Eltűntek a nagyok, érdekesen alakulhat a feljutási csata a Championshipben

Tavaly ilyenkor már előzetesen is sejthettük, hogy kikről fog szólni a Championship idénye, hiszen a Premier League-ből csupa masszív és biztos alapokra épült csapat esett ki, így a kérdés csak az lehetett, tudja-e bárki tartani a lépést a Leicester, Leeds, Southampton hármassal. Végül az Ipswich nemcsak, hogy tudta, de be is jött másodiknak, ám a mezőny többi része csak a messzi távolból figyelte a négy csapat feljutásért folytatott küzdelmét. Idén már nem ilyen egyértelmű a helyzet, és ez nyíltabb versenyt eredményezhet, bár az utóbbi pár évben rendszerint egy vagy két csapat nagyon el tudott húzni a mezőnytől, és ez nem feltétlenül előrelépés a tavalyi négyes vetélkedéshez képest, sőt.

A kiesők

De az most egyértelműen úgy tűnik, hogy a három Premier League-kieső rosszabb bőrben van, mint a tavalyiak voltak. Még a Luton Town tűnik a legstabilabbnak, hiszen ott nemcsak maradt a szakvezetés és nagyrészt változatlan a játékoskeret is, de maga a klub modellje is stabil, és gyakorlatilag előre be is árazták a kiesést, ami így nem okoz nagy megrázkódtatást a költségvetésben, hiszen nem is vásároltak be jelentősen a feljutáskor. Ez a fenntarthatóság továbbra is a legfontosabb szempont a Lutonnál, hiszen most se költöttek eddig új játékosokra, aki jött, annak mind lejárt a szerződése.

Távozott viszont a csapat legjobbja, Ross Barkley, és őt nem lesz könnyű pótolni, de Gabriel Osho is alapember volt a védelemben. Jött viszont Shandon Baptiste a középpályára a Brentfordból, az Arsenaltól elcsábított, fiatal Reuell Walters megszerzése pedig nagy húzás. Nagy felfordulás tehát nincs, ráadásul Rob Edwards is maradt a kispadon, és a csapat várakozáson felül szerepelt a Premier League-ben is, ahol az újoncok közül az előzőleg lesajnált Luton állt legközelebb a bennmaradáshoz. Mégse várható, hogy átgázoljanak a mezőnyön, inkább a megbízhatóan harcos foci valószínű, amely jó esetben az első helyek valamelyikére is elég lehet, de az is benne van a pakliban, hogy kelleni fog egy konszolidációs szezon az elmúlt két év rohanása után, pláne, hogy annyit nem fejlődött a keret azóta.

Akárhogy is, tragédia akkor se lesz, ha most nem jutnak egyből vissza – ilyen egy jól működő fociklub.

Nagyobb változások vannak a Burnleynél, amely csalódást keltő idényen van túl, hiszen nem sokat tudott mutatni abból a fociból, amellyel előtte legázolta a másodosztályt. Az elhibázott igazoláspolitika csak mennyiségi, nem pedig minőségi erősítést hozott, viszont szétverték a csapategységet, és Vincent Kompanyt sem az elmúlt évben mutatott teljesítménye alapján szerződtette a Bayern. A csapat tehát elvesztette sikeredzőjét, és a játékosai közül ugyan egyelőre csak az Ipswichbe szerződő Muric kapus a komolyabb veszteség – akit ugyanonnan pótoltak is Václav Hladkyval –, több kulcsembert is élcsapatok kerülgetnek. Így szeptemberig távozhat még a védő Dara O’Shea, a középpályás Sander Berge és a szélső Wilson Odobert is, nem beszélve az U21 Európa-bajnok angol kapusról, James Traffordról.

