„A pillanat, amikor az NSZK valóban megszületett” – 70 éve volt a berni német-magyar vb-döntő

Minden idők legsimább vb-döntőjének ígérkezett az 1954-es. A földönkívülieknek nevezett magyarok győzelmére alig 1,75-szörös pénzt fizettek volna a fogadóirodák. A nyugatnémet diadal szorzója 9 volt.

A világbajnokság kezdete előtt a Kicker sportmagazin azt írta a Thuni tó partján, a Strandhotel Belvedere-ben elszállásolt nyugatnémet együttesről: „Minden józan ésszel összhangban lenne, ha a csapat nyolc napon belül elhagyná Spiezet.”

Hiába, még nem volt Bundesliga és egyetlen profi játékos sem az NSZK-ban. Több nyugatnémet labdarúgó fizetés nélküli szabadságot vett ki a vb-re. A keret tagjainak válogatottsági átlaga alig 6,7-et tett ki.

Ezzel szemben a világverő magyarokról szuperlatívuszokban írt a világ, kivéve talán a brit Daily Telegraph-ot, amely megjegyezte:

Magyarország labdazsonglőrei határozott védekezéssel ellenőrizhetők.

Hogy a vb első magyar–nyugatnémet mérkőzésén (8:3) ez nem sikerült? Abban egy mesterterv is szerepet játszott. Sepp Herberger szakvezető már áprilisban közölte a nyugatnémet szövetség vezetőivel, hogy a magyarok elleni csoportmérkőzésen a vegyes csapatot játszatja. A német szurkolók ezt nem tudták, a súlyos vereség után a szövetségi kapitány levelek özönét kapta, hogy mondjon le vagy akassza fel magát.

Ám Heinz Kwiatkowski, Hans Bauer, Paul Mebus, Richard Hermann és Alfred Pfaff bevetésével öt játékosát pihentette az egyenes kieséses szakaszra. Ráadásul Werner Liebrich „agyonrúgta” Puskás Ferencet, aki aztán a döntőig egyetlen percet sem játszott. Liebrich apja kommunista volt, több koncentrációs tábor poklát is megjárta, a fia nyilván nem bálványozta a náci párttag Sepp Herbergert.

De az edzőnek azon a vb-n minden bejött. Még az is, amire nem számított.

A magyar csapat néhány tagjának lelkét ugyanis felbolygatta, hogy Sebes Gusztáv szakvezető a döntőre beállította Puskást. A csapatértekezleten Czibor Zoltán és Kocsis Sándor elsápadt, mert a 7-1-es magyar–angol után Bozsik József és Puskás a többszörösét kapta annak a pénznek, amit a többiek vehettek fel. Ezt pedig nem bocsátották meg, és a sérült „kivételezett” ellen fordultak.

Buzánszky Jenő másként reagált. „Öcsi csak nyolcvan százalékos állapotban van? Az is épp elég!” – hangoztatta. Puskás is jó kedvében volt, noha esetenként bírálták, hogy túlságosan egylábas.

Egyszerre csak egy lábbal rúghatsz – replikázott. – Különben seggre esel.

A csúcstalálkozó előtti éjszaka nehezen telt, katonazenekar recsegett a magyarok solothurni szállodája előtt. De hol volt az a hotel? Egyszer direkt megnéztem, a címe: Hauptstrasse 1. Hol játszott volna a banda, ha nem a főutcán? S vajon melyik extraklasszis válogatott szövetsége választott volna bárhol a világon Fő utcai szállodát?

