A világ „legunalmasabb” klasszisa egyre közelebb jut ahhoz, hogy komolyan számításba jöjjön az Aranylabda-szavazáson. Persze a voksolás történelmi viszonylatban is nagyon erősen a támadójátékosok felé billen, és egy védekező középpályásnak általában annyi az esélye a győzelemre, mint a napon felejtett fagyinak hőhullám idején. De ha Spanyolország megnyeri az Európa-bajnokságot, akkor azért minimum el kellene gondolkodni azon: Rodri megérdemelné a díjat.
Vannak olyan futballisták, akiknek nem a jelenléte, hanem a hiánya tűnik fel a legjobban. Rodri egészen biztosan ilyen. A néző azt látja csak, hogy valahogy mindig megjátszható; valahogy mindig kipasszolja a labdát jó helyre, ha letámadják. Szerel és akciókat állít meg, egyszerű, sallangmentes átadásaival fontos szerepet játszik a labdajáratásban, néha lő egy-egy kulcsfontosságú gólt, de látványosnak nem mondható a játéka. Ha kivennék a csapatból, akkor viszont hirtelen óriási űr keletkezne.
„A világ legintelligensebb futballistája a pályán. MINDIG jó döntést hoz. Micsoda játékos…! Egy lépéssel a többiek előtt jár, tudja, mikor kell közbeavatkoznia, tudja, mikor kell szabálytalankodnia, tudja, mikor kell lenyugtatni a spanyol csapat játékát” – méltatta a spanyol–francia elődöntő után a Marca.
Pedig még – magához képest – Rodrinak annyira kiemelkedő mérkőzése sem volt. Akciósikeressége (73%) és párharcmutatója (38%) is elmaradt a szokottól, viszont a labda szokás szerint olyan biztonságban volt nála, mint egy svájci széfben. Csupán három rossz átadása volt a mérkőzésen; az olaszok, németek és franciák elleni rangadókon pedig együttvéve csak nyolc! Az tipikusan „rodris”, hogy a három rosszból kettő előreirányuló passz (egy kivágott labda, egy rosszul belöbbölt átadás a tornán szintén kiemelkedően futballozó Fabián Ruiznak), oldal- vagy hátrapasszoknál viszont szinte véletlenül sem hibázott. Egyetlen alkalom volt, hogy rossz megoldásba kényszerítette bele N’Golo Kanté és Ousmane Dembélé agresszív visszatámadása, de abból is csak egy francia bedobás lett.
Rodri eddig 94 százalékos pontossággal passzol az Európa-bajnokságon (igen; gyakran kicsiket, kockázatmentesen és hátrafelé vagy oldalra), akciósikeressége 83 százalék, légi párharcai több mint kétharmadát megnyeri, de – a passzmennyiséget leszámítva – nincs egyetlen lista közvetlen élmezőnyében sem. Középpályásjátékának igazi erejét akkor látjuk, ha megvizsgálunk egy hosszabb periódust. A DataMB a 2023/24-es idényben a hét legerősebb európai bajnokság adatait vette fel, és a többi középpályással összevetve Rodri négy kategóriában (előrepasszok, előrepasszok pontossága, progresszív átadások, progresszív labdafelhozatalok) a legszűkebb elitbe tartozott, kulcspasszok és párharcsikeresség tekintetében pedig „csak” az elitbe. Minden említett statisztikában legalább a 82. percentilisbe tartozott. Vagy nézzük meg a Markstats szintén más középpályásokkal összevetett radarját.
Ezekhez a számokhoz nyilván hozzájárul, hogy Rodri Pep Guardiola domináns Manchester Cityjében játszik. De az Európa-bajnokságon – egy máshogy és mást játszó spanyol válogatottban – is kiviláglott, mennyire fontos „all-rounder” Rodri. Ha kellett, rengeteg akciót vállalt és támadásban is pluszt nyújtott (Olaszország, de különösen Georgia ellen); ha kellett, akkor a csapatvédekezésben, a nyomás elhárításában volt kulcsszerepe (Németország és Franciaország ellen).
Az, hogy az elődöntőn a megtépázott védelmű, az első félidő után védekezésre berendezkedett – hat kísérletük volt az egész meccsen, csak egy a szünet után – spanyolokra nem nehezedett igazán nagy nyomás, a dadogó francia támadójáték mellett nagyban Rodrin is múlt. A labdajáratásban nem hibázott, többször mentett nagyot, megállítva ezzel egy-egy francia akciót vagy elhárítva a veszélyt, és főleg – nyugalmat sugárzott. Ez pedig számokkal nem mérhető dolog, és Rodri játékának egyik legfontosabb eleme.
