Legalábbis egy szellemes PSV-szurkoló így gondolja: a kísértetjelmezbe öltözött drukker az eindhoveniek Ajax elleni csúcsrangadóján (5–2, az idényben látottak alapján papírforma-eredmény, inkább az volt a meglepő, hogy az amszterdamiak a félidőben még vezettek) szaladgált a stadion lelátóin, nagy derültséget keltve a hazai szurkolók körében.
Az Ajax-drukkerek arcán kevésbé lehetett őszinte a mosoly.
A holland rekordbajnok sosem látott krízisben van. A 36-szoros aranyérmes – a bajnokságok több mint negyedét az amszterdami klub nyerte meg –, húszszoros kupagyőztes, négyszeres BEK/BL-győztes klub egészen értelmezhetetlenül szerepel, sereghajtó a bajnokságban, mérlege 1–2–5. Ebben az idényben bőven van témául szolgáló mélyrepüléssztori az európai futballban. Az Olympique Lyon kálváriájáról már írtunk, az elmúlt években fantasztikusan szereplő Union Berlin egymás után tíz vereséget szenvedett el, de az Ajax döbbenetes idénykezdete tán minden mást alulmúl. Már csak a történelem okán is.
Egy adattal könnyen megvilágítható, hogy miért számít historikus gyalázatnak, amit az Ajax ebben az idényben művel. Az Ajax már öt bajnoki zakónál tart ebben az idényben.
A profi Eredivisie 1956 óta íródó történetében az Ajaxnak csupán egyszer volt negatív mérlege (1964/65), ez egyben a legrosszabb bajnoki helyezést (13.) eredményezte. Az akkori horroridény azóta is viszonyítási pont, de ahogy a Voetbal International írta: 2023 az új 1964. Az Ajax sorban döntögeti a negatív rekordokat (nyeretlenségi sorozat, legrosszabb helyezés bajnoki idény közben, legrosszabb idénykezdet), olyannyira, hogy – mint láttuk – még a kiesés kísértetét is felriasztotta. Persze igen valószínűtlen, hogy az Ajax kiessen, de az biztos, a mostani szereplés tényleg értelmezhetetlen.
Bérczes Tibor A holland foci című könyvében remek portrét rajzol a tradicionálisan középosztálybeli, kozmopolita, „művészi hajlamú”, saját nagyvárosában – a kisebb, de számottevő helyi riválissal bíró Feyenoorddal (Sparta Rotterdam) vagy PSV-vel (FC Eindhoven) ellentétben – totális egyeduralkodó klubról, melyet titkon bámulnak és nyíltan hőn utálnak a riválisok. A vetélytársak szemszögéből nézve az Ajax olyasmi, mint Németországban a Bayern München: túl sikeres, túl gazdag és túl arrogáns.
Az Ajax és a holland futball kéz a kézben emelkedett fel. Az amszterdami klub volt az első holland BEK-döntős (viszont a Feyenoord az első BEK-győztes), az egyetlen holland BL-győztes, a kontinentális- és világporondon legeredményesebb holland klub. Bár a Bosman-szabály és a Louis van Gaal féle aranycsapat szétszedése óta az Ajax nem tud igazán hatalmi tényező lenni Európában (leszámítva az Erik ten Hag vezetésével bemutatott csodálatos, BL-elődöntőig tartó menetelést), Hollandiában őrzi rangelső pozícióját. És bár minden évtizedben jön egy krízis – nem ritkán belvillongással együtt –, abból rendre sikerül visszapattanni.
A mostani mélyrepülés kimondottan váratlan. Az Ajax 2018/19 és 2021/22 között nem adta át az első helyet (a koronavírus-világjárvány miatt félbeszakított bajnokságban is az első helyen állt, de nem kapta meg a bajnoki címet), és a legutóbbi, 2022/23-as idényben ugyan „csak” bronzérmes lett, de hát az ilyen ingadozások még Amszterdamban is beleférnek. Az előző évi csapat öt vereséget szenvedett el a 34 mérkőzéses bajnokságban, annyit, mint a mostani az első nyolc fordulóban. Az Ajax békaperspektívából nézi a tabellát, ősi riválisai közül a PSV 25, a Feyenoord 18 ponttal van előtte.
