Nem túl kifejező azt mondani, hogy Franciaországban nemrég „elmérgesedett a helyzet”. Azt már korábban is rebesgették, hogy a női labdarúgó-válogatottban lappanganak feszültségek, de amikor a csapat legfontosabb alakja, Wendy Renard februárban bejelentette, hogy lemondja a válogatottságot, tudni lehetett, hogy valami végérvényesen eltörött.
Nem szeretném tovább elviselni azt a rendszert, ami rendkívül távol áll a legmagasabb szint elvárásaitól
– szólt Renard nyilatkozatában az egyik kulcsmondat. Renard arra utalt, hogy szerinte a 2017 óta hivatalban lévő francia szövetségi kapitány, Corinne Diacre félvállról vette az edzéseket, semmiféle videoelemzést nem végzett, a játékosaihoz úgy beszélt, mint egy rongyhoz, és többüket, köztük a sokak által kedvelt Amandine Henry-t is gyakorlatilag elüldözte a csapattól. Renard lázadásához csatlakozott több társa, köztük Marie-Antoinette Katoto, Kadidiatou Diani és Perle Morroni is.
A szolidaritás célt ért. A francia szövetség belső vizsgálatot rendelt el és egy négytagú, köztük klubelnökökből és szövetségi tisztviselőkből álló bizottságot hívott össze, akik egy meghallgatás után arra jutottak, hogy Diacre és a csapat között „visszafordíthatatlan és kibékíthetetlen ellentétek alakultak ki”. Diacre munkáját megköszönték. Igaz, az ügy még nem zárult le, mert Diacra azóta becsületsértés miatt polgári pert fontolgat.
Hervé Renard-t szinte mindenki ismeri, és amikor a szövetség Twitter-oldalán a visszatérő Wendy Renard-ral fogott kezet, azt lehetett érezni, mindenki a helyére került. „A francia játékosok professzionalizmust és erős döntéseket akartak, hát most megkapták. Hervé Renard a legjobbat fogja kihozni a csapatából, magas elvárásoknak kell megfelelniük reggel, délben, este” – mondta Cédric Kanté, a szövetség női szakosztályának elnöke.
Renard a világfutball azon alakja, akit négyévente látunk, de olyankor szinte csodát tesz. 2013-ban a francia bajnokság utolsó helyén tanyázó Sochaux szerződtette le, majd egy hihetetlen tavaszi menetelés után csak az utolsó fordulóban maradt alul és végül kiesett az élvonalból. A nagyközönség egy évvel előtte, az Afrikai Nemzetek Kupáján ismerte meg, amikor Zambiával meglepetésre megnyerte a tornát. 2015-ben aztán duplázott: Elefántcsontparttal nyerte meg újra az Afrika Kupát. Egy sikertelen lille-i kísérlet után 2018-ban kijutott Marokkóval a világbajnokságra. Legutóbb pedig a katari vb-n a csoportkörben Szaúd-Arábiával hatalmas meglepetésre megverte a későbbi győztes Argentínát.
Lehet, azért, mert Afrikában már csak Szőke mágusnak becézik, de lehet azért is, mert mélyről küzdötte fel magát: játékosként mindössze egy évet játszott a francia első osztályban, később aztán takarító céget vezetett, ahol minden reggel hajnal 3-kor kelt, mindezt 8 éven keresztül, hogy aztán délutánonként egy megyei szintű csapatban tartson edzéseket.
De lehet azért is, mert Renard egy mém Franciaországban. Amikor az argentinok elleni félidőben a szaúdiak öltözőjében harapnivaló francia akcentussal angolul üvöltözött, hogy ne legyenek túlságosan passzívak a védekezéskor („Kéred a telefonod?! Akkor szelfizhetsz Messivel!”), a beszéd olyan virálisra sikerült, mint amikor Nabil Fekir próbálta szintén angolul elmagyarázni, hogyan „rekuperálta” egy meccsen a labdát („I recup the ball”).
