Neymar és a repülőszőnyeg

De hova kell helyeznünk egy játékost, aki a brazil nemzeti csapat történetének legjobb gólszerzőjeként vonul majd vissza, és akivel kapcsolatban a brazil sajtó azt firtatja, vajon ő volt-e a legjobb brazil légiós Európában? Utóbbi kérdésre a ma nagyon divatos statisztikai alapú megközelítéssel nehéz lenne nemmel válaszolni. Neymar ugyanis 13-mal lőtt több gólt, és ugyancsak 13-mal adott több gólpasszt a Bajnokok Ligájában, mint bármely más brazil labdarúgó. Előbbi listán az aranylabdás Kaká, utóbbin Dani Alves követi, akikkel kapcsolatban nem szokott felmerülni a kérdés, hogy kifutották-e, ami bennük volt.

A fanyalgást indokolhatja Neymar különlegessége: technikai képességeit, a labdával való kapcsolatát illetően bárkivel felveheti a versenyt, vagyis vehetné, vagyis vehette volna (?). Ehhez képest mérve nem nyerte el az Aranylabdát, és csapataival sem mászta meg a legnagyobb csúcsok mindegyikét, és amelyekre feljutott, azokra sem annyiszor, ahányszor sokan képzelték volna. Viszont 358 európai klubmeccsen 374 gólt lőtt és gólpasszt adott, megnyerte a Bajnokok Ligáját, BL-gólkirállyá is koronázták, ráadásul a két ikonnal, Messivel és Ronaldóval holtversenyben.

Mégis mindenki elégedetlen.

Ha ennek okát keressük, lehet, hogy nem a szigorúan vett sportteljesítményben, hanem sokkal inkább az évek alatt a nevére egyre vastagabb rétegben rárakódó imázskoszrétegben kell régészkednünk. Neymar pénzéhes, Neymar dobálja magát, Neymar bulizik, Neymar sérülékeny. Ezek a megjegyzések hangzanának el leggyakrabban a „zseniális” jelző mellett, ha a brazil támadó jellemzésére kérnénk a futballrajongókat.

Hogy melyik karaktercímke mikor került rá a brazil játékosra, azt viszonylag pontosan be lehet határolni. Amíg a Barcelona futballistája volt, ilyen billogokat nem égettek bele. 2017 nyarán, amikor a PSG kifizette a Barcelonának a máig rekordnak számító 222 millió eurós vételárat, a kivásárlási árát, ő pedig aláírta a Franciaországba költözését jelentő kontraktust, minden megváltozott. Elhagyta a futballvilág aktuálisan legnépszerűbb csapatát, az addiginál lényegesen magasabb fizetésért egy kevésbé jó bajnokságba szerződött, ami így egyben a világ szemében pénzéhessége tökéletes bizonyítéka. Többet keresni mindenki szeret, még akkor is, ha úgysem tudja már megszámolni sem. De Neymar nem emiatt költözött.

Szeretett volna olyan csapatban játszani, amely esélyes a Bajnokok Ligája megnyerésére, és amely elsőszámú futballistájának tekinti. A 2014–15-ös szezon után szép lassan világossá válhatott számára, hogy Katalóniában az őslakosnak számító Messi mellett nem rúghat labdába, ez nem illene a klub marketing koncepciójába és önképébe sem. Abban a szezonban ő volt a Barcelona legfontosabb játékosa a legfontosabb meccseken. A BL-negyeddöntő és elődöntő 4 meccsén 6 gólt rúgott, majd arra rátett még egyet a döntőben is.

A Bayernt 5-3-as összesítéssel búcsúztatta a Barca, és Neymar 3 gólt vállalt. Ez az eset azért kiemelendő, mert két évvel korábban nélküle 7-0-s, távozása után két évvel pedig 8-2-es vereséggel búcsúzott a bajorokkal szemben. Akkor a Barcelona mindmáig utolsó BL-trófeáját nyerte, amiből hatalmas részt vállalt, de egy, a neten manapság is fellelhető felvételen jól látszik, hogy egyáltalán nem kapott tiszteletet, az ünneplés során Xavi két kézzel lökdöste el, amikor szeretett volna mellé felkapaszkodni a guruló emelvényre.

