A 2023-as év legjobb mezeiből párat a szponzorok megbízhatatlanságának vagy az egyre szigorodó szabályozásnak köszönhetünk. Az Inter felirat nélküli, illetve az AS Roma SPQR-feliratos dressze egyaránt a DigitalBits kriptovalutacég mulasztásainak – nem fizették ki a klubokat – az eredménye. A Chelsea a napokban azért mutatta be főszponzor nélküli retrómezét (melyet az 1997/1998-as KEK-győzelem alkalmával viselt szerelés inspirált), mert
A nyolcvanas-kilencvenes évektől kezdve hozzászokott a szemünk a mezszponzorokhoz és azok zökkenőmentes cserélődéséhez. Sokszor egy támogató és egy csapat valósággal összenő – Inter–Pirelli, Ajax–ABN Amro, Manchester United–Sharp, Newcastle United–Newcastle Brown Ale, Parma–Parmalat, hogy csak néhány példát említsünk –, az pedig általában nem jelent jót, ha épp nincs semmi a dresszen a klubcímeren és a gyártó logóján kívül. Ehhez képest a 2022/2023-as idény európai kupadöntőin:
- az Inter alkalmi mezszponzorral játszott BL-döntőn, mivel felbontotta szerződését a DigitalBitsszel (a Paramount+ lett a beugró, mely a nyáron hároméves partnerségre lép a klubbal)
- az AS Roma a budapesti EL-döntőn SPQR feliratos mezben lépett pályára, szintén a Digitalbits-fiaskó miatt
- a West Ham United meg úgy nyert EKL-t, hogy a döntőn nem szerepelt a mezén a Betway fogadóiroda logója (korábban az FCSB elleni találkozón is hiányzott a mezszponzor a trikókról)
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1333" width="2000" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Ez azért nem mindennapi, és épp ezért érdemes is kicsit a jelenség mögé nézni. Az állatorvosi ló legyen az Internazionale.
A milánói klub kínai tulajdonosi köre (Suning Holdings Group, LionRock Capital) anyagi problémákkal küszködik – hiába teljesít jól a csapat, jelentős az adósságteher –, így aztán egyáltalán nem mindegy, milyen szponzori együttműködéseket köt. Az Inter mezeihez valósággal hozzátartozott a Pirelli szponzorációja – 26 évig volt a dresszeken a gumigyártó vállalat logója –, ám azt 2021-ben, nem kis szurkolói felháborodást kiváltva a Socios tokenje ($INTER) foglalta el a helyét. Egy évvel később az Inter dobta a Socios.com-ot a korábbi mellékszponzor DigitalBits kedvéért, mely 85 millió eurót plusz bónuszokat ígért a milánóiaknak, hogy előléphessen főszponzorrá.
A tulajdonosok bólintottak, de a DigitalBits nem fizetett. Az első három részletben 24 millió eurót (plusz bónuszokat) kellett volna átutalnia az Inter számlájára, ám a pénz nem érkezett meg,
A Bajnokok Ligája-döntő előtt az Internek nem volt mezszponzora – ez azért meglehetősen bizarr, tekintve, hogy a világ legerősebb sorozatában kiemelkedően szereplő csapatról volt szó –, végül az utolsó pillanatban sikerült megegyezni a Paramounttal, amellyel hosszabb távú partnerségre lép a klub. Három év alatt 4 különböző mezszponzor és egy interregnum, nem ideális.
Nyilván nem az Inter az egyetlen klub, amelynek gondjai vannak a mezszponzorokkal. Az okok komplexek.
Egyrészt a futballvilágot is megrendítette a koronavírus-világjárvány: sok szponzor szállt ki, vagy csökkentette támogatását. Míg az öt topliga csapatainál így is enyhe növekedést lehetett megfigyelni a szponzori bevételek terén, az összes többi országban jókora visszaesést regisztrált az UEFA, mely megjegyezte, „sosem állt még ekkora kihívás előtt a szponzorok és a klubok kapcsolata”. A főszponzorok lojalitása (egyáltalán megléte) kulcsfontosságú volt, főleg abban a viszonylag rövid időszakban, amikor korlátozták a szurkolók meccsre járását.
A pandémia által erősen érintett területekről sok szponzor kiesett (gondoljunk a turisztikai szektor képviselőire), és még a korábbinál is markánsabban jelentek meg azok a támogatók, melyek terjeszkedőben voltak és kevésbé érintette őket a járvány. Ilyenek voltak a szerencsejátékkal foglalkozó cégek és fogadóirodák, valamint a kriptovalutákkal foglalkozó vállalatok.