Az érkezők többsége ismét sötét ló, mint a brazil Lucas Pires vagy a benini-francia Andréas Hountondji, akik fiatalok ugyan, de még nem látszik a szerepük a csapatban, az új edzőnek, Scott Parkernek pedig nem lesz könnyű dolga. Hiába van együtt a 2023-as bajnokcsapat legjava, a játékosállomány önmagában nem garancia a sikerre. Főleg, hogy Parker eddig mindkétszer nagyon erős csapatokat juttatott fel (Fulham és Bournemouth), itt most azért jobban meg kell kevernie a kártyákat, ha ebből az alaposan felfújt keretből bajnokesélyes csapatot akar faragni. A Burnley-t így is az élmezőnybe várják a szakértők, de meglepő lenne, ha megismételnék a két évvel ezelőtti szereplésüket, amikor kiemelkedően a legjobb csapat voltak a ligában – igaz, akkor se várta ezt tőlük előzetesen senki.

A Sheffield United esete tűnik a legkomplikáltabbnak: a csapat katasztrofálisan szerepelt tavaly, tökutolsóként esett ki a Premier League-ből, ráadásul még mindig bizonytalanság van a tulajdonosokat illetően, hiszen a szaúdiak évek óta el akarják adni a klubot, de eddig hiába, és ennek a csapat itta meg a levét. Most pedig szinte teljesen újjá kell építeni a keretet, hiszen sokan távoztak, és meglepetés lenne az is, ha az Ahmedhodžić, Hamer, Souza trió is maradna. Viszont a saját nevelésű, húszéves középpályás, Ollie Arblaster van olyan jó már most, hogy érdemes köréje építeni a csapatot.

Az újjáépítéssel ráadásul azt a Chris Wildert bízták meg, akitől egyszer már elköszönt a klub, és ugyan méltán legendás státuszú edző a klubnál, semmi garancia nincs rá, hogy újra sikerül neki számottevő erővé formálni a csapatot. Pedig a nevek szintjén nem rosszak: érkezett a nyáron a Premier League-klubok által is keresett támadó középpályás, Callum O’Hare a Coventrytől, itt van az ezen a szinten klasszisnak számító walesi csatár, Kieffer Moore is, és jött a Peterborough gólpasszkirály balhátvédje, Harrison Burrows. Sőt, nagy versenyben megszerezték kölcsönbe a Crystal Palace trükkös szélsőjét, Jesurun Rak-Sakyit is. Viszont még a legjobb esetben is idő kell a csapatnak, hogy összeálljon, ezért már a rájátszást érő 3-6. helyek valamelyike is jó eredmény lenne.

A liga eddigi erős emberei

A tavalyi idény nagy vesztese a Leeds United, mely nemcsak a feljutásról maradt le, de elveszítette legjobb játékosát, a West Hamhez szerződő Crysencio Summerville-t, míg a szurkolóknak még jobban fájt, hogy a saját nevelésű, a klubhoz ezer szállal kötődő Archie Grayt is eladták a Tottenhamnek. Sikerült ugyan megvásárolni a tavaly kölcsönjátékosként bizonyító védőt, Joe Rodont, és jött kölcsönbe a középpályás Joe Rothwell, valamint megvették a jobbhátvéd Jayden Bogle-t is a Sheffield Unitedtől, de még Summerville-t is pótolni kell. Másfelől egyelőre sikerült megtartani a szintén sokak által keresett Georginio Ruttert és Wilfred Gnontót, így a csapat magja továbbra is nagyon erős.

Daniel Farke csapata egy-két további erősítéssel bárki ellen felveheti a harcot a ligában – muszáj is lesz, mert ha most se sikerül a feljutás, akkor a maradék családi ezüstöt is pénzzé kell majd tenni jövőre.

