Világbajnoki döntő: 70 perc sakk, 55 perc dobókocka

Bevallom férfiasan, egy idő után elvesztettem a fonalat. Nem tudtam felfogni, értelmezni, mi történik a pályán. Hogyan jött vissza 2-0-ról Franciaország? Miért nem lett 2-3? Mi történt a büntetőpárbaj előtt közvetlenül? Mi döntött végül?

Amikor egy focimeccset értelmezünk, könnyű beleesni olyan csapdákba, mint az eredményből elemzés („a győztes szükségszerűen jó volt, a vesztes pedig alkalmatlan az életre”), vagy amikor túlzott fontosságot nyilvánítunk egy-egy pillanatnak („minden azon az egy lövésen dőlt el”). Emiatt aztán az igazi elemző munka ott kezdődik, hogy az ember újranézi a meccset és először az edzők szándékait dekódolja, hozzácsapja a meccs tényleges lefolyását, majd a kettőt összeveti és levonja a következtetéseket.

Ennél a meccsnél ezt csak egy darabig lehet megcsinálni. Franciaország csökkentett üzemmódban játszott és a kusza letámadása miatt több olyan argentin támadást benyelt, amelynél Angel Di María Jules Koundé oldalán, Théo Hernandez folyosójában pedig Rodrigo De Paul okozott nem kevés fájdalmat. Egészen a 75. percig.

Az érdekelt, hogy utána mi történt. Mikor vett kaotikus fordulatot a meccs, és mi okozta ezeket az őrült pillanatokat? Milyen részletek felett siklottam át, amikor épp minden idők egyik legizgalmasabb döntője előtt hüledeztem, értetlenkedtem és bukfenceztem?

Lehet, hogy intellektuálisan már nem tisztességes ezeket a pillanatokat boncolgatni, de most nézzük meg azt a két szakaszt, amikor a sakk helyett a dobókockáé volt a főszerep.

A franciák visszatérnek

A második félidő közepén Didier Deschamps már túl volt négy cserén. Csapata a szokásos labda nélküli 4-4-2-es alakzatban védekezett: a jobb oldalon Kingsley Coman, a bal oldalon pedig Marcus Thuram hozza fel a labdákat, a középpályán Aurélien Tchouaméni és Adrien Rabiot takarított, elől pedig Kylian Mbappé és Randal Kolo Muani portyáztak.

A 75. percben Raphael Varane épp ki akart tenni egy labdát Jules Koundénak, de túlságosan is megnyomta, ezért kiment. Didier Deschamps elégedetlenül széttárta a karját. Az argentinok ekkor hosszú másodpercekre kisajátították a labdát, miközben a franciák érezhetően arra figyeltek, hogy hosszú labdákkal játsszák meg a frissen beállt Comant vagy a leshatáron mozgó Kolo Muanit.

77:26-nál az argentinok egy ilyen felívelést csentek el a franciáktól. Coman nem tudta megtartani, Argentína szépen elkobozta a labdát és átvitte a túloldalra. A közönség ekkor üdvrivalgásba kezdett, az argentinok fürödtek a magabiztosságban, minden passzuknál elhangzott, hogy „olé”. A közvetítésben felvillant Mario Kempes, az 1978-as világbajnokság hőse, aki összekulcsolt kézzel mosolygott a díszpáholyban. Argentína ezalatt a jobb oldalra passzolgatott, ám nem „szellőztette meg” a játékát egy forgatással, a szélre szorult. Ahogy a francia csapat kitolódott, a terület elfogyott, egy labdát pontatlanul játszottak fel, Eduardo Camavinga pedig első szándékból indította az ellenőrizetlenül hagyott Mbappét, aki rágyorsulva saját magát próbálta meg szöktetni.

Itt jön be a szimat.

Camavinga jól olvasta a játékot és a gyorsan kivitelezett mozdulat talán meg is lepte egy kicsit a vonal mellé torlódott argentinokat. Mbappé labdája viszont nem volt se pontos, se kimért. Tulajdonképpen saját magának szánta, de túl messzire pattant, ezért Kolo Muani indult érte, akinek viszont csak egyetlen védője maradt, Nicolas Otamendi, aki jobbal megpróbált felszabadítani, ám miközben lendítette a lábát, Kolo Muani odaért és a labdát megpöckölve tempóelőnybe került. Otamendi belekapaszkodott Kolo Muani vállába, aki egy ideig tűrte, majd elesett. Tizenegyes.

