Neymar éppen megnyeri az Európa-bajnokságot

A világ, belevasbetonosodva a maga meseszintre egyszerűsített futballvilágképébe, nem vette ugyan észre, hogy a YouTube-fociforradalmár, aki a dühöngőben, edzésen vagy a poros udvaron, utcán az ellesett cseleket gyakorló gyerekek fantáziáját uralja, nem a hatalmasra fújt ellenpontok, Cristiano Ronaldo és Messi, hanem Neymar.

A gyerekek felnőttek, és miközben megváltoztatják hazájuk futballkultúráját, arról beszélnek, hogy mindig olyanok akartak lenni, mint Neymar.

Az Európa-bajnokság legjobban várt meccse jelenleg biztosan a Spanyolország-Németország találkozó. Nem véletlenül, hiszen ez a két csapat játszotta eddig a leglátványosabb futballt. Mindkét együttes a hagyományaitól valamelyest eltérő produkcióval rukkol elő, a spanyolok a guardiolizmus feltűnése óta ismert örökös passzolgatással, kevés egy-eggyel tervezett felfogásukat változtatták meg, ha tetszik, azzal hagytak fel, és csöpögtetnek több improvizált örömöt a villanyfényes estékbe; a németek játékában is lényegesen megnőtt a kreativitás jelentősége, mint azt a „nagy küzdőnek” elkönyvelt, gyakran a fizikai dominanciával és perfekcionizmussal azonosított Nationalelftől megszokhattuk.

Ehhez játékosok kellenek, olyanok, akikért megéri újítani, akiknek a tehetsége érdemes bevált, vagy legalábbis a megszokás biztonságát nyújtó szisztémák feladására. Tudjuk a neveket. A spanyolok vibrálásának epicentruma a két fiatal szélső, Nico Williams és Lamine Yamal. Trükkjeikből és bokamozdulataikból terjed a változás hulláma, amely izgalmasabbá és élvezetesebbé teszi csapatuk fellépését, útjukat rossz felé forduló, a labdát hiába kereső, erejüktől hirtelen megfosztott, összetöpörödött védők övezik. A németek első számú főszereplője Jamal Musiala, akinek képességei régóta ismertek, de először mutatkoznak meg mély tónusú színekben a futball ennyire frekventált tárlatán.

A három labdarúgóban egy közös: Neymaron nőttek fel.

Ahogy Musiala nyilatkozta, „Neymar az a játékos, akit a legtöbbet néztem a YouTube-on. Nagyon kreatív az új cselek kitalálásában, mindig vannak jó ötletei. Mindig tetszettek a trükkjei és megoldásai.” Musiala ennek nemcsak szavakban, hanem örömökben is nyomatékot adott: tavaly novemberben a Galatasaray elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésen szerzett gólja után ugyanazzal a gesztussal ünnepelt, mint amivel Neymar egy 2012-es Libertadores Kupa-találkozón elért találatát követően. A speciális, mély meghajlásról aztán egy brazil televízió riportere is megkérdezte, és Musiala elmondta, hogy valóban Neymar koreográfiája, és egy róla készült videóanyagban látta, onnan vette.

Neymar maga a futballöröm, úgy örülni, ahogy ő tud kevesen tudnak, játékossága is erről szól, és ezért bukkan most fel egyre több követője. Ha valaki könnyen, szellemesen alkot, az általában több területre is kihat, ha nem is általános tulajdonsága, de semmiképpen sem egyetlen gondos karámmal körbe zárt szegmensben mutatkozik meg.

Amilyen ötletes Neymar a trükkökben, annyira az a gólörömökben is. Az Erling Haaland meditálós gólörömére adott válasza, az, hogy a találata utáni, leginkább fókuszban lévő pillanatokban felel kritikákra, emlékezik meg Brazília nagyjairól, gyászol ismerősöket, ad elő gyermek táncokat, mind azt bizonyítja, mennyire vágyik az önkifejezésre, és mennyire szabad ebben is, ahogy az ellene többször folytatott – néha jogos – kampányok ellenére a játékában is.

Nico Williams és Yamal a Georgia elleni harmadik spanyol gól után szintén különlegesen ünnepeltek. És igen, ők is egy Neymar-videóból inspirálódva, Neymar előtt tisztelegve tették. Lamine Yamal 4 éves volt, amikor az Eu quero Ttchu, eu quero Tcha című sláger Brazíliában többek között azért futott nagyot, mert Neymar rendszeresen egy ehhez a dalhoz tartozó tánccal koronázta meg góljait. Yamal és Nico Williams már többször beszéltek róla, milyen hatást gyakorolt rájuk Neymar, de

a produkció minőségét figyelembe véve ez mégiscsak olyan, mintha egy festő élete kiállításán Van Gogh hatásáról füle levágásával tenne tanúbizonyságot. Ha Van Gogh élne, jólesne neki, Neymar pedig él.

Yamal azt is elmondta, hogy nem szereti, ha Lionel Messihez hasonlítják, mert neki Neymar a kedvence. A valaha volt legnagyobb Barcelona-ikon helyett a Barcelonában sokak által csapodárnak tartott brazil mellett hűségesküt tenni a nyilvánosság előtt a katalán klub neveltje és alkalmazottjaként már inkább olyan, mintha félrecsúszott volna a kés a fülhegy lenyisszantásakor, és vele jött volna a fél arc is. Yamal és a hírek alapján Barcelonába igyekvő Nico bevállalta. Úgy néz ki, a jövő Barcelonája is Neymar hagyatékára épül.

A német futball aktuálisan egyik legnagyobb reménysége, Florian Wirtz az év elején vett részt a neten futó játékban, amelyben meg kellett nevezni, hogy egy öt játékosból álló csapatba kiket választana maga mellé. Három német (Menuel Neuer, Antonio Rüdiger és Musiala) mellé Wirtz Neymart választotta. Még egy hódoló, és még egy futballista, aki az Eb legnagyobb meccsén döntő szerepet játszhat.

Miközben Neymar a nagy szavazásokon legjobb formájában is teljességgel esélytelennek bizonyult a Messi-Ronaldo duóval szemben, a zsenik új gyerekgenerációjának összeszámolatlan voksaiban aratott, és ez most hajt a föld fölött is látható virágokat. Vajon ezek a játékosok kiegészítve a Neymart nemrég a legalulértékeltebb játékosnak nevező Bukayo Sakával, a brazil „rajongókkal”, Vinícius Jr.-ral, és Rodrygóval lennének-e ennyire szórakoztatók a YouTube-aranylabdás videói nélkül? Nem valószínű. Hogy hogyan épült fel a Real-Barcelona politikai és sportellentét katonai bázisán a futballt marketing és egyéni elismerések terén másfél évtizedre leuraló Messi-Ronaldo ellentét, az egy külön történet.

Neymar viszont első dél-amerikai játékosként egy Európa-bajnokság egyértelmű győztese.