Mindent megígér, de üresen kong a Szuperliga 2.0 tervezete

A legjobb klubok. A legjobb játékosok. Minden héten.

A Szuperliga hivatalos honlapja úgy áll, ahogy 2021 tavaszán ott hagyták. A futballtörténelem tán legkomikusabb – a heves reakciók hatására azonnal összeomlott – puccsának mementója a honlap, mely megdermedve áll, tartalom nélkül, faviconja (a böngészők megnyitott fülén látszó pici ikon) elvileg egy pálya középkörét ábrázolja, gyakorlatilag inkább egy középen „átlőtt” nullát lehet belelátni.

Akár jelképnek is vehetjük.

Az előkészítetlen és pocsék PR-rel „megtámogatott” Szuperliga-projekt valószínűleg egy korai rajt volt, kiugrás, ha úgy vesszük. A koronavírus-világjárvány durván belegázolt a klubok költségvetésébe és kipukkasztotta a növekedési buborékot, különösen a nagy dél-európai ligákban (Olaszország, Spanyolország). A labdarúgás szuperklubjai – illetve azok egy része – úgy láthatták, eljött az idő a már évtizedek óta emlegetett, de még sosem látott „futballjeti”, a legnagyobb csapatokat tömörítő Szuperliga megalapítására. A labdarúgó-szervezetek azonnali ellentámadása, a szurkolók többségében erősen negatív reakciója eltántorította az eredeti memorandumot aláíró klubok egy részét, a Bajnokok Ligája helyére szánt versenysorozat a tervezőasztalon lehelte ki lelkét.

Hogy aztán feltámasszák.

Ez (is) papírforma volt, ahogy a Szuperliga megalakítása is logikus kimenetele lenne a világfutballt feszítő konfliktusoknak. Az új elképzelést az Európai Szuperligát tanácsadással segítő, madridi székhelyű A22 vezetője, Bernd Reichart ismertette.

„Az európai klubfutball pohara a túlcsordulás szélén áll. Óriási egyenlőtlenségek alakultak ki a földrészen és csodálatos hagyományú klubok jutottak el oda, hogy már versenyképtelenek. A klubok milliárdos veszteségeket könyvelhettek el, melyeket a korlátlan költekezés okozott. A spanyol és francia klubok elzálogosították a jövőjüket, 50 vagy több évre eladták médiajogaikat, és úgy tűnik, mások is követik őket” – kezdődik Reichart bevezetője.

A kipofozott projektben megpróbálták korrigálni az első tervezet hibáit és hiányosságait. Az A22 azt állítja, több mint ötven európai klub képviselőivel és a futballszféra más szereplőivel egyeztetett tavaly október óta. Az „őszinte, közvetlen, gyümölcsöző” tárgyalások eredményeképpen a cég tíz alapelvet állított fel.

