Szintlépés, pozíció-visszanyerés, kockázat: ez várhat a felekre egy Fradi–Gazprom frigyben

Gazprom–Fradi szerződés? Elsőként a Nemzeti Sport adott hírt arról – a szponzor megnevezése nélkül –, hogy a magyar bajnokcsapat szerződést készül kötni egy „több iparágban érdekelt” világvállalattal, olyannal, mely „ebben az idényben BL-csapatot, illetve korábban topligás klubot is támogatott”. Ebből már lehetett következtetni a lehetséges szponzor kilétére, és ezt követően a Blikk meg is nevezte a Gazpromot. Bár hivatalos bejelentésre még nem került sor, a Ferencváros – az átigazolási értesülésekhez hasonlóan – nem kommentálta a hírt, és Oroszországból sem érkezett megerősítő információ (a nagy orosz hírügynökségek beszámoltak magyar sajtóértesülések alapján a hírről, de nem tettek hozzá semmit), a „frigy” létrejöttét tulajdonképpen elkönyvelte a magyar futballközlemény.

Amennyiben létrejön az üzlet, annak etikai-politikai vonatkozásait nehezen lehet megkerülni.

Ha létrejön az együttműködés, annak biztosan sok kritikusa lesz, ugyanakkor az is biztos, hogy a közvélemény egy részét – a szurkolókat meghatározó többségét pláne – hidegen fogja hagyni a szponzor kiléte. Új szponzor pénzét ritkán szokták eltolni a klubok, és az esetleges etikai vonatkozásokkal sem feltétlenül foglalkoznak a drukkerek – gondoljunk csak arra, milyen ünneplés fogadta a Newcastle Unitedhez bevonuló szaúdi befektetőket, de más példákat is lehetne említeni. A labdarúgás csúcsszervezetei sem mondhatók kivételeknek: a pénz jól jön, a sportswashing, azaz egy ország imázsának javítása a sport segítségével mindennapos. A kutya ugat, a karaván halad. Igaz lesz ez akkor is, ha biztos akad olyan, akinél kiveri a biztosítékot, ha a magyar futball legsikeresebb klubját egy olyan energiaipari óriás szponzorálja, amely mindennapi tevékenységén kívül a BBC News oknyomozó riportja szerint milíciákat tart fenn az orosz–ukrán fronton. És biztosan lesz olyan is, akit ez egyáltalán nem érdekel.

Ne áltassuk magunkat, a futballvilágban százával forognak olyan cégek, tulajdonosok, csoportok, amelyek megkérdőjelezhető tevékenységet (is) folytatnak. A labdarúgás – és a sport általánosságban – előszeretettel állítja magát erkölcsi piedesztálra, de a tapasztalat azt mutatja, a pénzt azért mindenki jobban szereti az erkölcsi piedesztálnál. Hogy egy extrém példát mondjunk, a kolumbiai Atlético Nacional minden bizonnyal Pablo Escobar drogbáró pénzén lett a nyolcvanas években Dél-Amerika egyik legerősebb klubja. A mezeken ugyan a SAM légitársaság logója díszelgett, de nyílt titok volt, hogy Escobar drogpénze áramlik a klubba (riválisa, Miguel Rodríguez Orijuela a vetélytárs América Calit pénzelte ugyanakkor). Ha azonban megkérdeznénk egy Atlético Nacional- vagy egy América Cali-drukkert, könnyen azt a választ kaphatjuk: mit törődik ő azzal, honnan érkezett a pénz, ez volt az aranykor.

Vissza a Gazpromhoz: az RTL kérdésére a Külgazdasági és Külügyminisztérium azt írta, minél több nagy nemzetközi vállalat fektet be a magyar sportba, annál jobb.

Az energiaipari cég ráadásul nem szerepel szankciós listán, és az európai kupák főtábláján rendszeresen szereplő, a szerb bajnokságot domináló Crvena zvezdának is főszponzora. Az európai szövetség kapott némi kritikát azért, mert engedélyezte a szerb bajnoknak a Gazprom-logó használatát, de az UEFA közölte, a szponzori megállapodások kérdése a klubok belügye; nem szól abba bele. A szervezet tiltólistáján csak a dohánytermékek és az erős, alkoholtartalmú italok (15 százaléknál nagyobb alkoholfok) szerepelnek; ezen kívül a szponzori felirat(ok)nak az adott országban érvényes törvényeknek is meg kell felelniük. Erre példa a tavalyi Legia–Aston Villa mérkőzés, melyen az angol csapat mezén nem szerepelt a főszponzora (BK8), mivel az egy fogadóiroda, és annak megjelenítése a lengyel törvényekbe ütközött volna. A precedens alapján nem várható, hogy az UEFA nemtetszését fejezze ki egy szponzori szerződés miatt.