Az UEFA 2015-ös, az európai labdarúgással foglalkozó jelentésében még a bank- és pénzügyi szektor képviselői voltak a legfontosabb mezszponzorok (a vizsgált klubok 14 százalékánál). Ezt követték a fogadóirodák (10%), az autó- és légiipar képviselői (10%), az ipari termékeket gyártó vállalatok (9%), az étellel-itallal foglalkozó szponzorok (8%) és az energiaipari vállalatok (8%).
A vizsgált klubok több mint ötödénél (22 százalékánál) fogadóiroda vagy szerencsejátékkal foglalkozó cég volt a főszponzor, és ez jóval nagyobb részesedés, mint bármely más szektoré. Meredeken nő a sportfogadási és szerencsejáték-szektor részesedése a mezszponzorációból, és ezzel egyetlen más ágazat nem tudja tartani a lépést – a sportvilággal nagyon szorosan összefonódó ágazat elfoglalta a kivonulók pozícióit, és akkor is pénzt tudott kínálni a megszorult kluboknak, amikor mások nem.
Ennek az eredménye a hódító hadjárat a mezeken. Hét európai országban (Belgium, Bulgária, Ciprus, Görögország, Oroszország, Örményország, Portugália) az elsődleges mezszponzorok legalább fele sportfogadással vagy szerencsejátékkal foglalkozó cég. A 2022-es pénzügyi évben 182 klubnak lett új mezszponzora az európai élvonalbeli bajnokságokban, a csapatok több mint negyede sportfogadással foglalkozó céggel egyezett meg.
Közben – ha jóval kisebb arányban is – terjeszkedni kezdtek a kriptovalutával foglalkozó cégek. A már említett, szurkolói tokenekben utazó Socios.com (közvetve a ChiliZ kriptovaluta) agresszív kampánnyal öt év alatt 10 sportág 170 sportklubjánál, 25 országban szerzett pozíciókat. Mellette ott volt a piacon a Bitci és a DigitalBits. A klubok örömmel fogadták az új pénzt, már ameddig megkapták azt. Idén a DigitalBits mellett a Bitci is elveszített több partnerséget (Sporting CP, Spezia), valószínűleg itt is fizetési problémák adódtak. Az elmúlt években több óriásklub – mint a Barcelona vagy a Manchester City – is flörtölt a kriptocégekkel, de néha gyorsan ki is hátráltak az üzletből. Kihátrálás mindkét oldalról volt: a Crypto.com például az UEFA-val megkötendő félmilliárd eurós üzlettől hőkölt vissza tavaly ősszel, állítólag a kriptopiac szabályozásával kapcsolatos aggodalmak miatt.
Elvesztette-e a futball a kriptóba vetett bizalmát?
– tette fel a kérdést Tommaso Berra, az NSS sportmagazin szerzője májusban. A kriptopiac problémái megrendítették az ágazatba vetett (egyébként sem szupererős) bizalmat, a szponzorként megjelenő cégeknek nem ritkán pénzügyi nehézségeik támadtak. Berra arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy valószínűleg főszponzorként valóban elvesztették a bizalmat a kriptocégek, ám mellékszponzorként – például a szurkolói tokeneken keresztül – továbbra is jelen lehetnek a futballvilágban.
A fogadóirodák és kaszinók szárnyalásának viszont a fokozatosan szigorodó szabályozás vethet véget. Ennek elsődleges oka a szerencsejáték-függőség terjedésével kapcsolatos aggodalom és a politikai nyomásgyakorlás. Több országban lobbicsoport alakult a szigorúbb reguláció érdekében. Már 18 európai országban – Ausztriában, Dániában, Feröeren, Finnországban, Franciaországban, Izlandon, Izraelben, Koszovóban, Luxemburgban, Moldovában, Norvégiában, Olaszországban, Lengyelországban, Portugáliában, San Marinóban, Svájcban, Szlovéniában és Svédországban – korlátozták vagy teljes egészében megtiltották, hogy a klubok szerencsejátékkal/sportfogadással foglalkozó cégekkel kössenek meg szponzori szerződéseket. A mezszponzorációban a legerősebben érintett ágazatot az a veszély fenyegeti, hogy visszaszorul, legrosszabb esetben a dohánygyárak sorsára jut.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="2546" width="4000" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Az angol Premier League-ben 21 éve jelent meg fő mezszponzorként először egy sportfogadással foglalkozó cég (a Betfair). Azóta 25 különböző csapat főtámogatója volt fogadóiroda vagy kaszinó, a legutóbbi idényben nyolc PL-klubnak volt az elsődleges szponzora e szektor képviselője. Áprilisban viszont a liga és a klubok együttes döntést hoztak:
Belgiumban három lépcsőben szorítják vissza a fogadóirodákat a sportéletből (2028-tól a szektor képviselői egyáltalán nem szponzorálhatnak profi csapatokat), Hollandiában 2025-től lesz érvényben a fogadóirodák szponzori megjelenését tiltó törvény, Spanyolország és Olaszország pedig már évekkel ezelőtt lépett ezen a területen.