Egyetlen felpassz, egy gyenge szöktetés, egy erős presszing és egy rossz védői döntés láncolata vezetett oda, hogy a „semmiből” materializálódott egy francia tizenegyes.

„Dirty tricks are part of the game” – ahogy mondja az angol, mondván, nem lehet minden sportember Roger Federer. Emiliano Martínez, az argentin kapus pedig mindent bevetett, de ez sem volt elég. Mbappé 79:24-nél értékesítette a büntetőt, és azonnal a labdáért futott. A tapsoló Emmanuel Macronra váltott a kamera, akinek a szemében ott lobogott az újjászülető remény lángja. Deschamps inkább pörölt a játékosaival. A középkezdésig mutatott gólöröm és visszajátszás közben egyetlen argentin játékos reakcióját sem mutatták.

Ahogy 79:53-nál újraindult a játék, a franciák előre törtek. Láthatóan megérezték a vér szagát, ahogyan pedig Argentína hátrafelé járatta a labdát, a kékek kitámadtak, magasan, intenzíven, ahogyan azt egyébként a torna ideje alatt nagyon ritkán tették. Messiék láthatóan nem kontrollálták a labdát, de nem is szűrődött át pánik. Martínez utolsó mentsvárként felívelte labdát, ami kiment, a franciák dobhattak, kis reklamálás következett. Argentína láthatóan tartotta a 4-4-2-es védekező felállását és nem tűnt szétesettnek. A franciák viszont megnyújtották lépteiket és sokkal nagyobb kedvvel játszottak. Egy francia felívelést aztán kifejelnek az argentinok, majd Messi próbálta felhozni a labdát, ám a visszazáró Coman megfosztotta a labdától valahol a félpálya környékén. Hatalmas üdvrivalgás hallatszott a francia szurkolóktól.

Coman szerelése és a tömeg reakciója érezteti, hogy itt valami születőben van.

A szerelés után közvetlenül végigfut egy leheletnyi pánik Argentínán, amiért vissza kell zárniuk, Coman pedig inkább visszateszi a labdát a középpályára. Amikor Rabiot-hoz kerül, a labda vonala mögött 8 argentin játékos helyezkedik, ami nem sok, de nem is kevés. Rabiot ráadásul ekkor úgy dönt, hogy egy nagyon furcsa passzal próbálkozik: a tőle 20 méterre levő, épp visszamozgó Mbappé fejét veszi célba. Mbappéra kilép Nahuel Molina, aki viszont üres helyet hagy maga mögött. Mbappé kényszerítőbe fog Thurammal, aki lassan emeli be Molina helyére. Mbappé a kicsit magas labdát nem próbálja megszelídíteni, hanem inkább tökéletes egyensúlyban, kapásból kilövi a hosszú oldalt. 81:00-nál járunk. 96 másodperc telt el a tizenegyes óta.

Ebben a pillanatban fogadni mertem volna, hogy Franciaország nyer, Argentínánál beüt a pánik. De ehelyett más történt.

A középkezdés után hasonló intenzitással támadott ki a francia csapat, ám az argentinok hamarabb felfejlődtek a pályán, Tchouaméni pedig taccsra mentett egy labdát. Argentína valamivel többet tudta magához szorítani a labdát, tovább keringették egyik szélről a másikra, de így is elveszítették azt. A franciák újabb rohammal próbálkoztak, Thuram átette Mbappénak, aki beadta, ám a labdája centikkel, de elment Kolo Muani feje mellett. Mbappé ekkor lehajolt, kicsit kifulladtnak tűnt, mintha túlhajtotta volna magát az előző percekben. A franciák feltámadása akkor ért véget, amikor Marcus Thuram eldobta magát, ám szimulálás miatt sárga lapot kapott. A játék hosszú másodpercekig állt és ezalatt mindenki egy kicsit mindenki megtalálta a saját koncentrációját.