Még inkább igaz ez a West Bromwich Albionra, amelyet pénzügyi problémái miatt átigazolási korlátozással sújtottak, és ha ez nem volna elég, kulcsjátékosok távoztak a klubtól, köztük a csatár Brandon Thomas-Asante, a török középpályás Okay Yokuşlu és a balhátvéd Connor Townsend, és a klub nagyrészt ingyenes igazolásokra és kölcsönjátékosokra támaszkodhat. Nem véletlen, hogy Carlos Corberán edző már előzetesen élete legnehezebb idényének nevezte a mostanit. A West Bromot azért leírni így sem szabad, egyrészt pont Corberán miatt, másrészt maradt még elég jó játékos a keretben, de az biztos, hogy a tavalyi ötödik helyezés már bravúr lenne a jelen helyzetben.

Nem túlzottan optimisták a Norwich szurkolói sem, pedig a nyáron szerződtették a rendkívül tehetséges edzőnek tartott, dán Johanness Hoff Thorupot, ám pénzzé tették legjobbjukat, a Galatasarayhoz távozó brazil Gabriel Sarát, míg a nagy tehetség Jonathan Rowe-t jelenleg is ostromolja több klub is. Az érkezők közül csak a Manchester Cityből kölcsönbe érkező fiatal védő, Callum Doyle az, aki már bizonyított a ligában, vagyis Thorup egyből a mélyvízbe hajítva igazolhatja jó hírét.

Az utóbbi két klubbal összehasonlítva sokkal jobb a hangulat a Middlesbrough-nál, amely tavaly ugyan nem szerepelt különösebben jól, ám idén a vezetőség hangsúlyosabban támogatja Michael Carrick munkáját, és nem tett pénzzé senkit a csapat erősségei közül (a középpályás Hayden Hackney, a csatár Emmanuel Latte Lath és a védő Rav van den Berg sorolható ide főleg), jött viszont egy sokra taksált amerikai középpályás (Aidan Morris), és Carrick kapcsolatait ismerve biztosra vehető, hogy érkeznek még tehetséges kölcsönjátékosok is (mint a Manchester City fiatalja, Micah Hamilton, akit nem sokkal a cikk zárása előtt jelentettek be). A vetélytársak helyzetét elnézve pedig aligha lesz jobb esélye a Borónak egy jó szereplésre, mint most.

Végül a Coventryvel zárul a feljutásra leginkább esélyes csapatok sora: Mark Robins csapatával immár hagyományosan számolni kell, még ha tavaly nem is sikerült újra a rájátszásba kerülnie, helyette az FA-kupában vitézkedett. Volt ugyan némi átrendeződés, a Sheffieldbe távozó O’Hare például érzékeny veszteség, és követheti őt még a holland élcsapatok által körüludvarolt jobbhátvéd, Milan van Ewijk is, erősebb az érkezők névsora: Thomas-Asantét már említettük, de a svéd válogatott kapus, Oliver Dovin is nagy név, míg a Huddersfieldtől elhozott Jack Rudoni pótolhatja O’Hare-t. És a legfontosabb, hogy a csapatkapitánynak kinevezett középpályás, Ben Sheaf egyelőre úgy tűnik, marad. Pofásan néz ki most a Coventry, és a Boróhoz hasonlóan nekik is ez lehet a nagy lehetőségük.

Akiknek még talán összejöhet

Betörhetnek persze mások is az első hat közé, de az már inkább a meglepetés kategória lenne. A Sheffield Wednesday és a Queens Park Rangers egyaránt ide sorolható, mindketten a kiesés ellen küzdöttek ugyan tavaly, ám az idény közben érkező edzőik (a német Danny Röhl illetve a spanyol Martí Cifuentes) olyan kvalitásokat mutattak, hogy egy teljes szezonban már sokkal feljebb léphetnek. Igaz, egyikük se költött sok pénzt a nyáron, de mindkét csapathoz érkeztek erősítést jelentő játékosok – a Baglyoknál Nathaniel Chalobah rutinja érhet sokat, a QPR sorsa pedig nagyban múlhat azon, eredményes lesz-e a legjobbjuk, Ilias Chair fellebbezése, vagy pedig börtönbe kell vonulnia, ugyanis azzal vádolják, hogy Antwerpenben félholtra vert egy kamionsofőrt.

