Szokatlan látvány az európai kupákban, de szívesen megszoknánk: három magyar szereplő is egy megnyert párharcnyira van attól, hogy feljusson a főtáblára az Európa Ligában (erre a Ferencvárosnak van esélye), vagy a Konferencia Ligában (ez a Ferencvárosnak még EL-kiesés esetén is biztos, a Paks és a Puskás Akadémia csak győzelemmel juthat be). A papírforma azt ígéri, hogy megint csak a 2019 óta folyamatosan csoportkörös Ferencváros jut főtáblára, de ha két magyar klub sikerrel veszi az akadályt, akkor először lesz hazánknak több egyszerre több képviselője a főtáblán, mióta az UEFA csoportkörös rendszerben bonyolítja le kontinentális sorozatait. Eddig a Ferencváros (BL, EL/UEFA-kupa, EKL), a DVSC (BL, EL) és a Fehérvár (EL) tudta kivívni a főtáblás szereplés jogát, a Paks és a Puskás Akadémia egyaránt abszolút újonc lenne és története legjobb európai szereplését könyvelhetné el.
A Fradin kívül senki sem pörgette meg igazán a koefficiensszámlálót; a Fehérvár EL-csoportkörös idényének – 2018/19 – eredményei már kiestek, és amióta fennáll a jelenlegi kupalebonyolítási rendszer, egyszer sem fordult elő, hogy kettőnél több magyar klub sikerrel vett volna legalább két kört. Pedig ez nem egy elérhetetlen magasságban levő bravúr, különösen a magyar futballba pumpált rengeteg pénz és infrastrukturális fejlesztés tükrében.
Azt kimondhatjuk, hogy a hazai NB I burokhelyzetéhez és anyagi stabilitásához viszonyítva a Ferencvároson kívül a magyar kupacsapatok alapvetően alulteljesítettek, még ha voltak is olyan produkciók, melyek az adott csapat státusához képest jónak minősíthetők. De összességében minden magyar klubcsapat a hazai színteret domináló FTC ernyője alá állt be, és vajmi keveset tett azért, hogy növelje saját pontjainak számát, ezzel kedvezőbb helyzetbe jusson a sorsolásokon.
Pedig az európai kuparendszer átalakításával az UEFA tényleg egyre több lehetőséget kínál a kis(ebb) szövetségek csapatainak. No, nem az igazán fontos BL-ben – ha megnézzük az elmúlt idények térképét, akkor ott némi túlzással vasfüggöny ereszkedett le. A 2022/23-as és a 2023/24-es BL-főtábla szereplői között csak három-három csapat képviselte Kelet-Európát, illetve a Balkánt (előbb a Dinamo Zagreb, a Sahtar Donyeck és a földrajzi kakukktojás Maccabi Haifa; utóbb a Sahtar, a Crvena zvezda és a Galatasaray). Az Európa Ligában és a Konferencia Ligában azonban van hely bőven, a BL-hez hasonlóan több mérkőzést (tehát több bevételt) kínáló, svájci lebonyolítási rendszerre átalakított kupák főtábláján 36–36 hely kiadó. A főtábla – amely sokáig elérhetetlen álom volt a magyar csapatoknak – reálisan elérhetővé vált, és nem csak a Ferencvárosnak. Hisz a Konferencia Liga főtáblájára jutott már fel koszovói (Ballkani), boszniai (Zrinjski Mostar), feröeri (KÍ), izlandi (Breidablik), örmény (Pjunik, Alaskert), liechtensteini (a svájci ligarendszerben játszó Vaduz), kazah (Kairat, Asztana), gibraltári (Lincoln Red Imps) és észt (Flora) csapat is többek között.
