Klopp a legbecsületesebb döntést hozta meg, de alaposan feladta a leckét a Liverpoolnak

Jürgen Klopp Dortmundban sem árult zsákbamacskát, Liverpoolban sem tette. A Borussiánál 2015 áprilisában jelentette be, hogy kérte 2018-ig érvényes szerződése felbontását az idény végén, most pedig az LFC-nél megtette ugyanezt, csak kicsit korábban: már januárban tudatta, hogy a 2023/24-es évad végével feláll a kispadról.

A Liverpool-drukkereket érthető módon megütötte a hír: a közkedvelt Klopp 2015 októberi kinevezése óta új energiát fecskendezett a klubba, a maga képére formálta a csapatot; BL-t, európai Szuperkupát, klubvilágbajnokságot, FA-kupát, Ligakupát, Community Shieldet nyert, no meg a 2019/20-as bajnoki aranyéremmel feltette a koronát liverpooli pályafutására. Klopp futballmessiás a szurkolók szemében, aki vissza tudta juttatni az angol trónra a bajnoki címet harminc éve hiába hajszoló Liverpoolt. Egy újjáépítési szakasz után könnyen lehet, hogy másodszor is aranyérmes lesz csapatával, távozása így óriási veszteség a klubnak és drukkereinek egyaránt.

„Az idény végén elhagyom a klubot. Megértem, hogy ez sokkoló hír sok ember számára, de van magyarázatom – legalábbis megpróbálom megmagyarázni a döntésemet.

Imádom a klubot, a várost, a szurkolókat, a csapatot, a kollégáimat. Mindent imádok (…) De ugyanakkor, hogy is mondjam, fogytán az energiám

– mondta a klubtelevíziónak.

„Egy tökéletes világban senkinek nem kellett volna mondanom semmit az idény végéig, megnyernék mindent, azt viszlát! De ez manapság nem lehetséges, képtelenség lett volna titokban tartani a döntésemet” – tette hozzá.

A legnagyobb dilemma Liverpoolban nem is ezzel az idénnyel kapcsolatos – Klopp szavaival élve, „pár napig lesznek elszontyolodott arcok, aztán minden megy tovább”. Hanem a jövővel: manapság ritka, hogy a közvetlen elithez tartozó klubnál ilyen sokáig dolgozzon egy vezetőedző, és mivel Kloppal együtt stábja (Pep Lijnders, Peter Krawietz, Vitor Matos) és a sportigazgató Jörg Schmadtke is távozik, teljes újjáépítés és okos utódkiválasztás szükséges.

Elég a Liverpool egyik legnagyobb riválisára, a Manchester Unitedre nézni, ha élő példát akarunk látni az utódlási problémákra. Sir Alex Ferguson 2013 májusában jelentette be, hogy az idény végén távozik a kispadról, az MU azóta kipróbált rengeteg edzőt és játékost, elégetett egy csomó pénzt, ám nem talált olyan embert, aki Ferguson méltó utódja lett volna, és a bajnoki címet nem sikerült visszaszerezni. Az Arsenal ugyanígy szenvedett Arsene Wenger pótlásával, bár már a wengeri éra második fele is bajnoki címek nélkül telt el.

Mint a fenti ábrán is látszik, a hosszan regnáló edző a topligákban manapság olyan ritka, mint a fehér holló. Bármennyit is emlegetnek a vezetők hosszútávú tervezést egy új tréner kinevezésekor, bármennyire is nagyívű elképzelésekkel érkezik egy szakember, a rideg valóság – és az UEFA 48 élvonalbeli bajnokságban felvett felmérése – azt mutatja, hogy egy-egy szakvezető átlagosan 1,31 évet tölt a posztján.

Csak 6 olyan ország (Ausztria, Azerbajdzsán, Észak-Írország, Írország, Norvégia és Wales) volt, amelyben az átlagos edzősködési időtartam meghaladta a két évet. Az európai élvonalbeli klubok kétharmada edzőt váltott a felmérést megelőző egyéves időszakban, idényenként nagyjából 700 tréner repül idő előtt.

