Egri Viktor: Magyarok vagyunk

A magyar néplélek megint olyan sebességgel emelkedett kishitűsége rohamásójával mélyített szakadékából a nagyravágyása emelte tornyába, hogy ha minden rendben van is vele, akkor is szédülni kezd.

Az észszerű értékítélet nehéz, de úgy látszik, hogy az előző évek Marco Rossi-i törekvése, miszerint a magyar csapat ne csak alárendelt pozícióból, hanem egyenlő helyzetből vagy – ha kell – nem teljesen kutyaütő csapatok ellen is labdás játékban legyen képes minőségi különbséget kialakítani, megbicsaklott.

A magyar együttes reménye szinte teljesen kontrákra és fájdalmasan Csank János-i, akár a felezővonalon túlról is felívelt szabadrúgásokra, beadásokra szűkül. Szoboszlai Dominik immár ki is mondott fizikai gondjai nehezítik legjobbunk egy-egyeit, és ezzel meg is határozzák esélyeinket a labdabirtoklás fázisában. Nagy ritkán tudunk a széleken létszámfölénnyel, háromszögeléssel bontani egy újabb beadásig. Ez gyakorlatilag minden eddigi meccsünk nagy részére igaz volt, és a játékosminőség miatt lehet így. Erről nem a válogatott keret tagjai tehetnek, hiszen ők a legjobbak, hanem a rendszer, amely igen kis számban képes megfelelő kvalitású futballistákat nevelni, inkább honosításban, hazacsábításban erős. Ahogy Rossi idézett egy olasz mondást meccs utáni interjújában:

Mindenki a rendelkezésére álló szőlőből csinál bort.

A Botka-féle nagy bedobások Championship-szerű megoldási terve súlyos tanúságtétel. A magyar csapat képességeihez mérten játszik jól, a svájciak elleni elképzelés egy jobb játékosminőségű együttessel szembeni szemmagasságú futballról mentálisan is túlzott terhet jelentett.

A skót-magyar az Eb eddigi talán legalacsonyabb színvonalú mérkőzése volt, melynek első félórájában a magyar csapat teljesen alárendelt szerepet játszott – Rossi meccs utáni nyilatkozata alapján ilyen mértékben egyáltalán nem tudatosan átadva a területet az ellenfélnek – egy, a labdával kezdeni semmit nem tudó együttessel szemben. A későbbi magyar kibontakozás és a labdabirtoklás kiegyenlítődése a szerelési kísérletek hatékonyabbá válásnak következménye, és talán annak a skót elkeseredésnek is, mely az ellenfél kilátástalan tehetetlenségéből eredeztethető. Távoli lövésekig, beívelésekig jutottunk, ezzel is az ellenfél fölé kerekedve a játék gólveszélyességét illetően.

Mindkét csapatnak a győzelem kellett, és soha ne érkezz bele egy meccs hajrájába egy olasz edző ellen úgy, hogy nyerned kell, és nincs nálad az előny! A 86. percben meghúzott magyar cserék a két friss szélsővel előre meghatározottak lehettek, és döntőnek bizonyultak, mert a Bolla helyére beálló Csoboth és a Kerkezt váltó Nagy Zsolt is rendszeresen felért az akkor már fejvesztve támadni próbáló skótok kapujához. Csoboth helye a keretben is kérdéses volt, Rossi már első meghívásakor is a sebességét emelte ki az alkalmasságát igazoló erényként, és erre most szükség volt.

Ezzel együtt sem lépett volna pályára nagy valószínűséggel, amennyiben Nego egészséges.

Az is elképzelhető, hogy Eb-keretbe kerülésénél is nagy súllyal nyomhatott a latban személyes kapcsolata Szoboszlaival, és ezt senki ne tekintse a hazánkban folytatólagosan íródó móriczi Rokonok dehonesztáló fejezetének, hanem lássuk be, az extra játékkapcsolaton kívül is fontos, hogy egy csapat kiemelkedően legnagyobb terhet cipelő klasszisa jól érezze magát. Végül Csoboth lőtt gólt a 100. percben egy olyan kontrából, amelynél minden emberi számítás szerint szabálytalankodnia kellett volna Morgannek a felezővonalnál pont vele szemben. A katarzis leírhatatlan, és a különlegessége az, hogy a lebonyolításból adódóan semmire nem garancia, pusztán csak nem tépték össze a tombolajegyünket a nyereményhúzás előtt.