1. Nyitott, meritokratikus alapú versenyrendszer. Az új küzdelemsorozatban több osztályra bontva 60-80 klub szerepelhetne. A kvalifikációt meritokratikus alapon döntenék el (az országos versenysorozatokban elért jó eredményekkel lehetne bejutni). A ligának nem lennének állandó tagjai. Ez éles váltás az eredeti elképzeléshez képest, és a legerősebb kritikára próbál választ találni (hiszen a futballtól alapvetően idegen a zárt bajnokságok intézménye).
2. Az országos/helyi versenysorozatok jelentik a labdarúgás alapkövét. Ez is válasz az erős kritikákra: a projekt (elméleti) résztvevői ugyanúgy részt vennének az országos versenysorozatokban, és az európai küzdelmeknek plusz bevételeket kellene generálnia a helyi labdarúgásnak.
3. Stabil és fenntartható források = nagyobb verseny. Az európai klubok jobb versenyképességéhez az kell, hogy extra pénz kerüljön a rendszerbe, és annak elköltését pénzügyi fenntarthatósági szabályokkal kell megregulázni. A stabilitás alapja az lenne, hogy minden résztvevő klub játszhatna 14 garantált mérkőzést idényenként.
4. A játékosok egészsége kiemelt fontosságú. A kontinentális mérkőzések száma nem nőhet tovább, a játékos-szakszervezeteket be kell vonni a döntéshozatalba. Az európai klubokat és játékosokat nem lehetne kötelezni arra, hogy új vagy kiterjesztett küzdelemsorozatokban vegyenek részt. Utóbbi mondat alighanem a FIFA klubvilágbajnoksággal kapcsolatos terveinek szól.
5. A versenysorozatokat a kluboknak kell irányítania. Fontos a transzparencia, a pénzügyi fenntarthatósági szabályokat rendesen be kell tartatni. Mindezt az EU jogi szabályaival harmóniában.
6. A világ legjobb futball-versenysorozatának megalkotása. Sőt, a világ legjobb sporteseményéé, mely el tudja csábítani a fiatal, az amerikai profi sportok és az e-sport felé kacsingató közönséget.
7. Jobb szurkolói élmény biztosítása. Párbeszéd kezdeményezése a független szurkolói csoportokkal, infrastruktúra-fejlesztés, lépések az idegenbeli túrák elősegítésére.
8. A női labdarúgás fejlesztése és finanszírozása. A mostaninál „szignifikánsan több” pénz beinjekciózásba a női profi és grassroots futballba.
9. A szolidaritás megerősítése. Ennek legfőbb eszköze egy évenkénti minimum 400 millió eurós szolidaritási alap lenne, melyből a Szuperligában nem résztvevő klubok és társadalmilag fontos ügyek kapnának. A pénzelosztást egy független szerv felügyelné. Az A22 szerint ez a 400 millió euró/éves hozzájárulás több mint duplája annak, ami a jelenlegi európai versenysorozatokból befolyik ilyen célokra.
10. Az európai uniós jog és értékek tiszteletben tartása. Minden vitás ügyet az EU jogi rendszerének segítségével kellene tisztázni. A sportdöntőbíróság kizárólag sportügyekkel foglalkozzon.

Röviden összefoglalva: az A22 megpróbál a futballszféra összes szereplője előtt a népmesei okos lány szerepében feltűnni, minden ellenvetésre megfelelni és ötletes megoldásokat találni.

A Szuperliga kifejezést egyáltalán nem használja, ez arra utal, hogy az súlyosan károsodhatott a kudarcos 2021-es indítási kísérletnél. Plusz forrásokat, és – ami legalább ennyire fontos – megnövekedett kontrollt kínál a kluboknak. Fenntarthatóbb, átláthatóbb, egyértelműbb pénzügyi szabályozásról beszél. A kimaradóknak hatalmas szolidaritási alappal kedveskedne, és plusz forrásokat juttatna a női futballnak, valamint az infrastruktúra fejlesztésére. Az eredeti bejelentés után dühöngő szurkolókat leszerelné a meritokratikus kvalifikációval, a nyílt rendszerű versenysorozattal, az országos bajnokságok sérthetetlenségének hangsúlyozásával. A játékosoknak szólna a meccskorlátozás. Mindenki kapna valamit – leszámítva az európai futballt jelenleg felügyelő UEFA-t, természetesen. A honlap miérteket listázó aloldala tele van az UEFA-nak szánt oldalvágásokkal.

„Az európai versenysorozatok jelenleg nem teljesítenek a potenciáljukhoz méltóan. Az egész iparág érdeke, hogy a lehető legvonzóbb, legizgalmasabb sporteseményt hozzuk létre. A versenyképességbeli eltérések miatt a kluboknak egyre nehezebb európai sikerekről álmodozni vagy harcba szállni az egyre dominánsabb Premier League-gel. Ez a dominancia rémisztő azon klubok számára, melyek a legmagasabb szinten is versenyképesek akarnak maradni. A projekt fejlődött. Alkalmazkodott a kritikákhoz, a piaci változásokhoz, és alkalmazkodni fog tovább is, ha megkapjuk a projekt folytatásához kellő jogi bizonyosságot. Jelenleg az UEFA monopolhelyzetben szervezi az európai sorozatokat, és szeretné ezt a szituációt fenntartani, hiszen ez nagyon kényelmes neki. A kérdés, hogy a klubok beleegyeznek-e a status quo fenntartásába, vagy sem, és vajon erősebb-e az innováció, alternatívák és reformok iránti vágy” – magyarázta Reichert a Reuters hírügynökségnek.

