Inkább mennyiségben, mint minőségben javult a Fradi játéka a kapu előtt, de a trendet értékelni kell

Bár Kecskeméten elveszítette veretlenségét Dejan Stankoviccsal, csütörtök este a Fradinak ennél jóval komolyabb feladata volt, hiszen az európai porondon egy esetleges győzelemmel a csapat komoly előnyt szerezhetett volna a csoportja második helyéért való versenyfutásban.

A Ferencváros kezdőjében viszonylag kevés meglepetés akadt: Dibusz előtt a védelem tengelyén ismét a Mmaee–Cissé duóra esett a választás, ám baloldalt Ramírez helyett ezúttal Civic szerepelt a csapatban, jobboldalt pedig Botka helyett Makreckis került hátrébb a pályán. Sigér mellett Abu Fani ezúttal is mélyebb szerepkörből mozgatta a csapatot, elöl pedig Traoré került be negyedik támadónak Zachariassen, Marquinhos és a sérült Varga Barnabás helyett játszó Pesic mellé.

A mérkőzés képe a hasonló eredmény ellenére eléggé különbözött attól, amit Belgiumban láthattunk a Ferencvárostól. Az első mérkőzést elemző cikkünkben úgy összegeztük: a két csapat letámadása tökéletesen kikapcsolta a támadójátékot, hazai pályán pedig a ferencvárosiak részéről bátrabb labdás játékra lesz majd szükség. Csütörtök este mindezt a Fraditól már sokkal többször láttuk vissza. Ehhez az ellenfél védekezésére is szükség volt, ám a ferencvárosi szakmai stábot is dicséret illeti, hiszen a magyar bajnok maga is eredményesen kezelte ezeket a szituációkat.

A Genk labda elleni játékában ugyanis gyakran megfigyelhettük, hogy idegenben játszva valamivel kevésbé támadták le a Fradi labdakihozatalait. Bár a ferencvárosi kapuskirúgásokra a Genk fellépett emberfogással letámadni, a hazai csapat meglepően sok labdát tudott összeszedni ezekből a szituációkból. Dibuszék ugyanis ezúttal jól láthatóan fel voltak készítve arra, mit tegyenek akkor, ha a labdát a nagy nyomás alatt nem lehet a földön megjátszva, biztonságosan kihozni. A megoldás az volt, hogy a hat hátulsó játékos visszalépett megindítani a labdakihozatalt, ám a ferencvárosi kapus mégis felívelte a labdát.

A fellépő belga középpályásokat kicsalogatva így Pesicnek vagy Traorénak nagyobb területe maradt ahhoz, hogy a belgák megnyújtott védekező alakzatán belül megtartsák Dibusz kirúgásait.

A félpálya környékén összeszedett labdákat pedig azonnali indítás helyett gyakran tudta körbe járatni a Fradi, így hosszabb periódusokra sikerült az ellenfelet középső blokkba kényszeríteni. Hogy ez mennyire eltér az első mérkőzés képétől, azt a számok is megmutatják: a csütörtök esti mérkőzésen a Fradi 333 sikeres passzból 153-at teljesített az ellenfél térfelén, míg Belgiumban ez az arány 309-ből 112 volt. A visszavágón tehát a Ferencváros több passzt teljesített az ellenfél térfelén, mint a sajátján, ami kétségkívül előrelépést jelent.

Ferencvárosi labdabirtoklás, első fázis. A hat hátulsó ferencvárosi játékos visszalép, mintha ki akarnák hozni a labdát, valójában magukra húzzák a Genk 4-4-2-es emberfogás alapú letámadását, ami mélységben széthúzza az ellenfelet, és megnyitja a területet a négy támadóhoz felívelt labdáknak.

A belgák védekezésben nem húzódtak vissza a saját térfelükre, az első néhány passzt gyakran megengedték a magyar bajnoknak. Dejan Stankovic csapata így az első mérkőzéshez képest sokkal többször tudott berendezkedni a pozíciós játékhoz szükséges alapszerkezetbe. A két védekező középpályás közül ezúttal inkább Abu Fani maradt az eredeti, hatos pozícióban, míg Sigér gyakran a jobb félterület felé mozgott, átvéve a gyakran felfutó jobbhátvéd, Makreckis pozícióját.