A meccs hagyatéka hosszútávon már biztosan legalább az élmény, de akár ennél sokkal több lehet. A 2023-as Afrikai nemzetek kupáján Elefántcsontpart 3 ponttal és mínusz hármas gólkülönbséggel, a miénkkel hajszálra megegyező statisztikával, a negyedik legjobb harmadikként csusszant be a 16 közé, hogy később megnyerje a tornát, 1994-ben Olaszország a vb-n szintén a legrosszabb továbbjutó helyet megcsípve menetelt a végül 11-es párbajban Brazília ellen elvesztett döntőig. Persze, ezek kivételek, de kettő is. Eddig tíz tornát bonyolítottak ebben a rendszerben (ANK, Ázsia-kupa, vb, Eb), és ezek közül hatszor a következő körben esett ki az általunk megpályázott helyen továbbjutó csapat, kétszer pedig egy kört ment.

A torna szisztémája felvet kérdéseket.

Először is, miközben a csoportmeccsek utolsó körét egyszerre játsszák a kvartettek tagjai, hogy ne tudják a másik mérkőzés eredményének ismeretében kigolyózni egymást, a harmadik helyezettek továbbjutást érő sorrendje tekintetében teljes az időeltolódás, így ad absurdum előfordulhat, hogy egy mindkét fél számára megfelelő eredménnyel egy harmadik (egy csoportjában harmadik helyezett, akár a magyar) csapat rosszul jár és kiesik. Másodszor, mennyire lenne igazságos, hogyha a magyar együttes úgy találkozhatna a csoportelső portugálokkal, hogy azok három nappal kevesebbet pihennek, miközben őket illetné előny az eddigi teljesítmények alapján?

Rossinak a meccsnézésen kívül is akad feladata. Ki kell találnia, hogy hogyan oldja meg a támadásaink origójának számító Varga Barnabás pótlását. Ádám Martin ugyan négyszer is kezdett a selejtezőben, de ebben a mezőnyben nem tűnik még 60 perces megoldásnak sem, márpedig klasszikus, labdafalnak is használható center nélkül a magyar együttes tétmeccset legutóbb 2021 őszén játszott, akkor Szalai Ádám nem állt rendelkezésre, és Sallai Roland került a csapat elejére. Az albánok ellen két 1-0-s vereség és egy Anglia elleni 1-1 jött ki ebből. Mindenesetre ez a változtatás alapvetően fordítana a magyar csapat eddigi játékán, a centerre való felívelések helyét is átvennék a mélységi indítások, ami még gyorsabb labdavesztésekkel fenyegetne, arról nem beszélve, hogy a center kapu előtti fejjátéka jelentette eddig a magyar csapat legmeghatározóbb gólszerzési esélyeit a skótok elleni meccsvégi őrület kontráin kívül.

Ha továbbjut a magyar válogatott, akkor nagy valószínűséggel komfortos helyzetbe kerül: a spanyol vagy a portugál csapat ellen is esélytelenként, teher nélkül védekezhet és vezethet ellenakciókat – itt már tényleg csak nyerni lehetne. Ráadásul a skótok elleni sikerrel a minimum elvárás már teljesült is. Már csak várni kell, hogy kihúzzák-e a szelvényünket.

Kapcsolódó

A magyar válogatott egyik nagy teljesítménye a mítoszrombolás – testben és fejben is bírja a hajrákat Marco Rossi csapata

Akármi legyen is a csoportharmadikként záró magyar válogatott sorsa a 2024-es labdarúgó Európa-bajnokságon, az biztos, hogy a skótok ellen Csoboth Kevin 100. percben szerzett góljával 1–0-ra megnyert csoportmérkőzés beleég a futballrajongók emlékezetébe – no meg azt is segíti, hogy végleg leszámoljunk egy mítosszal, amely szerint a kiélezett hajrák magyar szempontból rendre rosszul sülnek el.