Kié volt itt a nagyobb érdem? Franciaországé, hogy megérezte a vér szagát, váratlanokat húzott és kihasználta az egyéni hibákat, vagy Argentínáé, amely egy jó alapstruktúra mellett nyugodt maradt és nem került érzelmileg vörös zónába? Mbappé-é, aki bevállalt egy kapáslövést 14 méterről, vagy az argentin védelemé, amely végső elkeseredésében nem bikázott fel minden labdát a lelátóra? Egy kicsit mindegyik. Épp ettől volt gyönyörű a küzdelem, hogy ekkor még egyik fél sem kerekedett a másik fölé.

Az utolsó meccslabdák

Hihetetlen belegondolni, de a döntő utolsó másodperceiben két meccslabda is adódott. Kis csalással három.

121:59-nél a labda hátvédről hátvédre flipperezett. A labdát Messi tudta megszelídíteni, szembefordult a mezőnnyel és kiugrasztotta Lautaro Martínezt, aki egyméteres előnyből kétméteres hátrányba került a visszaérkező Ibrahima Konatéval szemben. Lautaro vállal próbálta meg lepöckölni magáról Konatét, akit nem hatott meg a mozdulat, cserébe elcsúszott, Lautaro pedig egész egyszerűen a fekvő emberbe rúgta a labdát. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy les miatt visszaintették az akciót. De itt a másodpercek fontosak.

A kifelé szabadrúgást Hugo Lloris végezte el 122:33-nál. A felívelt labdánál jött a szokásos párbaj: Kolo Muani és Otamendi ugrottak fel fejelni. Az argentin fejelte ki labdát, ami visszakerült Konatéhoz, aki először mellel vette le a labdát, majd ugyanannak a két embernek a háta mögé játszotta vissza a labdát. Otamendi láthatóan nem gondolta, hogy ilyen gyorsan visszatér hozzá a labda, és látványosan beragadt a passznál, Kolo Muani pedig jó ütemben indult és gyorsabb is volt. A kapussal szemben találta magát. Ziccer.

122:43-nál Kolo Muani lövését Martínez a bal lábával védte. Egy világbajnoki döntő sorsa dőlt el azon, hogy az Eintracht Frankfurt játékosának lövését hárította az Aston Villa kapusa.

Négyszer néztem vissza a mozdulatot, mert nem tudtam nem levenni a szemem a jelenetről. Négyszeri visszatekerés után vettem észre, mi történt körülötte. Mbappé ugyan nem mutatta magát, de tökéletesen tiszta helyzetben kaphatta volna a labdát. Martínez a ziccer előtt megaprózva a lépteit, vetődésre készen rogyasztott, a kapujától 8-9 méterre. És ami a leghihetetlenebb: ahogy kipattant Martínezről a labda, a visszafutó Romero még éppen hogy bele tudott kapni a fejével. Ha ez nem sikerült volna, a labda a teljesen üresen álló Thuram elé kerül.

Ehelyett Enzo Fernandezhez pattant, aki egyből felpöckölte, át a francia középpályán. A kihúzódó Messihez került, aki indította a még friss és területbe sprintelő Leonardo Paredest, aki lefutotta a visszazáró Dayot Upamecanót. A tizenhatosnál Lautaro Martínez gyönyörűen úgy tett, ahogy a csatárnak tennie kellett: a hosszúra indult, ám egy ponton a rövid felé vette az irányt, amivel elküldte a málnásba Axel Disasit.

122:58-nál Lautaro felugrott és mellé fejelte.

A meccsen, amit 4 évente rendeznek, 15 másodperc különbséggel ott volt a meccslabda Kolo Muaninál és az Inter csatáránál. A kedélyek ezután lenyugodtak és egyik csapat sem mert kockáztatni.

A foci irracionalitását megmagyarázni önmagában egy ellentmondás: ami a racionalitáson túl van, az nehezen magyarázható. Azért történik, mert a focit emberek játsszák, akik hibáznak, félnek, olykor jól és máskor rosszul koncentrálnak. Azért történik, mert az egyik legnehezebb irányítható testrészükkel próbálnak meg kezelni egy gömb alakú tárgyat. A meccseket az edzők szabják, de a játékosok szövik. A varrás közben viszont néha megcsúszik a kezük.

Néha sakk, néha dobókocka.