A BL-döntő csak pár nappal követte a Copa del Rey fináléját. A sorozat gólkirálya Neymar lett, aki a fináléban is betalált, majd a meccs hajrájában egy szivárványcsellel szórakoztatta a közönséget, amely után az Athletic Bilbao játékosai testületileg háborodtak fel és estek neki. A találkozót követő nyilatkozatokban aztán a csapat edzője, Luis Enrique és a csapat kapitánya, Xavi sem a klubtársuk mellett álltak ki, hanem a trükköt idegileg nehezen viselő, agresszív ellenfél mellett, mondván Neymarnak meg kell tanulnia viselkedni. Ha ezekből a szezonvégi jelzésekből Neymar nem értett volna, a következő szezonokban megmutatták neki, hogy hol a helye, sokkal több védekező feladatot kapott, mint Messi és Suárez, és kevesebbszer került a kapu közelébe, mint előtte, statisztikai mutatói romlottak.

A döntéséhez a legnagyobb lökést viszont könnyen lehet, hogy a BL történetének legnagyobb fordítását hozó meccs adta.

A Barcelona a PSG ellen 4 góllal elvesztett első találkozó után 6-1-re nyert, amiben Neymar a meccs utolsó 7 percében 2 gólt lőve és egy gólpasszt adva hatalmas érdemeket szerzett. A másnapi katalán lapok címoldalán viszont a meccs hajrájában megbújó Messi feszített. Talán fura, de utólag kijelenthető, hogy Neymar klubváltásakor a PSG nem lőtt fölé a vételárral, hiszen a Barcelona az akkori viszonyok között még gigantikusabbnak látszó, 222 milliós bevételből sem tudott olyan csapatot építeni, amely azóta egyszer is bejutott volna a BL döntőjébe, és megközelítette volna játékban a brazil tehetséggel felállót, a PSG viszont a ritka alkalmak egyikén, amikor Neymarra számíthatott a BL-sorozat hajrájában, finálét játszott.

Neymar fetreng. Mindenki pontosan tudja, hogy a labdarúgódrukkerek számára a 2018-as vb alatt vált alapvetéssé ez a tételmondat. A brazil válogatott első találkozóján, Svájc ellen a lábtörésből nemrég felépült labdarúgóval szemben tíz szabálytalanságot követtek el, többet mint a vb-k történetében bárki ellen egyetlen találkozón valaha. A legkegyetlenebb, Behrami bekerült a FIFA-nál a forduló csapatába, Neymarból pedig mém lett, ahogy túlreagálva egy alárúgást átpörög nemcsak a stadion futópályáján, hanem a Föld nevű bolygó legismertebb helyein és még azon is túl.

A FIFA elnöke, Gianni Infantino még sajtótájékoztatón sem érezte erősnek állást foglalni Neymar viselkedésével szemben. A sorsa eldőlt, és ezt nyilvánvalóan nem érezhette jogosnak azok után, hogy négy évvel korábban sem a közösségi média, sem a FIFA nem tartotta érdemesnek elítélni a neki a negyeddöntőben csigolyatörést okozó kolumbiai Zunigát. Neymar valóban fetreng, de mennyire igazságos őt kipécézni egy sportágban, ahol a bedobások jogáért is közeli lassításokon dokumentált módon hazudja le szinte mindenki a csillagokat is az égről?

Neymar bulizik. A brazil klasszis ezt egy pillanatig sem titkolta. 2016-ban, amikor a brazil válogatott kiesett a Copa Americán, Neymar éppen egy szórakozóhelyen múlatta az időt, amit a sajtó felkapott, és aztán a tájékoztatókon fel is rótt a klasszisnak.