A Gazprom a 2000-es évek vége óta fontos szereplője az európai sportéletnek. A Schalke 04 még 2006-ban kötött 2007-től érvényes, öt és féléves szerződést az orosz óriáscéggel, a megállapodás értéke minden addig látottat felülmúlt a német labdarúgásban (a hírek szerint a Gazprom 60–66 millió eurós támogatást nyújtott a patinás Ruhr-vidéki csapatnak). A dealt egy Schalke–Zenit mérkőzéssel ünnepelték meg – a szentpétervári klub 2005 óta a „Gazprom-istálló” hazai ékköve. A gelsenkircheniek egészen az orosz–ukrán háború kitöréséig folytatták az együttműködést a Gazprommal, 2022 elején a kooperáció tizenötödik évfordulóját ünnepelték, hogy aztán nem sokkal később maguktól leszedjék a mezfeliratot, majd szerződést bontsanak a főszponzorukkal.

Kék-fehér, ezek az FC Schalke 04 és a Gazprom színei – összekötnek minket

– írta 2022 újévi közleményében a klub, mely nem egészen három hónappal később szerződésbontást kezdeményezett az Ukrajna elleni orosz agresszió miatt.

Az UEFA – melynek szintén fontos szponzora volt a vállalat – Nesszosz ingeként igyekezett letépni magáról a Gazprom-együttműködést a háború kitörése után. Az európai szövetség 2022. február 28-án bejelentette, hogy azonnali hatállyal megszüntette a Gazprommal fennálló szponzori megállapodást. Az orosz cég 2012 óta a legfontosabb szponzori körben volt, mint a Bajnokok Ligája egyik hivatalos partnere. A hírek szerint az európai szövetség nagyjából évi 40 millió eurót kapott az együttműködésért cserébe, így jelentős összeget bukott a tizenkét éves szerződés korai, egyoldalú felbontásával; ráadásul a 2022-es BL-döntőt is elvette Szentpétervártól, ahol a stadion is a Gazprom nevét viseli (bár nagy nemzetközi események esetében Szentpétervár Stadionnak nevezik, a létesítményekre vonatkozó szabályok miatt). Az már ízlés kérdése, hogy a történteket az erkölcs váratlan felbuzgásaként vagy kényszerhelyzetben előadott erényfitogtatásként értékeljük.

A Gazprom természetesen nem csak a futballban van jelen: az orosz sportban a röplabda-, az úszó-, a sportlövő-, a kajak-kenu-, a biliárd- és a ritmikus gimnasztika szövetségnek is fontos szponzora, valamint hazai és nemzetközi szinten is jelentős szerepet vállalt az utánpótlássport támogatójaként. A Football for Friendship (F4F) program keretében szerte a világból utaztattak gyerekfutballistákat egy ifjúsági fesztiválra – nem mellesleg a BL-döntőre is el lehetett jutni, ha egy klub beszállt a kezdeményezésbe. A program nagykövete Franz Beckenbauer volt. Egy másik, országos programban (Gazprom for Children) a cég jelentős infrastrukturális fejlesztéseket támogatott. Talán ennyiből is látszik, mennyire fontos szereplője a cég az orosz „soft power” érvényesülésének.

A Gazprom globális márkát épít; megpróbálja tisztára mosni az imázsát, sőt, egy teljesen különálló entitást próbál létrehozni. (…) Milliók és milliók nézik a világbajnokságot vagy a Bajnokok Ligáját, de azok a szurkolók nem viselik magukon a Gazprom logóját úgy, mint a Schalke vagy a Zenit drukkerei. Ez egy rendkívül erőteljes eszköz, amelyet a Gazprom teljes mértékben kihasznál

– állapította meg a Gazprom-birodalomról szóló magazincikkében a These Football Times.

A háború kitörése alaposan megtépázta a Gazprom külföldi szponzori hálóját, no meg a sportvilágban érvényesülő orosz érdekérvényesítő képességet is, mivel a szponzorok mellett a milliárdosok többsége – Roman Abramovics (Chelsea), Aliser Uszmanov (korábban Arsenal, majd az Evertonnál csendestárs), Maxim Demin (Bournemouth), Valerij Ojf (Vitesse) – is kivonult pozícióiból (vagy el kellett adnia klubját), illetve a nemzetközi sportszövetségekben is gyakran körön kívülre kerültek az oroszok.

Ez nem jelentett teljes pozíció-feladást: maradt még klubtulajdonos orosz oligarcha (Dmitrij Ribovoljev továbbra is a Monaco elnöke; a milliárdos nem szerepel szankciós listán) a Gazprom pedig továbbra is az 1991-es BEK-győztes Crvena zvezda főtámogatója. A Gazprom 2010-ben kötött szerződést – a hírek szerint először évi 4, a későbbi hosszabbítások alkalmával 4,5, majd 5 millió eurós támogatásról – a belgrádi piros-fehérekkel, és a kooperáció azóta is tart. A segítség igen jókor jött, mert a Crvena zvezdát súlyos anyagi gondok gyötörték.

