A második játéknapon papíron a legnehezebb feladat elé nézett a Ferencváros a Konferencia Liga F csoportjában, hiszen a magyar bajnoknak idegenben kellett helytállni a sorozat tavalyi ezüstérmesével, a Fiorentinával. Vincenzo Italiano csapata tavaly az Olasz Kupa döntőjébe is bejutott, deklaráltan proaktív, labdabirtoklásra épülő játékkal, Dejan Stankovic együttesének így azt kellett megmutatni, hogy a Cukaricki elleni domináns játék, valamint a három bajnoki győzelem után mihez tud kezdeni a reaktív fél szerepével egy topligás ellenféllel szemben.
A Fiorentina kapujában a bemelegítésnél megsérült Oliver Christensen helyett Pietro Terracciano állt, a négy védő Kayodé, Quarta, Ranieri és Biraghi voltak, előttük a rugalmasan játszó három középpályás Maxime Lopez. Bonaventura és Mandragora, a két szélről pedig Sottil és Nicolas González támogatta a középcsatár Beltránt. A lilák kezdőcsapatában tehát hat olasz és három argentin játékos is helyet kapott.
A Ferencváros kezdőcsapata nem tartalmazott sok meglepetést: Dibusz előtt Makreckis, Sammy Mmaee, Cissé és Cristian Ramírez alkotta a négyfős védelmet. Előttük Sigér, Abu Fani és Ben Rhomdane játszott középen, elöl pedig Zachariassen és Marquinhos lett Varga Barnabás társa.
A mérkőzés nagyszerűen kezdődött a zöld-fehérek számára, és ez a lendület végül több mint egy félidőn keresztül ki is tartott. A legnagyobb kérdés az volt, Stankovic csapata mennyiben adja át a teret a bátran, a labda oldalát túltöltve futballozó hazai csapatnak.