Tovább rontott a helyzeten, hogy Sebes mintha megzavarodott volna a téttől: miután csak be nem nevezett huszonharmadik játékosnak vitte ki Svájcba Sándor Károlyt, a népszerű Csikart, a döntőre kihagyta a másik jobbszélsőt, Budai II Lászlót is, és Czibor Zoltánt vezényelte a jobb oldalra. Az összeállítás ez volt: Grosics Gyula (Honvéd) – Buzánszky (Dorog), Lóránt Gyula (Honvéd), Zakariás József, Lantos Mihály (mindkettő Vörös Lobogó, azaz MTK) – Bozsik (Honvéd), Hidegkuti Nándor (Vörös Lobogó) – Czibor, Kocsis, Puskás (mind Honvéd), Tóth Mihály (Dózsa).

Sebes javára szól, hogy egy nappal a meccs után így nyilatkozott: „Utólag az a meggyőződésem, hogy ha jobban állítottam volna össze a csapatot, biztosan megnyerjük a mérkőzést.”

A nyugatnémetek ezzel a tizeneggyel sorakoztak fel: Toni Turek (Fortuna Düsseldorf) – Werner Kohlmeyer, Liebrich (mindkettő Kaiserslautern), Josef Posipal (Hamburg) – Karl Mai (Fürth), Eckel (Kaiserslautern) – Helmut Rahn (Essen), Max Morlock (Nürnberg), Fritz Walter, Ottmar Walter (mindkettő Kaiserslautern), Hans Schäfer (Köln).

A német válogatott csupán kétszer játszott ebben az összetételben: a vb elődöntőjében és döntőjében. Előtte és utána soha.

A záró mérkőzést megelőzően favorit honfitársaink nehezen jutottak el a pályáig, mert a meccs délutánján a berni Wankdorf stadionnál szolgálatot teljesítő rendőrök nem bírtak a híres magyarokra kíváncsi tömeggel, így a csapatbusznak az arénától viszonylag távol kellett megállnia, a futballisták kénytelenek voltak átverekedni magukat a lelkes sokaságon.

Miközben a magyarok a késés miatt idegeskedtek, az ellenfél az esélytelenek nyugalmával készült. Horst Eckel utóbb kijelentette: „Nyilvánvalónak tetszett, hogy csak egy csapat nyerheti meg a világbajnokságot, az pedig Magyarország válogatottja.”

Eckel 22 évesen, a csapat legfiatalabb labdarúgójaként lett világbajnok, és 2021 decemberében, 89 esztendős korában utolsóként halt meg az aranyérmesek közül. A legkorábban a súlyosan alkoholista Kohlmeyer távozott, aki 1974 márciusában, nem sokkal az 50. születésnapja előtt hunyt el. (Néhány hónapon múlt, hogy nem érhette meg az NSZK válogatottjának második világbajnoki címét.)

A hazai lapokban nem került a fejléc alá a döntő. Július 4. reggelén a Népszava első oldalán ilyen címek virítottak: „A tanácsok dolgozói a nép tanácsadói”; „Új okleveles sztahanovisták”.

Igaz, lelkesítően hathatott, hogy két nappal a döntő előtt az Egyesült Izzó Vákuumtechnikai Gépgyárának dolgozói a következő táviratot intézték Pióker Ignáchoz, a Szocialista Munka Hőséhez, aki a futball-világbajnokság alkalmából a solothurni Hotel Kronéban tartózkodott: „Mi, a Vákuumtechnikai Gépgyár dolgozói, labdarúgó-válogatottunk hősies erőfeszítésein felbuzdulva, elhatároztuk, hogy szombaton – egy nappal a döntő előtt – világbajnoki műszakot tartunk. Tolmácsolja a csapatnak jókívánságainkat, szerető gonddal kísérjük a magyar együttes nagyszerű erőfeszítéseit.”

A vb-műszakon már az első három órában nagyszerű eredmények születtek. Az esztergályosok közül Táli János és Ferkel Miklós a fejőgépszivattyú-alkatrészek készítésénél 170 százalékos teljesítményt ért el, Lukács István és Gyarmati Béla pedig a szivattyútelepek megmunkálásánál selejtmentesen 202 százalékra teljesítette feladatát.