Az UEFA hallgatásba burkolózott – nem válaszolt rögtön az A22 tervezetére. A közel 250 klubot tömörítő Európai Klubszövetség (ECA) maró gúnnyal reagált az A22 „alternatív valóságból származó elképzelésére”, melyet „a való világban minden fél megvitatott és teljességgel visszautasított”. A PSG-elnök Nasszer al-Khelaifi vezette ECA hitet tett a FIFA és az UEFA mellett, illetve a Szuperliga-projekt ellen. Az ECA és az UEFA több fronton is együttműködik, talán a legfontosabb ezek közül a partnerek felkutatása az európai versenysorozatok kereskedelmi jogainak értékesítéséhez.

Mi már továbbléptünk. Az A22 mikor teszi ezt meg?

– hangzik az ECA közleményének záró kérdése.

Az ECA az UEFA égisze alatt történő BL- és európai kupareform támogatója. Tagjai között tudja többek között az Arsenalt, a Chelsea-t, a Liverpoolt, a Manchester Cityt, a Manchester Unitedet, a Newcastle Unitedet, a Tottenham Hotspurt, a PSG-t, az Olympique Marseille-t, a Bayern Münchent, a Borussia Dortmundot, az RB Leipziget, az AC Milant, az Internazionalét, az AS Romát, a Laziót, a Napolit, az Atlético Madridot, az Ajaxot, a Feyenoordot, a PSV-t, a Portót, a Benficát, a Sportingot – tulajdonképpen „csak” a Juventus, Real Madrid, Barcelona trió hiányzik a listából, ha a Szuperliga célcsoportjára gondolunk. A trió tagjai a többi lázadóval ellentétben nem tértek vissza az ECA kötelékébe, az A22 Sports Management mögött is az ő árnyuk sejlik fel – már csak azért is, mert az A22-t működtető üzletemberek közül Anas Laghari már a Real Madriddal és a Barcelonával is dolgozott együtt (előbbivel a Santiago Bernabéu Stadion felújításán).

A 34 ország 40 bajnokságát és 1092 klubot tömörítő European Leagues (EL) meglepetését fejezte ki, és kijelentette: az A22 sosem tárgyalt tagjaival vagy képviselőivel. „Ami működik, azt nem kell megjavítani” – vonták le a következtetést közleményükben.

Az angol és walesi szurkolói csoportok érdekképviseletét ellátó Football Supporters’ Association (FSA) még az ECA-nál is kevésbé volt diplomatikus. Ezt már a közlemény címe is jelzi:

 FSA-közlemény az Európai Szuperliga rángatózó holttestéről.

Az FSA gúnyosan „Európai Zombiligának” hívja a tervezett küzdelemsorozatot. Társszervezete, a kontinentális európai szurkolókat képviselő FSE januárban írt alá 2026-ig szóló partnerségi nyilatkozatot az UEFA-val, melyben a nyílt versenysorozatok és gyakorlatilag a jelenlegi felállás mellett tette le a garast. A spanyol La Liga a Piroskát csapdába csalni akaró farkas szerepét osztotta az A22-re, és szintén elutasítóan nyilatkozott. Az angol Premier League nevetségesnek minősítette az elképzelést. Első blikkre úgy tűnik, az A22 javaslatának éppoly negatív a fogadtatása, mint az eredeti Szuperliga-elképzelésnek.

