Vége a tilitolinak? Váratlanul visszatértek a bombagólok az Eb-re!

Az ukránok hátul járatják a labdát, Andrij Lunyin elpasszolja azt, a románok megszerzik. Nicolae Stanciu karját széttárva kéri a labdát, megkapja, és káprázatos rúgótechnikával a jobb felső sarokba zúdítja távolról az Európa-bajnokság eddigi legszebb gólját.

Kevés gól van, ami akkora őrjöngést szabadít el a lelátón, mint egy tökéletesen eltalált távoli lövés. Ezek már csak ritkaságértéküknél fogva is megragadnak a szurkolói memóriában; de a pályán is hatással vannak a játékosokra: az addig jobbára védekező románok eksztázisba jöttek Stanciu csodálatos góljától, és végül 3–0-ra elsöpörték esélyesebb ellenfelüket.

Szóval egy távoli gólnak egyszerre van esztétikai és lélektani értéke, és ez az Eb – eddig – bővelkedik a tizenhatoson kívülről szerzett gólokban. Számoljunk csak!

• Florian Wirtz kilövi a skótok elleni nyitómérkőzésen a jobb alsó sarkot.
• Emre Can ugyancsak a skótok ellen csavar a hálóba a meccs végén.
• Michel Aebischer elindul befelé, majd precízen teker a magyar kapuba.
• Nicolo Barella rendkívüli rúgótechnikával ágyúzza az albán kapuba a labdát, a kapus csak néz.
• Cody Gakpo egy szerencsésen megpattanó átlövéssel beveszi a lengyel kaput.
• Erik Janza irdatlan erejű lövést ereszt meg a dán kapura, ami pont annyira pattan meg, hogy becsapja Kasper Schmeichelt.
• Nicolae Stanciu nemes egyszerűséggel kiszedi az összes pókot az ukrán kapu jobb felső sarkából.
• Razvan Marin átlövi az ukrán védelmet, Lunyin bevédi a kísérletet.
• Mert Müldür a grúz kapuba bikázza a törökök vezető gólját.
• Arda Güler, ha lehet, még csapattársánál is nagyobb gólt lő.
• Kerem Aktürkoglu a büntetőterületen kívülről gurít egy kontra végén az üresen maradt grúz kapuba.
• A cseh Lukás Provod védhetetlenül teker a portugál hálóba.

És ez csak az első kör termése. Ráadásul a fenti találatok egyike sem született szabadrúgásból, a lövések közül az egyetlen magas xG-jű Aktürkoglu gólja volt, hiszen abban az esetben nem volt helyén a kapus.

A minta még kicsi – épp ezért érdemes óvatosan levonni következtetéseket, a távolról szerzett gólok jelenlegi aránya (az összes eddig esett találat harmada) például anomáliának tűnik –, de mintha megfordulni látszana a 2010 óta tartó trend. A dél-afrikai világbajnokságon használt Jabulani labdák kiszámíthatatlansága miatt a csapatok kimondottan gyakran kísérleteztek a tizenhatoson kívülről, a nem pontrúgásból leadott lövések 55 százaléka távoli volt. A vébéken ezt követően egyre kevesebbet lőttek távolról: 2014-ben a kísérletek 49, 2018-ban a 48 százaléka jött a büntetőterületen kívülről, Katarban (2022) pedig sosem látott mélységbe, 39 százalékra süllyedt a távoli kísérletek aránya. Ennek megfelelően távoli gólból is alig akadt: a 172 gólból csak 13 esett ily módon.

Az Európa-bajnokságokon is hasonló a tendencia. A 2016-os tornán a WyScout adatai szerint (ebben a pontrúgások is benne vannak) a lövések durván 51 százaléka jött távolról, 2021-ben már csak 38,5 százaléka; és a távoli gólok aránya is esett, 15,7-ről 13,4 százalékra (ugyanakkor a 2021-es tornán több távoli gól esett, mint öt évvel korábban). A 2024-es Eb-n viszont már az első kör után van 12 távoli gól, és ami ennél is érdekesebb, a távoli kísérletek aránya a legutóbbi tornához képest nagyjából 5, a vébéhez képest 4 százalékot emelkedett.

Miért öli meg az xG elterjedése a távoli lövéseket?

– tette fel a kérdést 2020-ban Daniel Lusted a Total Football Analysis magazinban. A hosszabb távú felmérések azt mutatják a válogatott tornákkal és a bajnoki küzdelemsorozatokkal kapcsolatban is, hogy csökken a lövések kaputól mért átlagos távolsága. A csapatok – mivel most már nagymintás adathalmaz áll rendelkezésükre ahhoz, hogy megállapítsák, melyik lövéstípus „éri meg jobban” – kevesebbet próbálkoznak távolról, és megpróbálják keresni a magasabb értékű (xG-jű) pozíciókat. Ha más sportra is vetünk egy pillantást, az adatelemzés kosárlabdában is hozzájárult a dobáspozíciók megváltozásához és a középtávoli dobások népszerűségének visszaeséséhez (ezzel párhuzamosan sosem látott magasságokba emelkedett a triplakísérletek száma).

„A lövések esetében a csapatok megpróbálják megtalálni az arany középutat a kísérletek mennyisége és minősége között, és tisztában vannak azzal, hogy amint távolodunk a kaputól, úgy csökken a helyzetek minősége. Az adatelemzés elterjedése, illetve a taktikai változások egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a csapatok egyre több figyelmet fordítanak a »lövésfilozófiájukra«” – írja Jake Kolliari adatelemző az Association of Professional Football Analysisben megjelent írásában. Kolliari az angol Premier League adatait hozza fel példának: 2011/12 és 2022/23 között nagyjából idényenként 1,4 százalékot esett a tizenhatoson kívüli kísérletek száma, ennek megfelelően a lövések kaputól mért átlagos távolsága is kisebb lett. A változást valószínűleg a prominens edzők (különösen Pep Guardiola és Jürgen Klopp) világfutballra gyakorolt befolyása, a védekezés szervezettségének fejlődése, az adatelemzés elterjedése és a bíráskodásban beállt változások (például a VAR alkalmazása) együttes hatása váltotta ki.

A trend egyértelmű, de mennyire hasznos az, hogy a csapatok kevesebb lövést vállalnak el távolról? Maaike van Roy és kutatótársai a döntéshozatalt vizsgálták 2021-ben megjelent tanulmányukban (Leaving Goals on the Pitch), amely egy Johan Cruyfftól vett idézettel indul:

„Nem lőhetsz gólt, ha nem lősz egyáltalán”. Magyarul: lövésből lesz a gól.

A kutatócsoport azt vizsgálta, hogy egyes szituációkban vajon az azonnali lövés (még ha a lövés értéke alacsony is) vagy a labda továbbjátszása a hasznosabb.

„A józan paraszti ész azt súgja nekünk, a legjobb opció az, amiből a legnagyobb esély lesz a gólszerzésre. De azt is tudnunk kell, hogy minden egyes döntés esetében valamiféle kompromisszumot kötünk. Ha ellőjük a labdát, akkor abban biztosak lehetünk, hogy a kísérletünknek megvan az esélye a gólra. Ha továbbadjuk, abból sokkal nagyobb helyzet lehet, ám ezzel kockázatot vállalunk. Lehet rossz a passz, az átvétel, elképzelhető, hogy lövésig sem jutunk” – olvashatjuk.

A kutatók egyrészt arra jutottak, hogy a pályán vannak olyan zónák, amelyekből jobban megéri lőni, és olyanok, amelyekből jobban megéri továbbvinni az akciót. Másrészt arra, hogy a trendkövető „lövésfilozófiát” – kevesebb távoli lövés, jobb helyzetek keresése – alkalmazó csapatok valószínűleg gólokról mondanak le; ha bizonyos zónákból távolról kísérleteznének, azzal jobban járnának. Vagyis az a csapat feltehetően jobban jár, amely nem kizárólag a magasabb xG-jű helyzetek kialakítására koncentrál.