Ebből következik valami: a klubok sokkal jobban tudják azt, hogy mit kell csinálni, ha kirúgnak idény közben egy edzőt, mint azt, hogy mi a teendő, mikor egy hosszan regnáló szakember lép le a színről. Jobban hozzá vannak szokva a tűzoltáshoz, mint az utódlás megtervezéséhez. Ez tovább nehezíti az edzőváltás levezénylésének egyébként sem könnyű folyamatát.

Mert hogy egy hosszan, és pláne, sikeresen dolgozó tréner pótlása egyébként is nagy kihívás. A legjobb edzők valóságos szimbiózisban élnek csapatukkal, klubjukkal – gondoljunk Klopp, Pep Guardiola vagy Diego Simeone példájára! Csapatuk majd’ ugyanannyira Klopp FC, Guardiola City és Atlético Simeone, mint tényleges identitása. Benne van a kezük a játékstílusban, az átigazolási politikában, a játékos-kiválasztásban, a mindennapok megszervezésében, tekintélyük megkérdőjelezhetetlen a szurkolók előtt. A klub is formálja őket, és ők is magukra formálják a klubot.

A Liverpool nem olyan klub, mely nyakra-főre cserélgeti az edzőit. A kétezres években csak hat tréner (Gérard Houllier, Rafa Benítez, Roy Hodgson, Kenny Dalglish, Brendan Rodgers, Jürgen Klopp) ült a kispadján, Hodgson és Dalglish kivételével mindegyikük hosszú időt töltött a posztján. A különbség Klopp és elődjei között az, hogy a német szakember – egyedüliként közülük – úgy lép le a színről, hogy teljesítette küldetését, s nemcsak a BL- (ez Rafa Beníteznek is sikerült), hanem az angol bajnoki trófeát is betette a vitrinbe. Aranybetűkkel írt fejezetet a történelemkönyvbe.

Nem kell sokat barangolni Liverpoolban, hogy meglássuk Jürgen Klopp hatását. Ihatunk olyan pubban, amit róla neveztek el. Alhatunk olyan panzióban, ami az ő nevét viseli. A csupasz téglafalakat a portréját ábrázoló falfestmények keltik életre.

Klopp életet lehelt a városba, főleg abba a részébe, amelynek vörösen ver a szíve. Tombolt benne az energia, amelyet az Anfieldbe pumpált, és tengernyi hívő sereglett a nyomába. Padlóig nyomja a gázt, a csapatai az edzői imázsnak megfelelően játszanak, és olybá tűnik, hogy belőle fakad az az energia, amely átjárja a stadiont” – próbálta körülírni Klopp fontosságát Luke Reddy, a BBC liverpooli futballfelelőse.

A Liverpool sokáig kimondottan jól pótolta sikeredzőit. Bill Shanklyt másodedzője, Bob Paisley követte, és még több trófeát nyert elődjénél. Paisley-t szintén belső ember, a régóta a stábban dolgozó Joe Fagan váltotta, Fagant pedig játékos-edzőként a klublegenda Kenny Dalglish, az Anfield királya. A dupla traumát (Heysel-tragédia, és az azt követő kizárás az európai porondról, Hillsborough-stadionkatasztrófa) átélt Liverpool viszont a kilencvenes évek elején elvesztette a fonalat, és (Klopp kinevezéséig) hiába kereste az embert, aki vissza tudja vezetni az angol bajnokság csúcsára.

A Shankly-Paisley-Fagan-Dalglish stafétához hasonlót ma már nehezen lehet elképzelni: az edzőkkel együtt mozog a stábjuk (Klopp is segítőivel együtt távozik), hasonló kontinuitásnak már nyoma sincs. Arról nem is beszélve, hogy bár a Liverpool kétszer is „belenyúlt”, de láttunk már volt másodedzőt is csúnyán megbukni.