Ha az összeomlás mögött álló okokról kérdezünk holland Ajax-drukkereket, alighanem a legtöbben 2022-re mutatnak vissza: ekkor kényszerült távozni a futballigazgatóként remek munkát végző (ám női kollégáit üzeneteivel zaklató, erkölcsileg vállalhatatlan helyzetbe kerülő) Marc Overmars, majd bontott szerződést a Manchester United hívására igent mondó sikeredző Erik ten Hag. Ahogy ez elég gyakran megtörténik, a stratégiai pozícióban levő Overmars hagyta a nagyobb űrt, de a Ten Hag helyett kinevezett Alfred Schreuder is csak bő fél évig húzta (az előző idényt John Heitinga fejezte be a kispadon). Overmars ráadásul olyan rendszert hagyott maga mögött, amelyet igazán csak ő tudott működtetni.
Ahelyett, hogy rendes játékosmegfigyelő és adatbázis-elemző rendszert állított volna fel, Overmars a munkája jó részét a WhatsAppon végezte, felhasználva játékosként kivívott hírnevét, amely megnyitotta neki az ajtókat – ám ezek a kapcsolatok nem álltak nyitva az Ajax, mint klub előtt
– írta a The Athletic a klub kríziséről szóló összefoglalójában.
Ha ez igaz, akkor Overmars munkáját kvázi csak Overmars tudná elvégezni – a távozó technikai igazgatónak nem is sikerült megfelelő utódot találni. A 2022/23-as idény bronzérme ugyan nem volt katasztrofális, ám a holland bajnokság harmadik helye nem ér Bajnokok Ligája-szereplést. Így aztán előállt az a helyzet, ami az ajaxosoknak már vagy három évtizede ismerős: el kellett adni pár ifjú sztárt és toptehetséget, hogy a klub bevételhez jusson, és újra tudja tervezni közeljövőjét.
Az újratervezés személyi változásokkal járt együtt. Az Ajax kinevezte Overmars utódjaként a játékosmegfigyelőként és sportigazgatóként a korábban a Borussia Dortmundban, az Arsenalnál és a VfB Stuttgartnal is megfordult Sven Mislintatot. Mislintat nagy név volt, annak ellenére, hogy a német futballban (elsősorban a Dortmundnál) kivívott magas renoméját kicsit megingatta londoni szerepvállalása. Vezetőedzőnek a Sparta Rotterdammal jól szereplő Maurice Steijn jött – egy olyan tréner, akinek az égvilágon semmi tapasztalata sem volt topklubok irányításában.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="682" width="1024" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Ez nem feltétlenül probléma, bár az Ajax edzői általában vagy viszonylag nagy nevek voltak, vagy szorosan kötődtek játékos-, esetleg stábtagmúltjuk miatt az amszterdami klubhoz. De hát a közelmúlt legnagyobb sikereit elérő Erik ten Hag pont nem ilyen volt: karrierje során jobbára középcsapatokban szerepelt (egyszer sem volt a holland futball nagy triászának kötelékében), edzőként sem volt nagyon sok tapasztalata, nagycsapatnál meg annyi, amennyit a Bayern München második együttesénél szerzett.
