Ötven évvel ezelőtt, amikor még nem csak a légiósok számát tekintve volt nemzetközi futballcsapat az FTC, ennek megfelelően öles léptekkel haladt a Kupagyőztesek Európa Kupája döntője felé, Kovács Ferenc, a Videoton edzője már a 23. percben, 0-0-nál lecserélte középcsatárát, Nagy II Jánost a telt házas Üllői úton (30 000 néző).
A tréner duplán kockáztatott. Nagy II helyett ugyanis azt a tizennyolc éves Csongrádi Ferencet küldte be, aki addig egyetlen mérkőzésen sem szerepelt az NB I-ben. Az ifjú középpályás forró légkörben debütált, mert a felhevült ferencvárosi drukkerek megdobálták a levonuló Nagy II-t, e miatt Mohácsi Lajos játékvezető megszakította a találkozót. Alighanem végleg le kellett volna fújnia a meccset, de attól tartott, azzal csak olajat öntene a tűzre, és megtapasztalhatta Nagy II lemenetelekor, milyen a lincshangulathoz közeli atmoszféra.
Ezért aztán néhány perccel később folytatódott a mérkőzés, de nem úgy, ahogyan a vendéglátók szerették volna. Karsai László, a Videoton középpályás karmestere adott két finom gólpasszt, és előbb a rendszerint jobbhátvédet játszó, ám ezúttal jobbszélsőként futballozó Nyitrai Ferenc, majd az FTC-vel sokszor kibabráló, gyors és technikás Tieber László lőtt Géczi István hálójába.
Tieber arról (is) híres, hogy Hajdú „Hippi” Lajossal együtt megfizetett egy cigányzenekart Révfülöpön, és a banda felöltözve húzta a gumimatracon heverő két Honvéd-reménységnek a Balatonban. Majd egy téves információ nyomán Várady Béláról terjedt el, mennyire szeret fürdőzni a zene örömeiben. Illovszky Rudolf, a Vasas edzője felelősségre vonta a csatárt: „Hallom, Béluskám, jól érezte magát a magyar tengeren…” – De Rudi bácsi, én Dobogókőn voltam! „Még hazudik is?”
Tieberhez szívszorító, szörnyű emlék is kapcsolódik, mert kromoszóma-rendellenességgel született kislánya tizenhat évesen meghalt. A Videotonban 222 első osztályú meccset játszó, kétszeres válogatott fehérvári legenda ezért is foglalkozik másfél évtizede sérült gyerekek testnevelésével. Saját szememmel láttam, tehát semmi túlzás nincs abban: a beteg lányok, fiúk amilyen egyöntetűen, olyan meghatóan rajonganak érte.
Tieber 1974 szeptemberében csapásmérő volt, mert a második félidőben újabb gólt szerzett. Már 2-2 után. Mert a Szombathelyről igazolt, nagy tehetségű, de ritkán szomjas Szabó Ferenc duplával egyenlített, és a zöld-fehér közönség már a fordításra várt. E helyett újabb botrány következett, mert a labda elakadt Mohácsi sporttársban, Fejes Gábor a lepattanóval Tiebert indította, aki hosszú szólóval a kapuig robogott (2-3).
Ez maradt a végeredmény, a Kovács László – Hartyáni, Nagy III, Fejes, Czeczeli – Kovács József, Karsai, Burka – Nyitrai (Szalmásy), Nagy II (Csongrádi), Tieber összetételű Videoton másfél hónapon belül másodszor győzte le az FTC-t a fővárosban. Hat héttel korábban a Bajnokok Tornája keretében nyert 3-1-re a Népstadionban, és a sportújság felidézte:
Amikor a Ferencváros a Bajnokok Tornáján vereségre állt a Videotonnal szemben, a közönség egy része egyszeriben Kű nevét kezdte kiabálni. Azét a Kű Lajosét, aki szinte óramű pontossággal bomlasztotta a szakosztály rendjét, és végül vagy a tizedik utolsó figyelmeztetés után küldték csak el, amikor már a játékostársak sem voltak hajlandók elviselni a fegyelmezetlenségét.
Kű 1974-ben a Vasashoz igazolt, majd egészen az 1978-as londoni BEK-döntőig süllyedt az FC Bruges-ben…
Dalnoki Jenő, a zöld-fehérek edzője a bajnoki vereség után főként Bálint „Báró” Lászlót korholta „könnyelmű játékáért” a Géczi – Martos, Bálint, Mucha, Megyesi – Juhász, Nyilasi (Takács) – Pusztai, Kelemen, Szabó, Máté összetételű csapatból, amely mindenekelőtt azért kapott ki, mert két középpályással játszott, miközben a Videoton Csongrádival már néggyel. (Ráadásul Nyilasi Tibor a második félidő közepén megsérült, le kellett cserélni.) A Népsport meg is említette: „A ferencvárosi középpálya bal oldalán hatalmas űr keletkezett. Ezt használta ki nagyszerűen a Videoton, ezen a területen szervezte támadásait. Gyors csatárai lefutották az egy az egyben játszó ferencvárosi védőket, Karsai pedig kitűnő karmesternek bizonyult.”
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="576" width="906" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A korábbi ferencvárosi labdarúgó Orosz Pálra – akinek fia napjainkban az FTC Labdarúgó Zrt. örökké mosolygó, kudarcról még csak nem is halló vezérigazgatója – nagy felelősség hárult. A követelményrendszer korabeli bevezetésekor nála összpontosult minden adat, mert marokkói edzősködését hiába próbálták meghosszabbítani Afrikában, a Testnevelési Főiskolán diplomát szerző ex-futballista – majd ferencvárosi szakosztályvezető – inkább a kutatói munkát választotta.
A követelményrendszer a központi előírásokkal, a 12 perces tesztekkel vagy a labdarúgók lóversenytéri futóversenyével nagy felzúdulást váltott ki, komoly dilemmát keltett. Ám a hivatalos válasz az volt: „Furcsa felelős klubvezetők szájából afféle véleményeket hallani – általában olyankor, amikor a csapat váratlan vagy a vártnál súlyosabb vereséget szenved, esetleg nem sikerül a góllövés, akadozik a csatárjáték, valamint a védőmunka –, hogy a sikert elérő ellenfél biztosan nem tartja be a szövetség szakmai előírásait, ezért mozognak frissen játékosai, ezért mozgékonyabbak a középpályán, ezért lendületesebbek a széleken, és így tovább. Biztos, hogy az ellenfél nem edz rendesen, tehát rápihen a mérkőzésekre, bezzeg mi, a szorgalmasak, a következetesek erre fizetünk rá, ezért nem lettünk elsők a Bajnokok Tornáján, ezért nem vagyunk máris elsők a bajnokságban.”
Dalnoki Jenő és Lakat Károly a legnagyobb ellenzők közé tartozott, míg Baróti Lajos és Kovács Ferenc elfogadta a centrális alapelveket. Baróti 1974-ig a Vasas edzője volt, majd 1975-ben újra kinevezték szövetségi kapitánynak, és a válogatott 1978-ban – tizenkét év szünet után – ismét részt vehetett a világbajnokságon. Az utolsó 16 csapatos vb-n.
Lehet, hogy újra követelményrendszer kellene? Bár csaknem negyven évi vb-távollét után ki tudja, mi segít…