Egy tökéletes számítógép
– jellemezte kulcsembere játékát a spanyol szövetségi kapitány Luis de la Fuente.
„A grúzok elleni mérkőzésen választották meg a legjobbnak, de igazából bármelyik mérkőzésen lehetett volna MVP. Százszázalékig megbízható volt az Európa-bajnokságon. A középpálya számítógépe, mely sosem mond csődöt” – dicsérte a Marca.
A védekező középpályás saját bevallása szerint nagyon szereti nézni és elemezni a futballt, elmondása szerint könnyen átlátja a játékot, és hamar megtalálja azokat az elemeket, amiktől egy csapat sikeressé válik. Ars poeticája is nagyon jellemző – így foglalta össze a Horvátország előtti Eb-nyitány előtt:
Egy vezető legnagyobb erénye az, hogy higgadt tud maradni viharos időszakban is. Egy jó vezető megpróbál irányt mutatni a csapatának akkor, amikor a csapattársai nem találják meg a megfelelő megoldásokat.
Míg a spanyolok szenzációs ifjú szélsőtitánjai, Nico Williams és Lamine Yamal játéka a kiszámíthatatlanságról, az ösztönösségről, a sebességről szól; Rodri a higgadtság és a kontroll megtestesítője a válogatottban (és persze klubjában is). No meg az eredményességé: a 2023/2024-es idényben egyetlen olyan mérkőzés volt rendes játékidőben vagy hosszabbításban, amelyen alulmaradt az a csapat, amelyben Rodri játszott, a Manchester City–Manchester United kupadöntő. Ezt leszámítva csak tizenegyespárbajokban sikerült felülmúlni az ellenfélnek (a Community Shielden az Arsenalnak, a BL-ben a Real Madridnak) Rodriékat. Változik a kép, amint kivesszük a csapatból: a Manchester City mindhárom bajnoki vereségét akkor szenvedte el, amikor Rodri (eltiltás miatt) nem játszott, a Ligakupából is nélküle esett ki, a spanyol válogatott pedig legutóbbi 18 mérkőzéséből egyszer kapott ki, Kolumbiától – Rodri ekkor a kispadról nézte végig a mérkőzést.
Szóval, Rodri hiánya akkor lesz igazán érzékelhető, amikor kiveszik a csapatból. A spanyolok szerencséjére egészséges, jó formában van, és eltiltás sem sújtja (három sárga lapot kapott a tornán, de mindig megállt a határon). Már csak egy lépés van csapata előtt: a döntő megnyerése, amelyre eddigi játéka alapján összességében rá is szolgálna a spanyol válogatott. Persze ez nem szépségverseny, ahogy Rodri is mondta az Eb-n:
Azért vagyunk itt, hogy nyerjünk. Nem azért, hogy szépen játsszunk vagy jó benyomást keltsünk. Nyerni jöttünk ide.
Ha nyernek, akkor Rodrinak szóba kell jönnie az Aranylabda-szavazáson, még ha valószínűtlen is, hogy védekező középpályás kapja meg a címet. Jorginho sem kapta meg 2021-ben, hiába volt Eb- és BL-győztes (harmadik lett Lionel Messi és Robert Lewandowski mögött).
A voksolás tavalyi első hat helyezettjéből viszont Rodrin kívül mindenki esetében van egy kis „bibi”: Lionel Messi megnyerheti a Copa Américát az argentin válogatottal, ám ez kérdéses, önmagában elég lesz-e úgy, hogy az MLS-ben játszik. Erling Haaland ott sem volt az Eb-n, Kylian Mbappénak rossz kontinenstornája volt, Kevin De Bruynének szintúgy, Vinícius BL-t nyert a Real Madriddal, ám leégett a Copa Américán a brazilokkal. Marad Rodri, a kontinensviadal miatt alighanem kicsit csökkent eséllyel induló Vinícius és mindenképp esélyes lesz Jude Bellingham, már ha a szavazók tényleg a 2023/2024-es (július 31-én záruló) idényben és nem életműdíjban gondolkodnak.
Persze Rodri hozzáállása alapján könnyen lehet, hogy az egyéni díj annyira nem is érdekli. Főleg, ha megvan a válogatottal az egyik legcsillogóbb – az Európa-bajnoki trófea.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