Angliában most volt az utolsó alkalom megkötni egy hosszabb távú szerződést: az Aston Villa – a szurkolók felháborodására – alá is írt egy kontraktust a BK8 fogadóirodával a 2025/26-os idény végéig. A Premier League valamennyire előremenekült, hiszen a politikai szándék egyértelmű a fogadási piac megregulázására, azt mutatja az áprilisban kiadott fehér könyv is. Ennek középpontjában a szerencsejáték-függőség okozta súlyos problémák állnak – a fehér könyv szerint Nagy-Britanniában mintegy 300 000 állampolgár számít problémás fogadónak, és 1,8 millióan tartoznak rizikócsoportokba. A szervezett szurkolói csoportok egyre hangosabban ellenzik az online kaszinókkal és fogadóirodákkal megkötött megállapodásokat, és nyomásgyakorlásuk időnként eredményre is vezet. A Chelsea például azért is van jelenleg mezszponzor nélkül, mert visszalépett a Stake.com online kaszinóval folytatott tárgyalásoktól, miután a szurkolók 77 százaléka ellenezte a dealt. A Paramounttal megkötendő szerződést meg a Premier League vétózta meg, mondván, az közvetítő partnerei érdekeit sérti.
A fogadóirodákkal és kaszinókkal megkötött főszponzori szerződések jövőbeni tilalmának első számú kárvallottjai a közepes méretű klubok lehetnek. Míg az óriások előbb-utóbb találnak egy jó szponzort (bár ez sem könnyű, lásd Inter, AS Roma, vagy Chelsea), a közepes klubok elvesztik régi szövetségeseiket, és kérdés, hogy milyen cégeket találnak a helyükre. Ez tovább nyithatja az ollót az elit és a többiek között.
Röviden summázva a mezszponzorációval kapcsolatos jelenlegi problémákat:
- A koronavírus-járvány több szektorra nagy csapást mért, csökkent az ezekből érkező szponzorok száma, jó néhány csapat elvesztette főtámogatóját. Azóta sem állt teljesen helyre minden.
- Az ukrán–orosz háború és következményei további szponzorokat űztek el.
- Az új szereplőként megjelenő kriptocégek (eddig) nem bizonyultak teljesen megbízhatónak.
- A rendkívül erős pozíciókat szerző fogadóirodákat, szerencsejátékban érintett cégeket pedig törvényi vagy önszabályozás húzhatja ki a lehetséges szponzorok listájáról.
- A legbiztosabb a helyzete az államokkal összefonódó kluboké (PSG, Manchester City, Newcastle United), de ezeknél felvetődik a túlárazott szponzori szerződések gyanúja.
- Szintén valamelyes biztonságot jelenthet, ha a csapat egy klubhálózat része, amelynek azonos főszponzora van (de ha bukik a főtámogató, bukik mindenki).
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="2956" width="4435" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Attól azért nem kell tartani, hogy nagyítóval kell keresni a szponzorokat – a futballt tápláló szenvedély és lojalitás, a labdarúgás közösségi volta és persze a sport biztosította hatalmas nyilvánosság mindig vonzó lesz a reménybeli támogatóknak. Azt se feledjük, hogy a szponzorok „csak” a második legnagyobb bevételi forrást jelentik a kluboknak a tévés jogdíjak után.
Ettől függetlenül elképzelhető, hogy a fent vázoltak miatt el fognak szaporodni az ideiglenesen szponzortalan mezek. Persze a mezvásárló szurkoló szeme erre csillan fel igazán: