A brazil fociban tényleg bármi megtörténhet: a VAR segítette ki a csalókat

Történt egy szép tavaszi napon, előző novemberben (ilyen ez a brazil világ, ott akkor tartják a tavaszt), hogy kiderült, a másnapi meccsen Gabriel Domingos nem szerepel majd a kezdőben. Allan Aal, a Vila Nova edzője a brazil másodosztály utolsó fordulója előtt határozott így, döntése vízbe hajított sziklának bizonyult, máig hullámokat ver, de a természet törvényeinek ellentmondva nem egyre csillapodókat, hanem egyre többek elsodrásával fenyegetőket.

Ezekben a hónapokban már első- és másodosztályú országos bajnoki mérkőzések sorát érintő fogadási csalások ügyében hallgatnak ki játékosokat és csalást szervező személyeket.

A fogadási csalásoknak és azok felgöngyölítésének nyilvánvalóan létezik anatómiájuk. A brazil eset előbbiek tekintetében tipikus, a fogadási bankkártyavár összeomlását viszont valószínűleg inkább még Rejtő Jenő írhatta kávéházi asztalánál ücsörögve, majd eladta egy Dél-Amerikába emigrálni készülő honfitársunknak, a megtalált kézirat alapján pedig most rendezte meg az élet Goiana államban.

A Vila Nova futballcsapata októberben majdnem eladta középpályását, Romariót az Egyesült Arab Emírségekbe egy meg nem nevezett együttesnek, az üzlet megköttetett, viszont a papírmunka és az orvosi vizsgálat nem zajlott le az arab ország átigazolási időszakának végéig. Romario maradt a brazíliai együttesénél, de immár – újraregisztrálási lehetőség híján – kereten kívül, tétlenségre ítélve. Hogy a végtelen tenni akarás vagy egyéb önszorgalom volt-e a lelki kiváltó ok, csak Romario lenne a megmondhatója, de tevőleges kapcsolatba került olyan emberekkel, akik a Serie B utolsó fordulójának eseményeit tervezték manipulálni.

Romariónak azt kellett volna elintéznie, hogy a Vila Nova-Sport meccsen az első félidőben legyen tizenegyes. Kereten kívüliként ez meglehetősen nehéz, így már önmagában az is a misztikum kategóriájába tartozik, hogy miként került ő a képbe, az viszont már csak valamifajta okkultizmussal magyarázható, hogy Romario miért Gabriel Domingosban találta meg a csapaton belüli jobbkezét, a fiatalember ugyanis egyetlen alkalommal sem lépett pályára a szezon során az országos bajnokságban. Mindenesetre előlegként mintegy 670 ezer forintnyi reált a fiatal játékos számlájára utaltak a szervezők, és az O Popular írása alapján

Gabriel nemcsak közvetítő volt, hanem vállalta is, hogy büntetőt hoz össze. Igen, a játékos, aki sosem játszik.

Ebben a történetben, már rájöhettek, az a pláne, hogy gépezet került a sivatagnyi homokszem közé. Romario bízott benne, hogy Gabriel Domingos elköveti azt a szabálytalanságot, amely a fogadáshoz szükséges. Gabriel Garcia Marquez meseregényeiből ismerhetjük a babonának és a mély vallásosságnak a speciális elegyét, amely Dél-Amerika bájának szépségpöttye, de ki gondolta volna, hogy ennyire nyilvánvalóan csücsül az ajkak fölé a mai futball világában is? A szezonban 11-edszer is úgy döntött Allan Aal, hogy Gabriel Domingos nem szerepel a csapatban. Előtte másik két leváltott edzőkollégája összesen 27-szer megtette már ezt a csapatot irányítva.

Ez az edzők által egész szezonban nagy rutinnal elkövetett cselekedet volt az a bizonyos szikla, amely az állóvízbe dobva mindent megváltoztatott. Romario ábrándos hite Gabriel kezdőbe állásával kapcsolatban csalfának bizonyult, ijedtében pedig telefonálgatásba kezdett a másnapi kezdő tizenegy tagjai között, három órán belül három csapattársát is különböző felajánlott összegekkel igyekezve meggyőzni a másnapi büntető elengedhetetlenségéről. Nem álltak kötélnek. Miután lassan a fél csapat tudott már a csalási kísérletről, azt már nehezen nevezhetnénk titoknak. El is jutott az információ az elnökhöz. És ez az, amit az ember már igazán nem szívesen hisz el. A csalók által kiszemelt klub elnöke Goiana állam katonai erőkből álló rendőrségének egyik legfőbb vezetője, Hugo Jorge Bravo.

