám az egyik visszazáráskor megszédült.
Olyan ez, mint amikor nagyon gyorsan felállsz, de annál is rosszabb. A lábamból kiment a vér, hanyatt estem, és a következő dolog, amire emlékszem, hogy éber vagyok, és a mentősök ott vannak körülöttem. Furcsa csalódottságérzésem volt. Nem tehettem semmit, de abban a pillanatban úgy éreztem, cserbenhagyom a fiúkat azzal, hogy lejövök a pályáról.
A walesi győzködni próbálta az orvosi stábot, hogy készen áll a folytatásra, de érthetően nem engedtek a kérésének:
Rajtam volt az oxigénmaszk, és nem tudtam abbahagyni a sírást.
A stadion orvosi szobájában lábadozott egy ideig, majd mikor a Luton gólt szerzett, valaki berohant, azt üvöltve: „Mondjátok meg neki, hogy Jordan Clarke gólt szerzett!”. Lockyer úgy emlékszik, semmi jelét nem hallotta ennek a stadionban lévő szurkolóktól, vélhetően ennek köze volt a bódult állapotához.
Miközben elindultak vele a kórházba, még a telefonján nézte a meccset, majd a kórházi szobában is. Onnan – bár visszafogottan – örülhetett a feljutásnak. Pitvarfibrillációja volt, ami szabálytalan és gyakran abnormálisan gyors szívverést okoz.
Mennyire gyakoriak az ilyen esetek?
Tom Lockyer esetei már csak amiatt is ijesztőnek tűnnek, mert még élénken él az angol futballt követő szurkolók fejében Fabrice Muambának, a Bolton korábbi középpályásának az esete, aki egy FA Kupa-meccsen esett össze, és a szíve 78 percre megállt. Szerencsésen túlélte mindezt, de a futballt nem folytathatta. Christian Eriksen, a Manchester United dán középpályása 2021-ben, a Finnország elleni Eb-meccsen zuhant össze. Újraélesztették, és egy műtét után visszatérhetett a pályára, egy korábbi cikkünkben pedig azt is elmagyaráztuk, mi történne akkor, ha a magyar első osztályban vagy az alsóbb ligákban történne hasonló eset.
Muamba és Eriksen azonban kivételt képez, a futballpályákon előforduló szívmegállások általában nem végződnek pozitívan, elég csak felidéznünk 2004-ből Fehér Miklós esetét, aki a Benfica játékosaként nagyon fiatalon, 24 évesen halt meg, amikor a Vitoria Guimaraes elleni mérkőzésen megállt a szíve. Ugyanilyen tragikus volt Cheick Tioté, a Newcastle United néhai középpályásának esete, akinek a kínai Pejcsing BG edzésén állt meg a szíve, és bár kórházba vitték, megmenteni nem tudták.
De nem feledkezhetünk meg Marc-Vivien Foéról, Antonio Puertáról, Dani Jarquéről és Davide Astoriról sem; ők mind a négyen szívleállás miatt haltak meg. Iker Casillas és Sergio Agüero pedig szívprobléma miatt hagyott fel a profi futballal.
Nagyon fontos, hogy ilyenkor mennyire gyorsan reagálnak a bajba jutott körül lévő emberek: ez jelentheti a különbség élet és halál közt. Amikor a szív leállítja a vér pumpálását, az agy nem kap oxigént. Négy-hat perc alatt is jelentős agykárosodás léphet fel, így minden másodperc számít. Csak az Egyesült Királyságban az évente előforduló több mint 30 ezer szívmegállás 90 százaléka halálos kimenetelű.
Tegyük gyorsan hozzá, hogy Eriksen nem folytathatta játékoskarrierjét Olaszországban, a Serie A-ban (az eset idején még az Inter játékosa volt). A szívleállása után egy kardioverter-defibrillátor (ICD) nevű eszközt ültettek a testébe, ám az olasz szabályok tiltják, hogy a labdarúgók ezzel az eszközzel a testükben játszanak. Több mint húsz éve így van ez, és ennek köszönhetően csökkent a szívrohamban elhunyt futballisták száma három százalékról egy százalék alá. Az angol első osztályban azonban nincs ilyen megkötés, ezért előbb a Brentfordhoz, majd a Manchester Unitedhez került a dán középpályás – utóbbi állomáshelyén azóta is rendszeresen futballozik.