A Sunderland szereplése leginkább attól függ, sikerül-e megtartaniuk a balszélső Jack Clarke-ot, aki a liga egyik legveszélyesebb játékosává nőtte ki magát tavaly, ám élvonalbeli csapatok kerülgetik, és az is meglepő, hogy még mindig a klubnál van. Sőt, a többi erősség is maradt, így Jobe Bellingham is (Jude öccse ugyebár), de az átigazolási időszak a hónap végéig tart, és sanszos, hogy lesz itt még mozgás mindkét irányba, mert eddig szokatlanul csendes a nyár. Jött viszont egy új edző, a francia Régis Le Bris személyében, aki ideális lehet ehhez a fiatal csapathoz, csodát azonban ő se tud tenni, ha idén se jön egy valamirevaló befejező csatár. A Prestontól elhozott középpályás, Alan Browne viszont nagy fogás, és azt mutatja, a klub változtat a csak fiatalokra koncentráló átigazolási stratégiáján.

Sokat várnak egy másik tehetséges edzőtől, a Bristol City kispadján ülő Liam Manningtől is, aki tavaly szezon közben érkezve már megismerhette a játékosait, most pedig már a saját csapatává is formálhatja őket. Ehhez most a csatársort erősítették meg, de még visszajöhet Manning korábbi játékosa, Scott Twine is a Burnleytől, és a Derbytől elhozott középpályás, Max Bird is nagy fogás. A tehetséges edzők sorát pedig folytassuk a Swansea-nál dolgozó Luke Williamsszel, akinek nehezebb dolga lesz, lévén pénz nincs sok, így nagy erősítésről nincs szó, viszont a portugál Gonçalo Francótól így is sokat várnak.

A Preston szokás szerint lepattanókkal és kölcsönjátékosokkal erősít, Ryan Lowe csapata így is harcban volt tavaly a rájátszásért, idén ehhez az kellene, hogy az izlandi válogatott Stefán Teitur Þórðarson pótolni tudja Browne-t a középpályán, ami minimum kétséges. A hetedik helyen végzett Hull sem lett erősebb tavalyhoz képest: kölcsönjátékosaik távoztak, legjobbjaik közül pedig Greaves és Philogene is a Premier League-be igazoltak. Az érkezők névsora egyelőre jóval kevésbé veretes, és az új edző, a német Tim Walter alkalmasságáról is megoszlanak a vélemények, jelen állás szerint bravúr lenne a tavalyihoz hasonló szereplés, de itt azért várható még további erősítés.

A feljutásra pályázók sorát a Stoke zárja, amely hiába szerződtetett sikeredzőt Steven Schumacher személyében, a keret még mindig nem tűnik alkalmasnak komolyabb feladatokra, ezzel a klub továbbra is a Championship nagy alulteljesítője maradhat. A tavalyi 17. helyezéshez képest mindenképpen előrelépés várható, de a nagy ugrásra még lehet, hogy várni kell. Viszont a liga egyik legjobb kapusa az övék: a svéd Viktor Johanssont a Rotherhamtől csábították el.

Akik hátrafelé nézegethetnek

Rendben, a Watford szerepeltetése talán túlzás a kiesőjelöltek között, de nehéz elképzelni, hogy a nem is olyan régen még élvonalbeli klub a tabella első felében verjen gyökeret. Mintha most, hogy már a Premier League-ből való kiesést kompenzáló pénzek is elapadtak, az olasz tulajdonosok is elengedték volna ezt a projektet, a csapat folyamatosan elveszíti legjobbjait (idén Yaser Asprillát), az érkezők nem képviselnek hasonló kalibert, leszámítva Moussa Sissokót, aki azonban 35 évesen kérdéses, hogy mennyit tud segíteni a csapaton. A kispadon pedig Tom Cleverley szintén zsákbamacska, és a csapat rémes előszezonon van túl, úgyhogy optimizmusra nem sok ok van most.