Összegezve: „Itt? Itt mindenki hülye!”

A nyomozás elindult. A Penalidade Maxima nevet adták neki, mert Brazíliában nincsenek meg az eljárások név nélkül. Szellemes, hiszen szó szerint maximális büntetést, a futball szakzsargonjában büntetőt jelent. A kihallgatások során először arra derült fény, hogy a Serie B utolsó napi küzdelmei során a Vila Nova-Sport találkozón kívül még kettő mérkőzést manipuláltak, a másik kettőt ráadásul sikerrel: azokon a találkozókon összehoztak egy-egy tizenegyest az első játékrészben. Aki néha ránéz az oddsokra, az tudhatja, hogy ezt a három büntetőt kötésben megjátszva igen nagy nyereményben reménykedhettek az elkövetők.

A goianai ügyészség által vezetett nyomozás a következő szakaszában már az előző, 2022-es bajnoki szezon Serie A-s találkozóit is célba vette, és 6 mérkőzésen konkrét események kerültek látókörébe. A vizsgálat szerint a legritkább a meccs végkimenetelének befolyásolására tett kísérlet, sokkal gyakoribb, hogy olyan csalásokat tervelnek ki a bűnözők fogadási szelvényük értékessé és sikeressé tételére, amelyekhez elég egyetlen futballista. Az összehozott tizenegyeseken kívül a leggyakoribbak a sárga lapok begyűjtésére vonatkozó csalások. Nem nehéz belátni, hogy egy rutinos futballista képes egy lapot úgy összehozni, hogy senkiben ne ébredjen fel izzadva a csalás rémálmától a gyanú.

A most napvilágra került esetek azt is bizonyítják, a VAR alkalmanként a csalók barátja.

A Sampaio Correa-Londrina találkozó az első körben leleplezett, első félidős tizenegyessel megfogadott meccsek közé tartozott, Matheusinhónak azonban nagyon nehezen sikerült a feladat végrehajtása, ugyanis hiába csúszott rá úgy az ellenfélre a saját tizenhatosán belül, hogy egyszerre két embert is letarolt, a játékvezető továbbot intett, az ellencsapásból pedig gól született. Goncalves Paludo bíró már felsorakoztatta a csapatokat a középkezdéshez, amikor a VAR jelzésére és a képek hatására mégis befújta a büntetőt. Ha nincs VAR, lehet, hogy sikertelen a csalási kísérlet.

Egy kicsit más Eduardo Bauermann-nak, a Santos játékosának esete, akinek a neve azért került nyilvánosságra, mert a hat felsorolt elsőosztályú meccs között a Botafogo-Santos mérkőzés is szerepelt azzal a megjegyzéssel, hogy ott a megbízás egy kiállításra szólt, márpedig ő kapott piros lapot. A sajtó által feldolgozott képanyag szerint Bauermann hamar begyűjtött egy sárgát, majd a 88. percben elég sérülésveszélyesen utána csúszott egy ellenfelének, de nem érte el, így lapot sem kapott. A meccs végéig pályán maradt, amikor is a lefújás után kiharcolt magának egy kiállítást. A játékvezetői jelentés szerint a meccs bíróját, bohócnak és csalónak nevezte. A jelentésben az is szerepel, hogy a felmutatott piros után a reklamáló játékos, mintha mi sem történt volna, további szavak nélkül nyugodtan elhagyta a pályát.

A helyzet a Rejtő Jenő-i lebukás burleszkjétől eltekintve egyáltalán nem vicces. Akárhogy is, a futball fogadási manipulációkkal szemben meglévő végtelen kiszolgáltatottsága már az eddigi nyomozati munka alapján is jól érzékelhető. Nem igazán látszik, hogy milyen eszközrendszerrel volna garantálható a sportág tisztasága.

Persze, erre mondható, hogy Brazília és általában a játékosok számára kisebb anyagi jólétet biztosító bajnokságok támadhatóbbak. Az említett eseteknél nagyságrendileg 10 millió forintos végrehajtói díjat zsebelhettek be a labdarúgók, ami az európai topbajnokságok sportolói számára nem különösebben nagy tétel. De ki merné azt mondani, hogy egész biztosan nincs az a pénz?