Tegyük hozzá, hogy a fentiek többsége bajnok volt, és a bajnoki ágról mostanában különösen könnyű főtáblára kerülni. Már az első BL-selejtezőkör kiesői is mennek a Konferencia Liga kvalifikációjába, ahol egymással küzdenek; egy második körből induló csapatnak (ilyen a Ferencváros) pedig már egyetlen nyert párharc is garantált csoportkört jelent valamelyik kupában. Így fordulhat például az elő, hogy a gibraltári Lincoln Red Imps az északír Larne-nal, az izlandi Víkingur meg az andorrai UE Santa Colomával mérkőzik meg a főtáblás szereplés jogáért.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="2338" width="3507" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A nem bajnokcsapatoknak egy fokkal nehezebb a helyzete, főleg, ha nem számíthatnak a kiemelés segítségére. Alacsony koefficiensük miatt a magyar csapatok akkor kerülhetnének a sorsolás kedvezőbb oldalára, ha egy nehéz, magas koefficiensű ellenfelet kiejtenének, és rárabolnának annak pontszámára. S még ez sem biztosan jelent kiemelést a playoffkörben… Gyenge koefficienssel marad a nehezebb út: a Puskás Akadémia bele is futott a Fiorentinába, a Paks meg kimondottan jól járt (elméletileg) a Mladá Boleslavval, mert akár a Chelsea-t is kaphatta volna. A mostani idény – a Ferencváros garantált csoportkörével és még két playoffhellyel – nemcsak a magyar koefficiensnek jön jól, hanem a kluboknak is. A Paks már négy, a Puskás Akadémia (a Dnipro–1 elleni, az ellenfél csődje miatt zöld asztalnál megítélt két 3–0-val együtt) három győzelmet számlál; a Ferencváros is minden bizonnyal hozzátesz még néhányat a mostani kettőhöz.
Ha régiós összehasonlítást teszünk – abba Magyarországot, a szomszédos országokat, illetve Csehországot és Lengyelországot belevéve –, akkor láthatjuk, hogy az európai kuparendszer legutóbbi átalakítása óta szinte minden régiós konkurens ország jobban élt a lehetőségeivel. Az elmúlt három idényben csoportkörös szereplések számában csak a picike, s nem túl erős futballhagyománnyal bíró Szlovénia marad el Magyarországtól (eggyel…), és Horvátországon, valamint Magyarországon kívül minden szövetség legalább két csapata eljutott a főtáblára. Az osztrákok vagy az európai porondon döntően hazai játékosokra építve kitűnően szereplő csehek esetében ez a szám öt-öt.
Ha a Ferencváros mellett főtáblára tud jutni egy másik magyar csapat, az nemcsak az európai porondra (illetve a koefficiensszámításra) lehet hatással, hanem a hazai erőviszonyokra is.
Jelenleg minden ász a Fradi kezében van; ám ha egy másik csapat is főtáblás lesz, az plusz bevételi forrásokat nyit meg, illetve a klub presztízsét is növelheti. Arról már nem is beszélve, hogy a játékosok olyan tapasztalatokat szerezhetnek, amiket máshol nem. Ha egy magyar csapat fel akarja borítani a megkövült hazai erőviszonyokat, fix második erővé akar előrelépni a Fradi mögött, akkor ahhoz valószínűleg európai eredmények – és bevételek – is kellenek.
Nézzünk Ausztriára:
- a LASK-ból bajnok ugyan nem lett, de az európai csoportkörökben állandó szereplő csapat igen;
- a Sturm Graz szenzációszámba menő elsőségéhez (egyben a domináns Salzburg trónfosztásához) meg nagyban hozzájárult, hogy a csapat a rendszeres főtáblás szereplésekkel jelentős rutint és bevételeket szerzett a kontinentális küzdelmekben.
Első lépésként azért annak is nagyon örülnénk, ha a Ferencváros immár szokásosnak minősíthető főtáblája mellett másik csapatot is a harminchatok között köszönthetnénk egy európai kupában. Ez végre előrelépést jelentene – egy olyan területen, amelyen a magyar futballnak egyértelműen javulásra van szüksége.