A hosszabb labdajáratásra a Genk az első sorban védekező Zeqiri és el-Khannous vezetésével feljebb lépett a 4-4-2-es középső blokkból, a megemelt labdákat a ferencvárosi hátsó sornak többnyire így is volt ideje pontosan meglőni, így sok keresztlabda futott ki a szélre, különösen a jobb oldalra Makreckis és Traoré felé. Előbbi így az ellenfél védekezését széthúzva, utóbbi pedig befelé cselezve próbálkozhatott lövőhelyzetet kialakítani.

Ferencvárosi labdabirtoklás, második fázis. A Genk 4-4-2-es középső blokkból kimozdult a ferencvárosi labdajáratásra. Cissé így kihagyja a labdajáratásból a visszalépő Abu Fanit és emelten Makreckishez forgat.

Ferencvárosi labdabirtoklás, harmadik fázis. A Fradi berendezkedik az ellenfél térfelén, Makreckis befelé passzolja a labdát, ám Traoré csak távolról tud lőni. Pesic itt kimozog a szélre, így Sigérnek kell beindulni.

Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy a pálya első két harmadában mutatott fejlődés a kapu előtt inkább mennyiségi, mintsem minőségi fejlődéssel párosult.

Bár a Fradi sokkal magasabb xG-mutatót dolgozott ki, mint az idegenbeli mérkőzésen, akcióból (xG open play) csak minimális előnyre tudott szert tenni. Ráadásul ennek is egy jelentős része (0.64) a 21-ből két próbálkozásra jutott: Abu Fani kipattanója, majd Pesic gólja. Azt is érdemes megfigyelni, hogy a 21 ferencvárosi lövésből 9 a tizenhatoson kívülről érkezett, a Genk esetében ez az arány 14-ből 4 volt.

A sikerhez természetesen a Ferencváros védekezése is kellett. A szerb edző érkezése óta az egyik legfontosabb újdonság volt, hogy a Csercseszov-korszakkal ellentétben a csapat az ellenfél térfelén is agresszívan letámadja az ellenfeleket.

Az első mérkőzésen mind az ellenfél térfelén, mind a magasabb területeken, mind a felezővonal környékén sikerült az ellenfél támadásait megbénítani, az agresszív emberfogásos védekezésnek köszönhetően. A visszavágón az ellenfél térfelén való letámadást már periodikusan az első félidőben is felváltotta a középmagasan történő védekezés. Ha a Genk játékosai az első letámadási kísérletet átjátszották, akkor a gyors áttörés lehetőségét lezárva a Fradi inkább 4-4-2-be rendeződött át, megengedve a belgáknak az ellenfél térfelén való labdajáratást. Később pedig, szükség esetén, a középső blokkból kimozdulva akár visszafelé is lehetett terelni a vendégek labdakihozatalait. Nem véletlen, hogy a mérkőzés egészében a Genk 196-ot tudott passzolni a saját térfélen, míg a felezővonalon túl csak 141-et. A mérkőzés bizonyos szakaszaiban, különösen az egygólos vezetés birtokában, időnként ismét előfordult, hogy a Ferencváros védekezése túl mélyen a saját kapuja előtt ragadt. Ez vezetett Munoz egyenlítő góljához is.

Ferencvárosi védekezés, első fázis. A Fradi emberfogással támad le, mindenki a saját ellenfelét követve tolódik, az ellenfél ívelésre kényszerül.

Ferencvárosi védekezés, második fázis. A félpálya környékén is proaktívan, emberfogással védekezik a Fradi, a belgák nem tudnak a térfelünkön berendezkedni.

Ferencvárosi védekezés, harmadik fázis. A saját kapu előtt megnyúlik a távolság a ferencvárosi középpályások között. Paintsil befelé cselez, így Galarza emberének kell rá kilépnie. Galarza üresen kaphatja a labdát, befelé cselez, lövéséből a felfutó jobbhátvéd Munoz egyenlít.

Összességében tehát a Ferencváros labdás játékban előre tudott lépni az előző nemzetközi mérkőzéshez képest.

Bár ez az ellenfél kapuja előtt csak kisebb minőségű helyzeteket eredményezett, a trendet mindenképpen értékelni kell.

A Genk keretének értéke majdnem háromszoros a Ferencvároséhoz képest, ennek ellenére a magyar bajnok mindkét mérkőzésen egyenrangú ellenfele tudott lenni a belgáknak, sőt négy mérkőzés után veretlenül áll a csoportban. Mivel a Cukaricki továbbra is pont nélkül áll a csoport utolsó helyén, a versenyfutás a három csapat között akár az utolsó körig is folytatódhat a két továbbjutó helyért. Eddigi teljesítménye alapján azonban a Ferencvárost remélhetőleg továbbra sem kell majd félteni.