Bár Kecskeméten elveszítette veretlenségét Dejan Stankoviccsal, csütörtök este a Fradinak ennél jóval komolyabb feladata volt, hiszen az európai porondon egy esetleges győzelemmel a csapat komoly előnyt szerezhetett volna a csoportja második helyéért való versenyfutásban.
A Ferencváros kezdőjében viszonylag kevés meglepetés akadt: Dibusz előtt a védelem tengelyén ismét a Mmaee–Cissé duóra esett a választás, ám baloldalt Ramírez helyett ezúttal Civic szerepelt a csapatban, jobboldalt pedig Botka helyett Makreckis került hátrébb a pályán. Sigér mellett Abu Fani ezúttal is mélyebb szerepkörből mozgatta a csapatot, elöl pedig Traoré került be negyedik támadónak Zachariassen, Marquinhos és a sérült Varga Barnabás helyett játszó Pesic mellé.
A mérkőzés képe a hasonló eredmény ellenére eléggé különbözött attól, amit Belgiumban láthattunk a Ferencvárostól. Az első mérkőzést elemző cikkünkben úgy összegeztük: a két csapat letámadása tökéletesen kikapcsolta a támadójátékot, hazai pályán pedig a ferencvárosiak részéről bátrabb labdás játékra lesz majd szükség. Csütörtök este mindezt a Fraditól már sokkal többször láttuk vissza. Ehhez az ellenfél védekezésére is szükség volt, ám a ferencvárosi szakmai stábot is dicséret illeti, hiszen a magyar bajnok maga is eredményesen kezelte ezeket a szituációkat.
A Genk labda elleni játékában ugyanis gyakran megfigyelhettük, hogy idegenben játszva valamivel kevésbé támadták le a Fradi labdakihozatalait. Bár a ferencvárosi kapuskirúgásokra a Genk fellépett emberfogással letámadni, a hazai csapat meglepően sok labdát tudott összeszedni ezekből a szituációkból. Dibuszék ugyanis ezúttal jól láthatóan fel voltak készítve arra, mit tegyenek akkor, ha a labdát a nagy nyomás alatt nem lehet a földön megjátszva, biztonságosan kihozni. A megoldás az volt, hogy a hat hátulsó játékos visszalépett megindítani a labdakihozatalt, ám a ferencvárosi kapus mégis felívelte a labdát.
A félpálya környékén összeszedett labdákat pedig azonnali indítás helyett gyakran tudta körbe járatni a Fradi, így hosszabb periódusokra sikerült az ellenfelet középső blokkba kényszeríteni. Hogy ez mennyire eltér az első mérkőzés képétől, azt a számok is megmutatják: a csütörtök esti mérkőzésen a Fradi 333 sikeres passzból 153-at teljesített az ellenfél térfelén, míg Belgiumban ez az arány 309-ből 112 volt. A visszavágón tehát a Ferencváros több passzt teljesített az ellenfél térfelén, mint a sajátján, ami kétségkívül előrelépést jelent.