Nem vagyok tökéletes. 24 éves vagyok, szeretek eljárkálni, szórakozni a barátaimmal, a családommal. Miért ne mehetnék el bulizni? Elmehetek, és el is fogok

– válaszolta egy kérdésre Neymar, aki a Copa Americán a Barcelona tiltása miatt (választania kellett, hogy azon a nyáron, hogy Copa vagy olimpia) nem vehetett részt. Ehhez azóta is tartja magát, szereti a társasági életet. Hogy ezt mennyire engedheti meg magának egy sportoló, az joggal feltehető kérdés.

Neymar sérülékeny. A Transfermarkt adatbázisa alapján Európába költözése óta 173 mérkőzést hagyott ki egészségügyi és regenerációs problémák miatt. A Szaúd-Arábiába érkezése utáni első jelentős hír is ezzel volt kapcsolatos: Jorge Jesus, az őt szerződtető al-Hilal edzője sajtótájékoztatón értetlenkedett, hogyan lehet Neymar a brazil nemzeti csapat keretében, miközben nem is egészséges.

Ez azonban Neymar karrierje szempontjából igencsak jó hír. Bő évvel ezelőtt még arról beszélt, hogy a 2022-es az utolsó vb-je, mert nem érez motivációt, nem jelent számára a futball olyan örömöt, hogy kitartson. Most már viszont ott akar lenni a brazil nemzeti csapatban, mert mégiscsak a következő világbajnokságig tervez.

De az arab világból hogyan? Lehet, hogy sokkal könnyebben, mint Európából?

Az egyre emelkedő, ám nyilván még mindig alacsonyabb színvonalú szaúdi bajnokság akár szanatóriumként is szolgálhat Neymar számára. A kisebb nyomás mellett – nagy valószínűséggel – kevesebb testi agresszióval és nagyobb játékvezetői védelemmel találkozik majd, ami segíthet újraépíteni magát testi-lelki értelemben is, és az sem kizárt, hogy a játék iránti szenvedélye újra ellenállhatatlanul tör majd felszínre, miután itt aligha kap majd sárga lapot egy „megalázó” cselért, és nehezen képzelhető el, hogy csapattársai ne az ő pártját fogják, ha az ellenfélnek ez nem tetszik. Szaúd-Arábia meghosszabbíthatja Neymar karrierjét, és ha terve sikerül, és egy-két éven belül visszatér Európába, akár pályája legjobb vb-jét is futhatja 2026-ban.

Mindezzel együtt is aligha gondolhatja bárki, hogy Neymar első számú karriercélja az ázsiai futballkultúra felvirágoztatása volt. Azt persze – aki akarja – igen, hogy Neymaron megint úrrá lett a gyötrő pénzsóvárság, és a mesés keleti ajánlatot választotta. Az biztos, hogy olyan helyzetbe került, amelyből nem sok másik kiút nyílt. Régi ismerősei közül Luis Enrique került a PSG padjára; Mbappé, aki tavaly nyáron kötött kiskirályi szerződése alapján már eleve a csapaton kívül szerette volna tudni Neymart, ismét zsarolói pozícióból szabhatott feltételeket a klubnál, és nem akart vele együtt játszani; az általa preferált Barcelona vezetőedzője, Xavi finoman szólva sem rajongott a közös munka gondolatáért, és a katalán klub anyagilag sincs abban a helyzetben, hogy fizessen érte. Az al-Hilal jelentkezett olyan ajánlattal, amely elfogadható összeget kínált a PSG-nek, Neymarnak pedig szabadulnia kellett.

Ha az európai BL-indulással kapcsolatos szaúdi tervek valóra válnak, Neymar akár még a klubhétköznapjainkba is visszadughatja a lábát. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy a cseleiről készült videók még szórakoztatnak majd minket. Az igazi kérdés mégis az:

újra lehet-e építeni egy pályafutást ázsiai kitérővel, vagy ez már törvényszerűen a meredek csúszda közepe?