A Millwall viszonylag stabilnak tűnik ugyan, de Neil Harris csapatától azért legjobb esetben is közepes szereplés várható: sem az inkább tűzoltónak tartott edző személye, sem a keret nem tűnik olyan erősnek, mint amelyik a korábbi években harcba szállt a rájátszást jelentő helyekért. Viszont a negyedosztályból érkező gólvágó, Macaulay Langstaff bemutatkozását sokan várják kíváncsian, egyesek már az új Jamie Vardyt látják benne. A Cardiff sem lehet egészen nyugodt: tavaly erőn felül teljesített a török Erol Bulut keze alatt, ám leginkább pont amiatt aggódnak a szurkolók, hogy szükségszerűen visszaesés jön egy ilyen szezon után. Igaz, a két új szélső, Chris Willock és Anwar El Ghazi leigazolása némiképp eloszlatta az aggodalmaikat.

Akik pedig igazán aggódhatnak, az a Blackburn és a Plymouth, mindkét csapat éppen csak, hogy elkerülte a kiesést legutóbb, és nem sok jel utal rá, hogy az idén javulásra számíthatnak a szurkolóik. A Blackburn leginkább Sammie Szmodics góljainak köszönhette a bennmaradást, ő pedig egész biztosan nem lesz már ott szeptemberben (hetek óta tárgyal róla az Ipswich a klubbal), ráadásul nem ő az egyedüli távozó. Az igazolásoknak inkább tűzoltó jellegük van, és John Eustace hiába képes 110 százalékot is kihozni egy csapatból, itt most ennél is többre lesz szükség.

A Plymouthról pedig tényleg mindent elmond, hogy a tavalyi szezon után képes volt szerződtetni Wayne Rooneyt a kispadra. Tényleg abban bízhatnak, hogy a csapat két sztárja, a kapus Michael Cooper és a támadó Morgan Whittaker maradni fog, mert nélkülük pokoli nehéz lesz a magyar játékost, a Kecskeméttől érkező Szűcs Kornélt is foglalkoztató csapatnak.

Annál is inkább, mert az újoncok megint csak nem feltartott kézzel érkeznek, még ha az Ipswich tavalyi teljesítményét nem is valószínű, hogy bármelyikük megismétli. A legtöbbet a Portsmouth csapatától várhatjuk, melyet ambiciózus fiatal edző irányít John Mousinho személyében, és a keret szépen erősödött a nyáron, kipróbált veteránokkal és fejlődőképes játékosokkal egyaránt. A szélső Josh Murphy nevét kell közülük kiemelni, viszont a házi gólkirály Colby Bishop szívműtétje miatt az idény nagy részét ki kell, hogy hagyja, őt még mindenképpen pótolni kell.

A Derby County is masszívnak tűnik, Paul Warne csapata nem túl izgalmas focit játszik, de nem is feltétlenül erre lesz szükség a bennmaradáshoz. Ráadásul érkezett néhány egész jó név, köztük a csatár Jerry Yates és a Premier League-et megjárt Ben Osborn ezen a szinten komoly erősítést jelent, és a többiek között is vannak még potenciális kiválóságok. Nem töltötték tétlenül a nyarat az Oxford United vezetői sem, ám itt komolyabb erősítésekre volt szükség, hiszen a csapat meglepetésre jutott fel a rájátszásból, nem túl acélos kerettel, ráadásul a Pompey elhappolta a playoff-döntő sztárját, Josh Murphyt is. A sok új érkezőt (ott van köztük a West Bromtól érkező, tapasztalt Matt Phillips és a Derby örök ígérete, Louis Sibley) azonban csapattá kell gyúrni, és ez nem lesz könnyű, viszont az Oxford legnagyobb erősségének pont az edzőt, az Indiából hazatérő Des Buckinghamet tartják, itt az alkalom a bizonyításra.