A nyilvánosságra került tervezet az említett, 400 millió eurós szolidaritási alapon és a több osztályba osztott 60-80 résztvevőn kívül kevés konkrétumot említ. Az A22 felvetései az európai labdarúgás kritikus dilemmáiról – szabályozás és irányítás, pénzügyi reguláció, növekvő egyenlőtlenség, a Premier League lassan totális pénzügyi dominanciája, óriásklubok pénzügyi és versenyképességbeli problémái – valóban megvitatásra érdemes problémák. Sőt: olyanok, amelyek megválaszolását nem lehet a végtelenségig kitolni különböző kompromisszumokkal és újraelosztással – a rendszer még működik, de eljön a pillanat, amikor vagy széleskörű reformok kellenek, vagy kenyértörésre kerül a sor.

Ugyanakkor a „Szuperliga 2.0” tervezete sem ad választ sok kérdésre. Némiképp maliciózusan azt is mondhatnánk, ezt a szósalátát megfelelő iránymutatással mesterséges intelligencia is előállította volna – nem véletlen, hogy a Premier League szófia beszédnek minősítette az elképzelést. Néhány felvetődő kérdőjel:

• A pénz mennyiségén és kedvező(bb) elosztásán kívül mi motiválná csatlakozásra a klubokat? Nyilván ez önmagában is nyomós ok, főleg az elit tagjai között is nyíló olló ismeretében, de nem biztos, hogy elegendő…
• Ha az Európai Unió Bíróságán az eredeti Szuperliga-projektet szervező ESLC-nek kedvezőtlen döntés születik (a szervezet úgy véli, az UEFA-nak és a FIFA-nak nincs hatásköre a szakadár csapatok szankcionálására és visszaél monopolhelyzetével), mi a B-terv? A bíróság 2023 első felében hoz végleges döntést, de a jogi szakértők előzetes véleménye az UEFA-nak kedvez. Az UEFA-nak kedvező döntés azt jelentené, hogy a bíróság megerősíti: új európai versenysorozat létrehozásához a kontinentális szövetség engedélye szükséges.
• Ha a FIFA és UEFA kezében megmarad a szankcionálás eszköze, melyik klub és melyik játékos kockáztatná a szakadár versenysorozatban szereplést?
• Mi alapján alakulnának ki az új Szuperliga osztályai?
• A pénzt leszámítva miért lenne jó mondjuk a 3. vagy 4. osztályban szerepelni egy „kisebb” klubnak, amely most – ha nem is nagy eséllyel – közvetlenül összemérheti erejét a legnagyobbakkal, és akár megnyerhet egy kisebb trófeát?
• Bevonhatók-e az angol csapatok a projektbe? Az EU-bírósági döntés nem vonatkozik rájuk, a Premier League pedig szankcionálhatja a szakadár csapatokat.
• Miért szállna be egy szakadár sorozatba a mereven Szuperliga-ellenes német klubok sora vagy a PSG?
• Ha nem lesznek angol és német csapatok, nem csatlakozik a PSG, akkor mekkora vonzereje lenne egy új ligának?
• Hogyan reagálna a FIFA, mely a nem túl népszerű klubvilágbajnokságot fogja pénzesővel kecsegtető, 32 csapatos óriástornává duzzasztani 2025-től?
• Mivel lehetne meggyőzni a szurkolókat, akik (elsősorban Angliában) heves tiltakozásba kezdtek a 2021-es bejelentés után?

Végezetül: miért kellene egy olyan projektben bízni, amely az első próbálkozás alkalmával kártyavárként omlott össze 48 órán belül?

Lehet, hogy ez zombiliga, de a zombi kétségtelenül tanulékony – legalábbis beépítette az első, abortált kísérlet tapasztalatait. A problémaazonosítás és problémafelvetés kétségtelenül jó. De a megoldást tényleg egy új szervezet új versenysorozata hozná el, melyben új emberek diszponálnának a pénzek felett? Nem biztos. Az új Szuperliga „boszorkánykonyhájában” a bírósági döntésig várhatóan takaréklángra teszik a tűzhelyet – a határozat ugyanis meghatározhatja a projekt további sorsát. Hiszen az biztos: az UEFA sosem bólintana rá egy BL-konkurens sorozat elindulására. Pláne, ha a jog is mögötte áll.