A Gazprom-meghajtással a Zvezda előbb visszavette a bajnoki címet az ősi rivális Partizantól, majd nyomasztó dominanciát épített ki. A 2023/24-es lehet egymás után a hetedik bajnoki cím, amelyet a Crvena zvezda nyer meg, és a klub az európai porondon is jól teljesít, 2017/18 óta minden idényben főtáblás volt.

A belgrádiak ügyvezetője, Zvezdan Terzic 2022-ben „oroszellenes hisztériának” minősítette a szankciókat, és kijelentette: klubja hálával tartozik a Gazpromnak, mely a csődtől, de lehet, hogy egyenesen a megszűnéstől mentette meg az egyik legfontosabb szerb csapatot.

Ha az orosz cég nem is tudja visszanyerni 2022 előtti európai pozícióit – az UEFA szerződésbontása jelentős csapás volt –, láthatóságát szeretné fenntartani; erre szolgál a Crvena zvezda folyamatos támogatása (az orosz klubok kizárása miatt a Zenité ebből a szempontból hiábavaló), és tavaly ezért környékezhette meg a török Besiktast.

Az isztambuli klub – mely jelenleg két tradicionális riválisa, a Galatasaray és a Fenerbahce árnyékában van, és melynek épp lejárt a Vodafone-nal kötött hosszú távú megállapodása – a hírek szerint stadionja nevének értékesítéséről és mezszponzori együttműködésről is tárgyalt a Gazprommal. A TASZSZ hírügynökség szerint összesen 61,5 millió eurót öntött volna a Besiktasra az energiaipari cég, a tervekben három plusz kétéves szerződéskötés szerepelt. A törökök végül nem kötötték meg az üzletet; a RIA Novosztyi szerint részben azért, mert tartottak a FIFA és az UEFA rosszallásától, és a jogi bonyodalmaktól is féltek. A Besiktas végül stadionja névszponzorációját a kőolajban és földgázban utazó, hazai Tüprasnak adta el három évre, a mezeken pedig maradt a kriptovállalat Rain logója.

Az a Zenit-, a Schalke-, a Crvena zvezda- és a meghiúsult Besiktas-együttműködésből is látszik, hogy milyen klub mellé áll(na) be szívesen a Gazprom:

• erős márka nagy hagyományokkal,
• sikeres, de nem feltétlenül a csúcson levő,
• népszerű, jelentős szurkolói támogatással,
• rendszeres szereplője az európai kupaküzdelmeknek,
• valamint vágyik a nemzetközi előrelépésre.

Ez alapján logikus lenne, hogy miért vetődhetett fel az együttműködés a Ferencvárossal. Az FTC egymás után hatodszor nyerte meg az NB I küzdelmeit, egymás után negyedszer szerepelt európai kupa főtábláján, és a legutóbbi két idényben az EL, illetve EKL kieséses szakaszába is eljutott. A magyar rekordbajnok ugyanakkor a plafonját karcolgatja: a Bayer Leverkusen, majd az Olympiakosz simán kiejtette a tavaszi kupaküzdelmek során.

A további előrelépéshez még jobb szakmai munka, még erősebb keret, illetve még több pénz kellene.

A Ferencváros a legutóbb közzétett mérleg szerint 6,62 milliárd forintos nettó árbevétellel és 1,32 milliárdos adózott eredménnyel zárt, ennél jobban anyagilag csak a BL-szereplést hozó 2020-as évben teljesített. Jelenlegi eszközeivel a klubnak az állandó európai főtáblás szereplés (és a tavasz megérése a második vagy a harmadik számú sorozatban) lehet reális cél, viszont egy újabb nagy támogató belépése esetén már talán a gyakoribb BL-szereplésről is álmodozhat.

Ha a Gazprom belép, az a hazai szinten egyébként is kiemelkedően erős játékoskeret további izmosodását eredményezheti, megnyithat esetleg játékosáramlást is (például a Zenit felől, hiszen ott a Gazprom tulajdonos, nem csak szponzor), no meg fricska a Mol kezébe került, magát az élmezőnybe visszaküzdeni akaró rivális Újpestnek. A kockázat a Ferencvárosnak az üzlet negatív visszhangja lenne; nem feltétlenül itthon, hanem Európában.

De hát a futballban, mint említettük, a negatív publicitástól való félelem igen ritkán ír felül üzleti érdekeket.

Kapcsolódó

„Ki ne találjuk, hogy ha a Gazprom szponzorálná a Fradit, az a piaci működés felé tett lépés lenne”

A Gazprom-Fradi házasságtól indulva egészen az El Clasicóig jutunk, filozófiai értekezésekbe bocsátkozunk a hosszabbítások és a tizenegyespárbajok értelméről, megbeszéljük, le vannak-e már foglalva a nyaralások Pakson a nemzetközi kupaselejtezők idejére, és feloldjuk a Haaland-Torghelle dilemmát is. Ez a legújabb Ziccer.