Az eszközt szívrohamok vagy diagnosztizált szívritmuszavar esetén ültetik be a szervezetbe annak érdekében, hogy a szerkezet, amikor újra leállna a szív, azonnal újraindítsa sorozatingerléssel. Tehát nem pacemakerről van szó, mert nem a szívverés beállítására használják, hanem annak újraindítására. Mint az eset után kiderült, Eriksen szívét mindössze egyszer kellett újraindítani, fél perccel később már a szeme is nyitva volt, beszélni is tudott, ez kivételes eset, általában sikertelenebbek ezek a kísérletek. Sőt a dán azon csodálkozott, hogy huszonkilenc éves létére hogyan történhetett vele ilyesmi.
Az is bebizonyosodott, hogy nem szenvedett agykárosodást, magánál volt, amikor kórházba szállították. Kevés profi sportoló folytatja karrierjét egy ilyen eset után (Daley Blind holland védő is ICD-vel a testében futballozik; idén a LaLiga meglepetéscsapata, a Girona egyik legbiztosabb pontjának számít), Eriksen például az első ilyen játékos volt a Premier League-ben.
Az ICD-k szinte elpusztíthatatlanok a testben, és abból a szempontból is fontos a meglétük, mert az eszköznek csak néhány másodperc szükséges ahhoz, hogy eldöntse, szükség van-e sokkolásra. Ugyanakkor a pálya mellett kihelyezett defibrillátor – noha szinte már teljesen automata – használata nehézkes: elő kell venni, majd befutni azzal a játékoshoz, és akkor még a bekapcsolásánál sem tartunk. Ez értékes időt vesz igénybe, főleg oxigénhiányos állapotban.
Eriksen saját esete után elmondta, biztonságban érzi magát az ICD-vel a testében:
Már elég korán azt mondták a kórházban, hogy az ICD-vel nincsenek határok. Csak biztosítani kell néhány hónapig a felépülést, és utána bármit megtehetsz, amit csak akarsz. Semmi kétségem sem volt, hogy visszatérhetek, mert ez egy lassú, kontrollált folyamat volt.
Mi lesz Lockyerrel? Mi az FA álláspontja?
A Luton menedzserét, Rob Edwardsot nagyon megviselték a történtek: „A fiúk valószínűleg háromszor láttak sírni azon a héten”. Minden nap beszél Lockyerrel:
Szerintem már unatkozik futball nélkül, de jó a hangulata, ami nagyszerű dolog.
Amint azt a cikk elején említettük, Lockyer nem foglalt állást egyértelműen arról, folytatja-e a profi futballt. Az Angol Labdarúgó Szövetség (FA) álláspontja közismert: ICD-vel a testében pályára léphet egy játékos, ha pedig nincs ilyen eszközzel ellátva, a saját döntése, hogy folytatja-e a profi pályafutását – ám ehhez nagyon szigorú teszteken kell átesnie.
A szívet és agyat érintő vizsgálatok a legsürgetőbbek ebben az esetben: mellkasi ultrahang, echokardiográfiás vizsgálat, agyi szkennelés, szív- és érrendszeri szűrés. Ezeknek vetették alá Tom Lockyert a play-off meccset követően is.
Ahogyan a Sky az év végén beszámolt róla,
Ám emellett az is felvet kérdéseket, hogy első szívproblémája után milyen vizsgálatokat végeztek rajta pontosan, hiszen mindent rendben találtak, Lockyer mégis újra összeesett. Ezzel kapcsolatban a Luton közleménye annyi volt: „Azokat a klinikai tanácsokat, amelyeket Tom és a klub a Championship rájátszásdöntője után kapott, a legnevesebb kardiológusok adták, akik mindent alaposan kiértékeltek egy tanácsadói testülettel együtt. Most megerősíthetjük, hogy az újonnan elvégzett tesztek kimutatták, Tom legutóbbi problémája különbözik a májusban elszenvedett pitvarfibrillációtól.”
Christian Eriksen szerint az ICD nem akadályozza meg semmiben, ám több orvosnál járt, mielőtt újra edzésbe állt volna: három-négy hónapos programot készítettek, amihez rengeteg teszt is járult.
Ez a diagnózistól függ, de nagyobb biztonságban vagy az eszközzel, mint bárki a futballpályán. Hosszú a visszatérés folyamata, de hamar felfogja az ember, játszhat-e még újra. Szerencsére én visszatérhettem.
