Vagy hátraarc, vagy a VAR finomítása következik, de ez így tarthatatlan állapot

Tényleg már csak a cintányért csapkodó bohócok körmenete hiányzik abból a cirkuszból, ami kialakult az angol Premier League-ben a Tottenham Hotspur–Liverpool (2–1) rangadón elvett vendéggól miatt. Bár erre az angol drukkerek egy része tuti azt mondaná: nem kell ide bohóc, mert a profi játékvezetők szervezete (PGMOL) amúgy is bohócok gyülekezete.

Ez nem igazságos a bírói testülettel szemben, de tény: kevés dolog mérhetett volna nagyobb csapást a PGMOL renoméjára, mint az előző hétvégi fiaskó. 

A tényszerűség kedvéért fussunk végig röviden a történteken: a 34. percben, 0–0-s állásnál a 10 emberrel játszó, kiállítás miatt megfogyatkozott Liverpool indított támadást, Mohamed Szalah remek ütemű passzából Luis Díaz gólt szerzett. A pályán született (téves) játékvezetői döntés les volt, a VAR-egységet vezető – mellesleg egy emirátusokbeli kiküldetést követően éppen visszatért – Darren England viszont azt hitte, megadták a gólt, és gyakorlatilag azonnal le is okézta a döntést egy „Check complete” üzenettel. A játék Tottenham-szabadrúgással folytatódott, és ettől kezdve már nem lehetett mit kezdeni a hibás döntéssel.

A PGMOL nyilvánosan elnézést kért a „jelentős emberi hibáért” (ahogy Jürgen Klopp, a Liverpool trénere megjegyezte, ez vajmi keveset segít nekik), a Liverpool közleményben tiltakozott, és kikérte a játékvezetői kommunikáció hangfelvételeit. A PGMOL levette Englandet a következő mérkőzéseiről, akárcsak asszisztensét, Dan Cookot. A játékvezetői testület kedden tudatta, ki fogja adni a hangfelvételeket a belső vizsgálat lezárulta után.

„Luis Díaz gólját les miatt nem adta meg a játékvezetői egység a pályán. Ez tiszta és egyértelmű, ténybeli tévedés volt, így a VAR beavatkozását követően a gólt meg kellett volna ítélni. A VAR viszont nem lépett közbe” – ismerte el a testület a hibát. A VAR 2019-es bevezetése óta talán ez volt a legdurvább hiba, ám közel sem az első. A PGMOL csak 2022-ben és 2023-ban 14 alkalommal kényszerült nyilvános bocsánatkérésre. Ahogy a Ref Support UK megjegyezte, a legutóbbi a valaha volt egyik legnehezebb hétvégéje volt az élvonalbeli bíróknak.

„Remélhetőleg ez fordulópontot hoz a futball és a VAR számára. A döntéshozatalban mindig ott lesz az emberi tényező, és az emberek – akár játékosok, akár játékvezetők – esendők és tévednek. A labdarúgást az lendíti előre, ahogyan ezekből a hibákból tanulunk. Például lehetne azzal kezdeni, hogy egy egyértelműen hibás döntést a játék újrakezdése után is ki lehessen javítani” – vélekedett a nonprofit szervezet.

Ötletekből nincs hiány, és az megmutatkozik, hogy az incidens elég erős hullámokat keltett a változtatási igény megjelenéséhez. Ez nem rossz, sőt: a VAR-rendszer (némi fanyalgás ellenére) meglehetősen jól mutatkozott be, és hamar elterjedt, ám javítanivalók és rendszerszintű problémák egyaránt vannak. A The Guardian glosszaírója, John Ashdown nyolc módszert javasolt a VAR hibáinak kiküszöbölése, ebből a nyolcadik (és az első hét pont mindegyikének alternatív megoldása) az, hogy szántsák be az egész rendszert a francba.

Csábító, hogy a közönség is erre a következtetésre jusson, hiszen a VAR-nak erényei mellett vannak hibái is jócskán, és szurkolói körökben sosem volt egyöntetűen pozitív a rendszer megítélése. A VAR ettől függetlenül valószínűleg megmarad, hisz törlése (ami ennyi befektetés után eleve abszurd lenne) azt jelentené, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntenék. A hiba nem a rendszerben volt ebben az esetben, hanem a rendszert használó emberekben és azok kommunikációjában. Vagy, ahogy egy hozzászóló írta a vitában:

Attól, hogy egy orvos rosszul értelmez egy röntgenfelvételt, még nem a röntgen a hibás.

Igen, a VAR rossz hatással lehet a játék „természetes folyására” (bár azért a világbajnokságokon láttuk, milyen, amikor jól működik). Igen, a szurkolók felszabadult, kitörő örömét visszafogja, hogy mindenkiben az bujkál: lehet, a gólt nem adják meg. Igen, továbbra is vannak tévedések, mert bármilyen rendszerben, amit emberek használnak, a tévedések is természetesek. Igen, lehetne javítani és finomítani a rendszeren. De visszakozni már nem érdemes: a hibákból még több lenne, hisz a VAR nem tudna segíteni a korrigálásban. A jó VAR-döntések pedig nem kapnak nagy nyilvánosságot: az nem hír, ha a VAR-egység rendben teszi a dolgát, az annál inkább, amikor látványos hibát követ el.