Az Ajaxnál abban reménykedhettek, hogy Steijnből újabb Ten Hag lesz, aki előbb sikereket arat Hollandiában, majd ugródeszkaként használja a klubot a topligák irányába, de ehelyett az derült ki, hogy túl nagy falat neki az ország legsikeresebb klubjának irányítása. Az Ajax förtelmesen kezdte az idényt. Előbb Mislintat repült: hivatalosan a pocsék idényrajt (beleértve az átigazolásokat) és a klubnál uralkodó „nyugtalanság” volt a menesztés oka. Hozzájárulhatott a döntéshez az is, hogy Mislintat egyik igazolásánál (Borna Sosa szerződtetésénél) felvetődött az érdekütközés a sportigazgatói tisztség és az üzlet nyélbe ütésénél segédkező scoutingiroda között (utóbbi állítólag üzleti-résztulajdonosi összefonódásban lehetett Mislintattal), és az Ajax ezért vizsgálatot rendelt el. A klub tagadta, hogy a vizsgálatnak lett volna köze a vezető menesztéséhez. Ekkor már Mislintat és Steijn sem volt jóban, sőt: állítólag az előbbi bement az öltözőbe, és megemlítette az utóbbi potenciális menesztését a játékosoknak.
Mislintatnak kellett előbb mennie: őt szeptember 25-én rúgták ki, Steijn egy hónappal sem húzta tovább, október 23-án – csupán 11 mérkőzés után – neki is lefőtt a kávé. Az Ajax hosszú távra tervezett a Mislintat, Steijn duóval, de még november előtt kirakta mindkettőt, ami biztos jele a teljes válságnak. Még egy szinttel feljebb sincs rend és nyugalom: az előző idény végén lemondott ügyvezetői pozíciójáról a kimerült (és regnálása vége felé sokat kritizált) kapuslegenda, Edwin van der Sar, aki aztán a nyáron agyvérzést kapott. Ritkán látható, többszintű vezetői és szakmai krízissel kell szembenéznie az amszterdamiaknak.
- Távozott a klubot tökéletesen ismerő ügyvezető
- Távozni kényszerült a sikeres sportigazgató, utódlását előbb nem sikerült megoldani (munkaköreit „szétdobták” több ember között), majd a nyáron kinevezett stratégiai főnök hónapok alatt megbukott
- Elment a sikeredző, utódja gyorsan megbukott, majd az új, a topklubok szintjén teljesen rutintalan szakvezető szintén rossz választásnak bizonyult – 2022 májusa óta már öt edző ült a kispadon
- Ten Hag sikercsapatából eladták a kulcsemberek jó részét (ehhez az Ajaxnál hozzá vannak szokva), pótlásuk viszont nem igazán sikerült (ehhez már nincsenek), és a csapat meggyengült
- BL-bevételek híján a klub további eladásokra kényszerült, és az új szerzemények (még?) nem bizonyítottak
Nincs nyugalom az utánpótlásban sem: az előző idény végén elköszönt a 2016-tól az akadémiát irányító Saïd Ouaali. A játékosmegfigyelő részleget hét évig vezető Henk Veldmate is távozott, utódja augusztusban a Manchester Citytől, illetve a City Football Grouptól érkező Kelvin de Lang lett. A Jong Ajax tökutolsó a holland másodosztályban, jelenleg a klub első és második csapata is sereghajtó saját bajnokságában.
Az Ajax folyamatosan reflektorfényben van, a klub körül állandó a médiahisztéria, a klubházon belül gyakori a belvillongás, a sajtónak szivárogtatás és a frakciózás (a leghírhedtebb példája ennek az egykori Cruyff–Van Gaal polgárháború).
- Központi kérdés az ajaxosság, a kívülről érkező szakemberek nem tudják könnyen elfogadtatni magukat
- Még inkább központi kérdés az eredményesség: a türelmi időszak minimális, a pályán azonnal bizonyítani kell, különben a közeg és a fanatikus szurkolótábor a vezetők ellen fordulhat
A klubház ügyvezetői igazgatói székétől a kispadig mindenhol hatalmi vákuum alakult ki, a pályán pedig tragikus teljesítményt nyújtott a csapat. Az Eredivisie 2023/24-es idényében 90 percre vetítve az Ajax kapta a legtöbb gólt, a csapat védekezése romokban hever. Ennek már voltak előjelei: az előző bajnokságban 38 gólt kapott az amszterdami csapat, a legtöbbet 2008/09 óta. Az ellenfelek által kidolgozott helyzetek minőségét (xGA) nézve az Ajax a negyedik legrosszabb, a „kapott” lövések átlagát tekintve a hatodik legrosszabb a mezőnyben. Az Opta és a WyScout modellje is azt mutatja, hogy az Ajax a kidolgozott helyzetek minősége (xG) alapján a nyolcból hat bajnokiján alulmaradt. Az Opta elemzőoldala (The Analyst) „rendkívül trehánynak és túl nyitottnak” nevezte az Ajax védekezését.
