A Barca hihetetlenül kevés gólt kap, és ehhez a kapusának is van némi köze

Kezdetben vala egy térkép. Így nézett ki:

Azt mutatja, hogy a Barcelona kapusa, Marc-André ter Stegen idén már közel 9 góltól (8,6) mentette meg a csapatát. Ez még a haladó statisztika nyelvén is azt jelenti, hogy valahol a szuperhős és a görög isten között van félúton.

De hogy jött ki ez a szám?

Nem úgy, hogy minden általa elvégzett védést összeadtak, és nem is úgy, hogy minden kapura tartó, de nem góllal végződő lövést striguláztak. Az Opta statisztikai platformnál abból indult ki, hogy nem minden helyzet egyenlő: helyette azt nézték meg, hogy azokról a helyekről, ahonnan a Barcelona idén lövéseket kapott, mennyi esetben szokott gól születni átlagosan. A helyzetek minősége alapján pedig az jött ki, hogy a csapatnak 17,6 gólt kellett volna kapnia. Ehhez képest csak 9 ment be.

Tegyük hozzá, hogy a spanyol bajnokság jelenlegi állása szerint a Barca mindössze 13 gólt kapott. A második csapat a sorban, az Atlético Madrid több mint kétszer annyit (27) nyelt be. Ter Stegen pedig ennyi idő alatt 25 „clean sheet”-nél tart, vagyis ennyi meccsen nem sikerült bevenni a kapuját.

Miféle boszorkányság folyik itt? Hogy történhetett meg ilyen a tiki-taka fellegvárában?

Az egyik legnagyobb félreértés a Barcelona – olykor már-már parodisztikusan ábrázolt – játékstílusával kapcsolatban, hogy csak támadnak és nem védekeznek. Ez már Pep Guardiola idején sem volt igaz, amikor a világ csodájára járt a pályára rajzolt sokpasszos geometriai formák csodájának. A Barcelona támadójátéka akkor valóban világbajnok volt, ám a sikerük egyik titka abban állt, hogy nemcsak sokáig tartották maguknál a labdát, hanem hogy hihetetlen gyorsan vissza is szerezték azt. Guardiola „6 másodperces szabálya” azt fektette le, hogy a labdavesztést követő másodpercekben azonnal, szisztematikusan és sprintből kellett visszaszerezni a labdát – ha az idő letelt, akkor az egész csapat visszahúzódott a saját térfelére.

A Barcelona mostani edzője, Xavi már játékosként is elsajátította a guardiolista tanokat és most edzőként kamatoztathatja őket újra. Csapata olyannyira proaktívan védekezik, hogy a 2. legkevesebb passzt engedélyezi az ellenfél játékosainak a saját térfelén, mielőtt valamilyen védekező manővert kísérelne meg (az első a Real Sociedad). Ez a PPDA-mutató most olyan 7,4 között mozog, szinte ugyanazon a szinten, mint tavaly. Tavalyelőtt Ronald Koeman idején ez a szám 9,5 volt. Xavival a Barca sokkal előbb ugrik torokra.

Divatos egy csapat támadási sikerességét a labdabirtoklással kimutatni – ami csak az igazság egyik szelete. A Barcelona idén is szereti kisajátítani a labdát: átlagosan 64 százalékban tartják maguknál, ami borzasztóan magas szám, náluk többet csak a Bayern München és a Manchester City birtokolja a lasztit a saját bajnokságában. Mindez ugyanakkor védekezési lehetőséget is teremt, vagy ahogy Johann Cruyff, a totális futball atyja fogalmazott:

Amíg nálam van a labda, addig sincs nálad.

A Barcelona tehát idén eldugta a labdát és gyorsan elhappolta ellenfeleitől. De mi van, amikor az ellenfél mégis odaért a kapuhoz? Itt jön be Xavi egyik nagy taktikai újítása, a labda és a labda nélküli szakasz elegye. Idei alapfelállásuk egy 4-3-3 alakzat volt, ami labdával 3-2-2-3-ra módosult úgy, hogy a balhátvéd Alejandro Baldé valamint az egyik középpályás (Pedri vagy Gavi) fellépett a támadók közé.

Ami így maradt, az hátul 3 belső védő és 2 középpályás: ők alkották együtt a háttérvédelmet, angol nevén „rest defence”-et, ami egyfajta hátratolt helyőrséget jelentett: ha a Barcelona idő előtt labdát veszített és nem tudta azonnal visszaszerezni, akkor a jellemzően Jules Koundé, Andreas Christensen, Ronald Araujo, Sergio Busquets és Frenkie de Jong alkotta élőpajzs lezárta a kapu előterét. A Barcelona így nagyon kevés értékes területet adott át az ellenfeleknek.

Ha pedig az ellenfél támadni tudott és el is jutott a kapuig, akkor ott volt a kapus. 

Ter Stegen mindig is különcnek számított. 187 centijével az alacsony kapusok táborát népesíti az európai topmezőnyben, a fesztávolsága sem kimagasló, emiatt más erényekre kellett felépítenie magát. Az alacsonyabb kapuvédők kénytelenek a fizikai tényezők helyett az atlétikai adottságaikat használni, Ter Stegen pedig lehet, hogy nem robusztus, de cserébe erős és ruganyos.

Védéseknél a kapusoknál jellemzően két technikát szoktak leoktatni: először is maradjanak kitámasztva a lábukon, rugózzanak, amivel a reakcióidejüket rövidíthetik le. A védés előtt közvetlenül pedig ki kell lépniük határozottan a labda irányába, amivel a vetődési erőt tudják növelni – mint a flippergolyó kilövője a felhúzási szakasznál.

Ter Stegent az emeli ki a többiek közül, hogy a két technika folyamatosan keveredik. Érdemes ehhez megnézni az elmúlt évek egyik legnagyobb védését, amit bemutatott, ahogy szinte a semmiből lőtt ki. Amíg más kapus sokkal többet rugózott volna a lövés előtt, addig Ter Stegen egy nagy lépéssel felszállt. Itt állt meg:

A németről nehéz eldönteni, hogy egy kapus, aki jó lábbal, vagy egy mezőnyjátékos, aki ügyesen véd. Gyerekkori ideáljai Oliver Kahn, Gianluigi Buffon és Iker Casillas voltak, miközben az utánpótlásban még csatárként is játszott. Egy alkalommal „merő véletlenségből” beállt a kapuba, ott ragadt. Mivel lábbal is ügyesen bánik a labdával, mindig is úgy lehetett rá számítani, mint egy 11. mezőnyjátékosra.

A mesés szezonja mögött az önbizalom-javulásának is lehetett köze. Nemrég még olyan súlyos térdproblémákkal küzdött, hogy ki kellett hagynia a 2020-as Európa-bajnokságot, 2021-ben pedig megműttette magát. Az előző szezon végén a német válogatott szövetségi kapitánya, Hansi Flick pihenőt adott neki, hogy végre teljesen felépíthesse magát. Ter Stegent mintha kicserélték volna: Xavitól teljes bizalmat kapott és Piqué visszavonulásával a csapat 3. számú csapatkapitánya lett. Ma már nemcsak a Barca egyik sérülékeny játékosa, hanem az öltöző megbecsült tagja.

A Barcelonánál tavaly tudták, hogy ha bajnokok akarnak lenni, akkor a labdás játékuk szervezettségén, a labda nélküli játékukon és a kapusteljesítményükön is javítaniuk kell. Idén elmondhatják magukról:

mindegyikben nagyot léptek előre.