Varga Barnabás az elmúlt két idényben garancia volt a góltermelésre. A Magyarországon sokáig radar alatt repülő – mondhatni, szinte elfeledett – középcsatár 2021-ig még csak NB I-es mérkőzést sem játszott, aztán a kiesőjelölt Gyirmótban bebizonyította, az élvonal szintjén is meghatározó csatár. Ami ezt követte, abban alighanem ő is csak reménykedett: Pakson szárnyakat adott neki a Bognár György által favorizált, a centerre nagyban támaszkodó támadófutball (26 bajnoki gól, gólkirályi cím), remek teljesítménye a Ferencvárosig repítette, ahol egyből beilleszkedett, és ismét a góllövőlista élén végzett (20 találattal). A klubjaiban nyújtott remek produkció pedig válogatott meghívót ért:
Marco Rossi úgy érezhette, megütötte a jackpotot Varga berobbanásával. Szalai Ádám visszavonulása után félő volt, hogy centerposzton jókora lyuk marad a válogatottban. Ádám Martint egészen kiemelkedő 2021/22-es idénye Dél-Koreáig és a válogatott keretébe vitte, ám a szakállas óriás inkább értékes kiegészítő embernek tűnt, mintsem fix kezdőnek. A Szalai hagyta űrt végül Varga töltötte be: nemzetközi szinten is igen erős a fejjátéka, nagyon gólérzékeny – messze felülmúlja ebben elődjét, aki rendkívül fontos láncszeme volt a csapatjátéknak, de egész karrierje során csak egy élvonalbeli idényben ért el 10-nél több bajnoki gólt –, mozgékony, ráadásul duzzadt az önbizalomtól, hiszen évek óta jól ment neki a játék. A kérdés az volt inkább, hogy mit tud mutatni nemzetközi színtéren: Szalai Ádám óriási Bundesliga-tapasztalattal bírt, Varga viszont csak az osztrák bajnokságot járta meg, és még az NB I-es rutinja is viszonylag kevés volt, nemhogy a nemzetközi.
Ha voltak is félelmek ezzel kapcsolatban, azokat Varga hamar eloszlatta: Litvánia ellen megszerezte első válogatott gólját, majd még háromszor betalált a selejtezők során (kétszer a szerbeknek, és még egyszer a litvánoknak), így Szoboszlai Dominikhoz hasonlóan 4 találattal zárt a kvalifikációs sorozatban. Mindent hozott, amire Rossinak szüksége volt: rengeteget dolgozott, küzdött a védőkkel, lekötötte őket, folyamatos légi veszélyt jelentett, helyet teremtett társainak, és a befejezéseknél is éles volt. Október végén megsérült egy bajnokin, de a téli szünet után ott folytatta, ahol abbahagyta: ugyan a későbbi Konferencia Liga-győztes Olympiakosz hátsó alakzata vele is kibabrált, de négy góllal terhelte meg az MTK hálóját, betalált a Debrecennek, duplázott Újpesten és Fehérváron.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="2430" width="3648" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A március 17-i, Puskás Akadémia elleni mérkőzésen a center vaktölténnyel lőtt (7 kísérlete volt – ez nála igen magas szám –, de nem találta el a kaput). Azóta 14 mérkőzésen csupán három gólt szerzett – a Mezőkövesd, a DVTK és a Nyíregyháza kapujába talált be –, a Magyar Kupában kihagyott két tizenegyest (egyet a döntőben), és hiába voltak meg a helyzetei, nem tudott élni velük. A válogatottban is gólcsendet tart (Koszovó, Törökország és Írország ellen sem talált be, a három meccsen összesen két kísérlete volt) – olyan, mintha valaki elzárta volna a gólcsapot. Pedig a mezőnyjátékkal nincs baj: Varga továbbra is párharcerős, továbbra is terrorizálni tudja az ellenfél védelmét a levegőben, csak éppen az az extrém hosszú jó széria ért véget, amit már jóformán hajlamos volt mindenki adottnak venni.
Nézzük meg Varga Barnabás mutatóit a hullámvölgy előtt és alatt! Klasszikus középcsatárról van szó, mégpedig inkább befejezőről, mint előkészítőről: kapuközeliek a kísérletei, legutóbbi 75 próbálkozásából csak 3 volt tizenhatoson kívüli, góljai többségét 5–12 méterről, középről szerzi, és innen kísérletezik messze a legtöbbet. Ez azt jelenti, hogy meglehetősen magas próbálkozásainak az xG-értéke (mivel tizenegyesrúgó, ez tovább növeli azt); és nagy mintán a várható góloknak megfelelően, sőt, kicsit jobban teljesít. A WyScout teljes mintáját alapul véve Varga 422 próbálkozásból szerzett 101 gólt, miközben xG-je 96,72 volt, lövései, illetve fejesei 49,1 százaléka kaput talált – ez igen jó, akkor is, ha nem topligás védelmekkel kellett megküzdenie.
Az elmúlt két idény jó hatvan százalékában aztán Varga olyan „hot streaket” indított, amelyhez hasonlót ritkán láthatunk. A 2022/23-as szezonban – még paksi játékosként – 30 alkalommal talált be, közben lövései közel kétharmada eltalálta a kaput, és próbálkozásai harmadából gól is lett! Összehasonlításul: napjaink legjobb centere, Erling Haaland a Premier League-ben kísérletei 48,8 százalékával találja el a kaput és lövései 25,82 százalékából lesz gól. És Haaland számai önmagában brutálisak… Nyilván óriási a különbség, ha azt nézzük, a két középcsatár milyen ellenfelekkel néz hétről hétre farkasszemet, de annyit elmondhatunk, hogy Varga számai meghökkentő magasságban jártak úgy, hogy a bajnokság egyik legtámadóbb szellemű, ám messze nem legerősebb klubjában játszott.
Amikor átigazolt a Ferencvárosba, egyből a kezdőbe került, és bizonyított is: ott folytatta, ahol Pakson abbahagyta, csak sokkal erősebb gépezet szolgálta ki. Március közepéig őrületes iramban termelt: lövései 53 százaléka talált kaput, 90 kísérletéből 29-et gólra váltott. Kis kerekítéssel úgy egyszerűsíthetünk: több mint másfél idényen keresztül Varga minden harmadik kísérletéből gól lett, ami egészen elképesztő!
Az ilyesfajta széria egészen kivételes esetben tartható fenn, egy „halandó csatárnak” előbb-utóbb hullámvölgybe kell esnie – Varga így is nagyon sokáig lovagolta meg a hullámot. Március közepe óta a legfontosabb, befejezéssel kapcsolatos mutatói mind visszaestek: rosszabb százalékban talál kaput, kevésbé hatékonyak a kísérletei, és természetesen ez a gólok hiányában csapódik le. Mivel a meccsenkénti lövések száma szinten maradt, nem arról van szó, hogy a kiszolgálás akadozik – még a ziccerek is megvoltak, de Varga a 12, 0,3-as xG-nél magasabb értékű lehetőségből csak kettőt értékesített.
Érdemes megnézni a várhatógól-mutatót (xG), amiről sokszor elmondják: igazán csak nagyobb mintán érvényesül. Hogy kézenfekvő példával éljünk: Varga az MTK ellen 2,66-os xG-re szerzett 4 gólt, az Újpest ellen meg 1,87-re egyet sem; ebből aligha lehet következtetéseket levonni azon kívül, hogy az egyik meccsen jól gazdálkodott lehetőségeivel/minden jól pattant, a másikon meg nem. A válogatott középcsatár hosszabb időn keresztül felülmúlta a várható mutatóit, 2024 márciusától viszont visszaesett – és így az xG-jénél kötött ki a 2023/24-es idényben.
Tulajdonképpen annyi történt, hogy a visszaeséssel Varga Barnabás pont ott kötött ki, ahol várható volt az előtte adódó helyzetek minősége alapján. A válogatott szempontjából nagyon jókor ült a hullám tetején, és az Eb előtt – nem a legjobbkor – szállt alá. Mivel a lehetőségei továbbra is megvannak, ez leginkább idény végi kilúgozottságra utal, amit Varga el is ismert a Nemzeti Sportnak. A 2023/24-es idényben klub- és válogatott meccseket együttvéve 47-szer lépett pályára, sokkal feszítettebb ritmusban, mint amilyenhez korábban hozzászokott.
Biztos vagyok benne, hogy az utóbbi hetekben nyújtott gyengébb játékomnak ez volt az oka. Elfáradtam, erőnlétileg és mentálisan is kimerültem. De a hullámvölgyek egyébként is hozzátartoznak a futballisták életéhez
– nyilatkozta a sportnapilapnak.
A nagy kérdés az, hogy ki tud-e ebből a hullámvölgyből keveredni az Európa-bajnokságig. A kontinenstorna óriási motivációt adhat – ez lesz Varga első nagy tornája, első alkalma, hogy igazán megmutassa magát a nemzetközi közönségnek –, az addig hátralevő napokat alighanem a frissítés és élesítés kell, hogy kitöltse. Marco Rossi csapata ugyanis akkor igazán veszélyes, ha a csúcsék is az: kellenek Szoboszlai Dominik akciói, passzai, lövései (minél többet van játékban, annál jobb), kellenek Sallai Roland trükkjei, technikája és dinamikája, kell Kerkez Milos zakatolása, kellenek a pontrúgások, ám kell a center munkája is. És a középcsatár akkor igazán jó, ha nemcsak előkészít és teret nyit a többieknek, hanem a befejezéseknél is ott van.
Varga Barnabás és Ádám Martin a 16 selejtezős magyar gólból hatot könyvelhetett el (4+2). Rajtuk kívül nincsen klasszikus középcsatár a keretben – Írország ellen Varga lecserélése után Sallai volt legelöl, esetleg még Horváth Krisztofer vagy Gazdag Dániel vethető be hamis kilencesként –, épp ezért lenne kulcsfontosságú, hogy a centerek visszanyerjék jó formájukat az Eb-re. Tudniillik Ádám Martin sem ontja a gólokat: 2024-ben 17 mérkőzésen 3 alkalommal talált be, ráadásul ritkán játszik végig mérkőzést klubjában, az Ulszan Hyundaiban. Harmadik opció pedig nincs: Németh András nem igazolt el a HSV-tól, és pocsék idényt zárt (31 mérkőzés, 0 gól, meccsenként szűk 25 percnyi játékidő), ezzel nem lehetett esélye a kerettagságra. Az NB I-ben Varga után a 34 éves Könyves Norbert (11 gól) és Bárány Donát (8 gól) volt a legeredményesebb, centerként bevethető magyar csatár. Sokatmondó a Transfermarkt kimutatása is:
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="2602" width="3468" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Rossi alighanem forma alapon is szívesen elvitt volna egy harmadik centert – 2021-ben megtette, Szalai Ádám és Nikolics Nemanja mellé beválogatta Eb-keretébe az aktuális NB I-es gólkirály Hahn Jánost –, de kis túlzással választási lehetősége sem volt. Így aztán a két középcsatárt kell az Eb-re élesíteni, hogy a selejtezőkhöz hasonlóan itt is hozzá tudjanak tenni pluszt a magyar támadójátékhoz.
No persze a mutatott forma nem minden. Jól tudjuk ezt, hiszen a 2016-os Európa-bajnokságnak úgy vágott neki a magyar csapat, hogy középcsatára, Szalai Ádám 40 (!) mérkőzésen keresztül maradt gólképtelen. Szalai 2014. december 12. óta nem talált a kapuba, hogy aztán Ausztria ellen, a legjobbkor kiderüljön (Hajdú B. István szavaival élve): mégis be lehet azt piszkálni, pöckölni, tuszkolni.
Ezzel most is kiegyeznénk.