Ettől függetlenül a botrány rávilágított, hogy a mostani helyzet tarthatatlan. Ha mentális rövidzárlat vagy rossz kommunikáció miatt a VAR jóváhagy egy egyértelműen téves döntést, és a játék újraindul, akkor már mindenki tehetetlen. Ez így nem jó. Henry Winter, a The Times szakírója hat ötletet ismertetett, és ebből négy más listákon is szerepel:

• A bírói kommunikáció transzparenciájának növelése: élőben lejátszani a játékvezetői egység és a VAR-egység közti beszélgetést.
• A több küzdelemsorozatban már alkalmazott félautomata lesmegállapító rendszer bevezetése.
• VAR-specialisták alkalmazása.
• Szabályváltoztatás annak érdekében, hogyha egyértelmű hiba történik, a játék újrakezdése után még egy rövid ideig meg lehessen változtatni a döntést.

Az első ponthoz a játékvezetők és szervezetük jóváhagyása lenne szükséges, ám több sportágban ez a rendszer már üzemel, és a labdarúgásban is kipróbálták kísérleti jelleggel. Rögbiben – tegyük hozzá, a sportágban hagyományosan sokkal nagyobb tiszteletet kapnak a játékvezetők – a konzultációt követően a bíró elmagyarázza és megindokolja döntését a játékosoknak és a szurkolóknak.

Ez persze a jó gyakorlat látványos bemutatása (azt is érdemes figyelni, hogy a rögbi tradíciói miatt mennyire más a játékosok hozzáállása a bíróhoz), de a rögbiben sincs tévedhetetlenség, a most zajló világbajnokságon több játékvezetői döntés és tévedés is heves vitát váltott ki. Ez elkerülhetetlen. Legfeljebb arra lehet reálisan törekedni, hogy kevesebb tévedés legyen – és jobb kommunikáció, valamint nagyobb átláthatóság.

A hétvégi fiaskó után a Liverpool által kiadott közlemény hangvételén ugyan lehet vitatkozni, de azon nem, hogy a klubnak a következő mondatban igaza van:

A döntéshozatal jövőjét tekintve létfontosságú a teljes transzparencia, a tanulságokat levonva pedig olyan folyamatokat kell kialakítani, amik biztosítják: ilyen eset többé nem történik meg.

Arra is rá lehet bólintani, amit a Monday Night Footballban Jamie Carragher mondott: a VAR, mint intézmény krízisbe került Angliában a közelmúltban elkövetett súlyos hibák miatt. A hiba beismerése becsülendő, és az is igaz, hogy az edzők, játékosok éppúgy elkövetnek durva hibákat; de egy ennyi pénzt megmozgató, ekkora közönséget vonzó küzdelemsorozat esetében rendkívül visszás, mondhatni, vállalhatatlan egy ennyire amatőr fiaskó. A gólvonal-technológia, majd a VAR megjelenése a közönség percepcióját is megváltoztatta: míg korábban mindenki elfogadta a bírói hibákat a labdarúgás részeként, most már egyre kevésbé tolerálják a súlyos tévedéseket. Ahogy Nick Miller, a The Athletic szakírója írja (ő egyébként a VAR megszüntetése mellett érvel):

„A VAR sok téves ítéletet korrigált, de ugyanakkor megteremtette az illúziót, hogy a hibák kiirthatók, ezzel egyben kevésbé tolerálhatóvá tette azokat.”

Mivel a jelenlegi helyzet vállalhatatlan – és rengeteg pénz forog kockán, ha a ligát, mint üzleti vállalkozást vesszük –, lépni kell, méghozzá hamar. 

A félautomata lesmegállapító rendszer bevezetése logikus döntés lenne, még ha a Premier League az idény előtt elvetette is azt. Olaszországban szezon közben vezették be a világbajnokságon használt rendszert, és meglepő lenne, ha a 2024/25-ös idényre nem használnák ugyanezt az angol élvonalban. Az egyértelműen hibás döntések „visszavonhatósága” már bonyolultabb kérdés, hiszen ehhez a labdarúgás játékszabályait megszabó testületnek (IFAB) át kellene írnia a szabálykönyvet. A játékvezetői és a VAR-egység közötti kommunikáció közvetítésére a bíróknak kellene rábólintaniuk, vállalva ezzel a kockázatot, hogy a beszélgetések további kritikák alapjául szolgálhatnak.

A közönség egy része már így is meg van győződve arról, hogy a játékvezetők (legjobb esetben is) inkompetensek, az összeesküvés-elméletek gyártása meg mindig is a kedvenc szurkolói foglalatosságok között szerepelt. A Tottenham–Liverpoolon látott hiba csak további táptalajt biztosít ezeknek. Azt alighanem mindenki érzi, hogy a jelenlegi helyzet senkinek sem jó. A továbbvezető két út egyike a visszakanyarodás lenne a VAR-talan létbe – ez viszont azt jelentené, hogy egy sok hibát korrigáló-kiküszöbölő, ráadásul drága rendszert dobnának a kukába –, a másik pedig a szisztéma tovább csiszolása és túlbiztosítása. No meg egy nagy csipetnyi őszinteség és transzparencia.

Mert az kevés, hogy „igen, elismerjük, elrontottuk”. Az sokkal hasznosabb lenne, ha emellé megoldási javaslatok is érkeznének, méghozzá nem kívülről, hanem azoktól, akik a rendszert alkalmazzák. Az „igen, elrontottuk, és ezt tesszük annak érdekében, hogy ne lehessenek hasonló hibák” sokkal jobban hangzana.

Akkor is, ha a hiba – mint mélyen emberi dolog – kiküszöbölhetetlen, és mindig is a rendszer része marad.