És mégis. Amikor Renard egy energiaital reklámjában másfél percig bokszedzős képekre motivációs monológot mormog úgy, hogy kiesik a camembert a szájából, az embert az az érzés fogja el, hogy ez egyszerre paródia, miközben itt senki sem színészkedik. Hervé Renard ilyen. Harcias, melós, hiú, világlátott és minden kétséget kizáróan francia.
Az edzői stílusát is ez a nyers őszinteség jellemzi. „Kerek-perec megmondta, hogy nem számít rám, holott csapatkapitány voltam. De néhány héttel később, amikor látta, hogy milyen komolyan veszem az edzéseket, belátta, hogy tévedett és ez egyáltalán nem szégyellte bevallani” – nyilatkozta róla egy volt játékosa. Renard egy „jó technikus és ugyanakkor egy favágó” – mondta róla egy másodedzője. Mindenki kiemeli róla, hogy munkamániás. Az üvöltözős stílus ellenére furcsa módon azt állítja magáról, hogy nem szereti a konfliktusokat, ezért az egyenes kommunikáció híve.
Edzőként nehezebb megrajzolni a kontúrjait. Csapatainál visszatérő játékelem a magas letámadás, a fizikai párharcokra épülő játék és a saját kapujától minél messzebb indított támadások. Renard ugyanakkor szeret alkalmazkodni is. Ha a csapatától azt kéri, hogy maradjon lentebb a pályán, akkor a gyors kontrákat szorgalmazza. Folyton azt akarja, hogy a játékosai egymásért küzdjenek, tegyék ki a lelküket a pályára és legyenek szolidárisak egymással. És pontosan ez az, ami hiányzott eddig a francia női válogatottból.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="668" width="1024" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Renard első döntései között visszahívta a válogatottba Wendy Renard-ot és a több éve száműzött francia gókirályt, Eugenie Le Sommert is. Egy hétvége alatt három stadionban is látták a lelátón – miközben Diacre-ot szinte sosem lehetett látni élő megtekintéseken. Renard hozta magával a stábjába állandó csatlósát, Laurent Bonadéit, de megtartotta Diacre másodedzőjét, a lányok által nagyon kedvelt Eric Blahicot.
Kell a hierarchia, mert olyankor jobban áramlik minden: az energia és az információ is
– nyilatkozta Renard, aki megszavaztatta, kinél legyen a karszalag. A csapat egyöntetűen Wendy Renardot választotta.
A szövetségi kapitány emellett egy újítással is kitűnt a hírekből: először fordulhatott elő, hogy egy összetartásra egy kerettag a babájával együtt érkezhetett. „Szerintem elengedhetetlen, hogy megfelelő struktúrát nyújtsunk azoknak a játékosoknak, akiknek csecsemőjük van. Amikor 9 hónapos babád van, nagyon nehéz távol lenni otthonról és a nemzetközi meccsekre koncentrálni” – mondta Renard, aki lehetőséget adott Amel Majrinak, hogy 9 hónapos kislányával együtt érkezzen, és akihez külön dadust neveztek ki. Véletlen vagy sem, a bejelentés napján Alex Morgan, az amerikaiak legendás játékosa a kislányával együtt készült képeket posztolt ki az oldalára.
Renard-nak nem sok ideje lesz visszafordítani a hajót. Az augusztusi világbajnokságig mindössze egy összetartásra futja az ideje, ami nem sok, ha új taktikai megoldásokat akar kipróbálni. A gépezet mégis úgy tűnik, beindult, és aki erősen hinni akar benne, egy újabb elkövetkező csoda lépéseinek lehet szemtanúja.
Renard-nak egyébként nincs tapasztalata női fociban. Amikor megkérdezték erről, mindössze annyit mondott, a kisfia mellett otthon négy nő várja. A felesége és a három kislánya.