Recept nincs. Hány és hány „kiválasztottat” láttunk már elhasalni? Ha csak a Manchester Unitedet nézzük, megbukott David Moyes (Ferguson kiválasztottja), Louis van Gaal (az egyik legrutinosabb, a piacon elérhető edző), José Mourinho (a kor egyik legsikeresebb trénere), Ole Gunnar Solskjaer (fiatal, a klubhoz erősen kötődő szakember), Ralf Rangnick (az egyik legfontosabb teoretikus), és Erik ten Hag hosszú edzői regnálására sem biztos, hogy nagy tétben érdemes fogadni. A topkluboknál fennálló állandó sikerességi kényszer, valamint egy nagyon erős, nagyon sikeres edzői figura kombinációja hosszú árnyékot vet az utód(ok)ra, és jóformán könnyebb mellényúlni, mint megtalálni a tökéletes utódot.

Sam Wallace, a The Telegraph vezető futballszakírója szerint Klopp pótlására még nincs terv, a klub vezetősége először sportigazgatót akar szerződtetni a már a januári átigazolási időszak végén távozó Schmadtke helyére. A bukmékereknél a favorit – nem meglepő módon – a Bayer Leverkusenből Bundesliga-bajnokesélyest kovácsoló, a Liverpoollal játékosként Bajnokok Ligáját nyert Xabi Alonso.

Érdemes megnézni azt az ötven éve készült videót, melyben a tévéstáb a liverpooli járókelőket kérdezi arról, mit szólnak Bill Shankly visszavonulásához. Bár ma már mindenki magával hordja a zsebében a „hírcsatornáját”, a döbbenet hasonló erejű lehet.

A brit médiumok által megkérdezett drukkerek szinte mindegyike arról beszélt, sokkhatásként érte a német tréner bejelentése. Ez önmagában is mutatja, milyen erős Klopp hatása. Távozásának előre jelzése pedig olyan volt, mint imázsa: nyílt és egyenes. Klopp csapatainak ereje nagyban abból az őrült, kaotikus energiából származik, amit az edző magából sugároz. Minden más – sporttudományos felkészítés, adatelemzés, egyéni képzés, taktika, satöbbi – szintén a lehető legmagasabb szinten kell, hogy működjön, de vitathatatlan, hogy Klopp hoz valamiféle nehezen megfogható pluszt. S mivel látszólag mindent az ő energiája táplál – vagy körülötte minden a belőle sugárzó energiát erősíti fel? –,ha Klopp kifullad, akkor az egész gépezetet fenyegeti a megállás veszélye.

Fél éve a Hotel Matze podcastjében arról beszélt, hogy szeretne egészséges maradni, s beutazni a világot. Mostani bejelentésében arra célzott, hogy még az ő energiáját is felőrölte a topfutball kíméletlen darálója.

„Ez a megfelelő pillanat nekem és a klubnak is, mert ha a következő idénytől nem tudom úgy folytatni a munkámat, ahogy eddig, akkor nem én vagyok a megfelelő ember a posztra (…) Nem tartom magamat annyira fontosnak, de azzal is tisztában vagyok, hogy a külső szemlélő ezt másképp látja. Az edzői stílusom, a munkamódszerem az energián alapul, általában annyi tombol bennem, hogy sok-sok embernek át tudok adni belőle. Ha kifogy ez az energia, én sem vagyok ugyanolyan. Ha nem vagyok ugyanolyan, akkor nem tudom végezni a munkámat. És ez az, amit nekünk mindannyiunknak el kell fogadnunk” – magyarázta döntését.

Ez érthető és becsülendő, sőt, a legbecsületesebb döntés. Klopp a legtisztább megoldást választotta, ám így is feladta a leckét a klubvezetésnek. S ha utódja nehézségekkel szembesül – ez azért könnyen elképzelhető –, egyből meg fog indulni a susmorgás: „Bezzeg Klopp idejében!”

Sikeres edzőnek hosszú az árnyéka. Egy sikeres és rendkívül karizmatikus edzőnek meg pláne.

Kapcsolódó

Jürgen Klopp döntött: a szezon végén elhagyja a Liverpoolt

2015 októbere óta irányítja a csapatot.