És még nem ejtettünk szót az átlövések esélykiegyenlítő szerepéről! Egy erős, domináns együttes nyilvánvalóan jobban bízhat abban, hogy képes lesz magas minőségű helyzeteket kialakítani. Ám a válogatott futballban a csapatok játéka nem annyira csiszolt, ráadásul a nagy tornákon kevés a meccs, sok múlhat egy-egy eredményen. Az Európa-bajnokság lebonyolítási rendszere (a 24 csapatból 16 továbblép; egy vereséggel simán tovább lehet jutni) miatt talán a csapatok kevésbé kockázatkerülők, mint a világbajnokságon.

A „kisebb” csapatoknak megéri messziről próbálkozni (annak idején a Premier League-ben bennmaradásért küzdő Wigan helyezett jókora hangsúlyt a távoli kísérletekre), mert feltehetően kevés tiszta lehetőségük lesz. A távoli lövések pedig ki- és megpattanó labdákat, szögleteket eredményezhetnek, ezekből további lehetőségek alakulhatnak ki. Jó példa erre Szlovénia egyenlítő gólja Dánia ellen: előbb Benjamin Sesko lőtt távolról egy hatalmas kapufát, a dán védők ezt követően szögletre tisztáztak, a cikk elején említett Janza pedig ezt követően egalizált.

A bombagólok váratlan visszatérésének alighanem minden szurkoló örül; de adódik a kérdés: mi lehet az oka annak, hogy megfordulni látszik a távoli lövések csökkenő trendje, illetve miért megy be ennyi a tizenhatoson kívüli próbálkozások közül? A kis mintát érdemes észben tartani: a torna végén lesz érdemes visszatérni a kérdésre, mert lehet, hogy jelenleg kirívó adatokat látunk (a távoli gólok számát tekintve ez valószínűsíthető is). Van viszont két opció, ami mozgatója lehet az első körben látottaknak:

• Az Eb-n (különösen az első körben) a kockázatvállalás kifizetődő, ezért az elemzők adatait is figyelembe véve bizonyos zónákból nagyon bátran tüzelnek a csapatok.
• A labda hozzájárul az átlövések hatékonyságához.

Az utóbbi faktort valószínűsítheti az, hogy a fizikai modellezéssel foglalkozó COMSOL blogjában részletesen megvizsgálta a hivatalos labda (Fussballliebe) dizájnját, anyagát, aerodinamikai tulajdonságait, illetve összevetette azt más labdákkal (Telstar, Teamgeist II, Jabulani). A kutatók külön felhívták a figyelmet arra a torna nyitónapján megjelent cikkükben, hogy a labda kiképzése és anyaga valószínűsíti a látványos, távoli gólokat.

Mindent összevetve remek gólokat várhatunk, és remélhetőleg összejön pár 35 méteres bomba is, mint Roberto Carlos legendás szabadrúgásgólja esetében

– írják. Egy további érdekes tipp, hogy a Szaúd-Arábiában légióskodó játékosoknak kedvezhet az Eb-labda, mert ahhoz nagyon hasonlót (Oceaunz) használnak a Pro League-ben – márpedig a torna eddigi legszebb gólját szerző Stanciu pont szaúdi légiós…

Arra még várnunk kell, hogy kiderüljön, megfordul-e a hosszú évek óta megfigyelhető trend, és növekszik-e a távoli kísérletek aránya egy nagy tornán. Az viszont szurkolói szemszögből szívmelengető, hogy már egy forduló alatt ennyi remek lövést és gólt láthattunk a csapatoktól. Hiszen a foci sava-borsa a gól, és kevés jobb dolog akad, mint egy tökéletesen eltalált távoli bomba.