Bár Bernben lett volna ekkora siker… Ezt konkrétan átélhettem 2010-ben, Magyarok nagy pályán című könyvem első kiadásának kibocsátása után, mert a Sprint Kiadó dedikálást rendezett egy plázában, díszvendégként Grosiccsal és Buzánszkyval. Jött egy olvasó, Grosics leült az asztalhoz, feltette a szemüvegét, hogy aláírjon, mire az álló Buzánszky leszólt neki:

Bár Bernben tetted volna fel!

A kapus három gólt kapott a döntőn, a magyar csapat hiába vezetett nyolc perc múltán 2-0-ra, a nyugatnémetek – mint tudjuk – 3-2-re fordítottak. Két góljukat – köztük a győztest – Rahn szerezte. A csatár 16 meccses dél-amerikai túrán vett részt klubcsapatával, Rot-Weiss Essennel, amikor Herberger hazahívta a keretbe. Ráérzett, kinek kell szólnia…

Herbert Zimmermann nyugatnémet rádióriporter meg ilyesmiket kiáltozott a közvetítés közben: „Turek, te futballisten!”; „Németország 3-2-re vezet. Azt hiszik, megőrültem, azt hiszik, bolond vagyok?”

Joachim Fest neves német történész egyenesen azt írta:

A berni győzelem volt az a pillanat, amikor a Németországi Szövetségi Köztársaság valóban megszületett.

Azért ez mindennél mélyebben bizonyítja a labdarúgás páratlan társadalmi hatását. Tíz évvel korábban még addig elképzelhetetlen gaztetteket követett el a náci Németország az emberiség ellen, és másfél óra futball lehetőséget teremtett arra, hogy – ha a rettenetes bűnök nem is merültek feledésbe – az NSZK visszanyerje identitását.

A svájci világbajnokság volt az első, amelyet a televízió közvetített, és amelyet hivatalos filmen is megörökítettek. A szó szerint történelmi eseményről Sönke Wortmann német rendező ugyancsak filmet készített 2003-ban, míg ez év június 8-án bemutatták a „berni csodát” felelevenítő musicalt.

A győztesek 1954-ben csaknem két nap alatt tették meg a Bern és München közti 430 km-es vonatutat, mert a szerelvénynek az NSZK-ban szinte mindenütt meg kellett állnia. A játékosok akkor kezdték megérteni, hogy nem csupán a Jules Rimet Kupát nyerték el, hanem a második világháború gyalázatából kikecmeregni igyekvő nemzet örök háláját is.

Július 6-án Münchenben egymillió ember ünnepelte a nyitott Mercedeseken körbehajtató világbajnokokat, akiket Theodor Heuss államfő fogadott. A játékosok a szövetségtől 1000 márka bónuszt és szereplésenként 200 márkát kaptak jutalmul, emellett Volkswagenekkel, robogókkal, üdülési utalványokkal, ülőgarnitúrákkal, hűtőszekrényekkel is gazdagodtak.

Összetalálkozott a berni csoda és a gazdasági csoda. Itthon meg az „imperialista” L’Équipe-et idézték:

A világbajnokság legfőbb tanulsága, hogy mégis Magyarország az első.

Ám az Aranycsapat Svájcban csupán Ezüstcsapat volt, ehhez sajnos nem férhet kétség.

Kapcsolódó

„A világ valaha volt legjobb meccsére készültem. E helyett sokan úgy viselkedtek, mint az állatok” – 70 éve vívták Hidegkutiék a berni csatát a brazilokkal

Magyar gólokkal indult és magyar győzelemmel végződött 1954-ben a brazilok elleni vb-negyedöntő, amely arról maradt emlékezetes, hogy a két csapat tagjai nem kímélték egymást, és kis túlzással küzdősport-bemutatót tartottak a pályán. A balhés meccs után Kocsisék egy másik dél-amerikai nagyvad, a címvédő Uruguay skalpját is begyűjtötték.