Persze ez abból is fakad, hogy nem sikerül elég labdát elég pontosan bejuttatni a támadóharmadba (ebben a PSV és a Feyenoord messze az Ajax előtt jár, de a támadó szektor labdával tömésében még a Twente és a kis Almere City is megelőzi az amszterdamiakat). Az összkép alapján azért az Ajax – ha ráncba szedi a védelmét – nem a hátsó régió tagjának ígérkezik.
De – és ez elég hangsúlyos „de” – ne becsüljük le a negatív spirál mentális hatásait. Minden szétesőben van, és egy ekkora klubnál már egyetlen, középmezőnyben töltött idény is valóságos katasztrófának számít. Ezt más, hasonlóan egyoldalú bajnokságban is megtapasztalhatták a topklubok: a hollandhoz hasonlóan egy nagy trió uralma alatt álló portugál ligában a Benfica esetében gyalázatnak számított egy 6. hely (2000/01), a Portónak történelmi mélypontot jelentett a 9. pozíció (1969/70), a Sporting CP-nél egy 7. hely (2012/13) van a szégyentablón. A Bundesligában a Bayern München csupán négyszer végzett 7. vagy rosszabb helyen (a negatív rekord a 12., 1977/79-ból). Hollandiában a Feyenoordnak a 11. hely (1957/58 és 1989/90), a PSV-nek a 14. (1967/68), az Ajaxnak a 13. (1964/65) a legrosszabb teljesítménye. Az ilyen csapatoknál egyszerűen nincs a klub fogalomkészletében a kiesés elleni harc, az ilyesmire senki sincs felkészülve. Ezért különösen veszélyes, ha egy nagy klub a veszélyzónába sodródik (Németországban az elmúlt évtizedben erre jó pár példa volt): bármilyen magas is a presztízsük, nincs meg az az alsóházi rutinjuk, ami egy jóval kisebb, ingázó egyesületnél adva van. Mert egyszerűen a klub nem ide tartozik.
Az Ajaxnál a klubra jellemző módon egy volt játékosban látják az embert, aki kirángathatja a csapat szekerét a nagyon mély kátyúból. Október 30-án a játékosként Európa-bajnok, KEK- és UEFA Kupa-győztes John van’t Schipet nevezték ki megbízott vezetőedzőnek. Van’t Schip edzői pedigréje elég szerény, taktikailag nem tartják kiemelkedően képzettnek, ám jó csapatépítőként és kellemes emberként ismerik. Évekig dolgozott utánpótlás-, majd másodedzőként az Ajaxnál (egy mérkőzésen megbízottként még az első csapat kispadjára is leült), Ajax-DNS-e van, bejárta a világot, és már a válogatott futballban is szerzett tapasztalatot (volt a holland nemzeti csapat stábjában, Görögországban pedig szövetségi kapitányként dolgozott). Először vezetőedzőként, majd technikai szerepkörben számítanak rá.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="3119" width="4678" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
John valódi ajaxos, akinek rengeteg helyi és nemzetközi tapasztata van, pályán és azon kívül. Számunkra ő a megfelelő választás
– köszöntötte az új seprűt John van Halst ügyvezető. Van’t Schip bemutatásakor elmondta: felesége, a nemrég rákban elhunyt Danielle kívánsága volt, hogy visszatérjen az Ajaxhoz, ha erre lehetősége nyílik.
„Sajnos ezt már nem érhette meg, de lehet, valahonnan fentről ő is segített. Az Ajax az én klubom, az Ajax tett engem jó játékossá, ezért hálával tartozom. A klubnak magára kell találnia, és örömmel segítek” – köszönt be.