Kezdjük a futball alapvetésével, a játékidővel. Egy játékos csak akkor tud jól teljesíteni, ha játszik. Ha nem játszik, vagy keveset játszik, akkor nem lesz képes a jó teljesítményre. Az Atlético minden sorozatot figyelembe véve 2069 percet játszott eddig a 2022/2023-as szezonban. Antoine Griezmann 1399 (67,6 százalékos játékperckihasználtság), Álvaro Morata 1210 (58,5 százalék), Rodrigo De Paul 1067 (51,6 százalék), Joao Félix 916 (44,3 százalék) percet töltött a pályán. A négy játékos közül tehát egyedül Griezmann játszott az elérhető játékpercek legalább kétharmadán, de ő is a 21 meccsből csak tizenkettőn volt kezdő. Egyéni képességeket tekintve mind a négy játékos az Atlético legjobbjai közé tartozik – nem mellesleg az Atlético összesen 247 millió euró átigazolási díjat fizetett ezért a négy játékosért az évek alatt –, de ilyen játékperc-kihasználtság mellett még nekik is gondot okoz a formába lendülés és a konstans jó teljesítmény.
A válogatottjukban, ezzel szemben, tudják, hogy mire számíthatnak. De Paul minden egyes percet pályán töltött a világbajnokságon, Griezmann játékperc-kihasználtsága 80 százalék, Félix pedig az eddigi három meccsén mindig kezdő volt, Dél-Korea ellen azért nem játszott, mert Portugália számára már tét nélküli volt az a találkozó. Az egyetlen kakukktojás Morata, aki az elérhető játékpercek ötven százalékán sem lépett pályára, de a spanyol stílus sajátosságaiból fakadóan erre számíthatott is – Diego Simeone Atléticója viszont nem csatár nélküli játékra lett kitalálva. A legnagyobb különbséget tehát az jelenti, hogy a válogatottjukban állandó játéklehetőséget kapnak a játékosok – de legalábbis tudják, hogy mire számíthatnak –, az Atléticóban viszont kiszámíthatatlan a szerepeltetésük.
De Paul, az árnyékember
De Paul az Atlético legprogresszívebb középpályása, de ezen a világbajnokságon bebizonyosodott, hogy mindenekelőtt a futball kevésbé látványos elemeiben tud kiemelkedőt nyújtani, azt is olyankor, ha van referenciapontja. Az argentin válogatottban ez a referenciapont Lionel Messi, akinek a játéka meghatározza De Paulét is. „Meccs közben sokszor azt figyelem, hogy mit csinál Messi – nyilatkozta nemrég az argentin középpályás – Próbálok úgy helyezkedni, hogy a lehető legkevesebbet kelljen futnia, de mégis mindig legyen területe. Emiatt állandó kommunikáció van köztünk a pályán.”
Lionel Scaloni szövetségi kapitány irányítása alatt az argentin válogatottban De Paul vagy jobb oldali belső középpályásként, vagy pivotként, vagy nyolcasként játszik. Akármelyik pozíció is van azonban ráosztva, Messi betörései miatt mindig a jobb oldali félterületben van a helye. És valójában ez De Paul játékának a lényege; tehermentesíteni Messit. A csoportkörben az argentin játékosok közül De Paul futotta a legtöbbet (52,07 kilométert), majdnem kétszer annyit, mint Messi (26,84 kilométer). Az Atlético középpályása szintén első volt csapaton belül a megszerzett szabad labdák számát (18) tekintve, de például olyan passza nem volt, ami után a csapattárs lőni tudott volna (nullás xA-mutató).
Azok a kritikák, amelyek szerint De Paul játszhatna jobban is, azt feltételezik, hogy tud jobban játszani. Én ebben nem vagyok biztos. Ő az a játékos, aki meccsen belül képes ellátni egyszerre több feladatot, de valójában egyiket sem látja el jól
– foglalta össze kiválóan De Paul játékos mivoltát Robbie Dunne, az Opta adatelemzője a Twitter-csatornáján.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="1024" width="602" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Griezmann jobb irányító, mint támadó
Griezmann éveken át volt az Atlético legeredményesebb játékosa, 2021-es visszatérése óta azonban 57 meccsen mindössze tizennégy gólt szerzett. Idén minden sorozatot figyelembe véve hat gólja és négy gólpassza van, de az igazán fontos meccseken egyszer sem tudott a csapat élére állni és győzelemre vezetni azt – a kieséssel végződő Bajnokok Ligája-csoportkörben például egy gólt lőtt és egy gólpasszt adott. Ehhez képest a világbajnokság teljes mezőnyében neki van a legmagasabb xA-ja (2,26), a december 5-ei állapot szerint pedig Jamal Musiala (19) után neki volt a második legtöbb (18) labdaszerzése és a legtöbb sikeres szerelése (5) a támadók között. Ez utóbbi két adat már azért erősen jelzi, hogy Griezmann ezen a világbajnokságon nem támadót, hanem irányítót játszik, amivel ő is megbarátkozott. „Dánia ellen megvoltak a lehetőségeim a gólszerzésre, de kihagytam őket – mondta Griezmann, aki a lengyelek elleni nyolcaddöntőben 11,3 kilométert futott. – Talán messzebb játszom a kaputól, mint korábban, de így is jól érzem magam. Nem érdekel, hogy még nem lőttem gólt a világbajnokságon. A csapatnak a középpályán van rám szüksége, hogy összekössem a védőket a támadókkal. Büszke vagyok erre és örülök neki”.
Félix nem Simeone-kompatibilis játékos
Félix az Atlético történetének legdrágább játékosa, de már a leigazolásakor voltak kételyek azt illetően, hogy illik-e Simeone stílusába. Félixnek és Simeonénak nem felhőtlen a viszonya, az argentin edző többször leültette a játékost a kispadra nevelő célzattal, de amikor éppen jóban vannak, akkor sem tudja, hogy hogyan használja ki a képességeit.
Joao Félix klasszis labdarúgó, de a Simeonéval való személyes kapcsolata és a kevés játékideje miatt lehet, hogy elgondolkodunk az eladásán. Szeretném, ha nálunk folytatná, de ez a jelenlegi helyzet
– festett borús képet Félix helyzetéről Gil Marín, az Atlético vezér-igazgatója.
Félix esetében egyszerűen arról van szó, hogy nem fekszik neki Simeone antifocija, amit az argentin nem hajlandó feladni. Az Atléticónak olyan minőségi kerete van, amely csak nagyon kevés csapatnak Európában, ehhez képest xG-ben a nyolcadik, labdabirtoklásban és támadóharmadba juttatott labdák számában a tizenharmadik (!), PPDA-ban a tizenhatodik (!) a csapat a La Ligában, miközben például labdavesztése neki van a negyedik legtöbb.
Félix a világbajnokságon Ghána, Uruguay és Svájc ellen játszott, ezen a három meccsen a csapat tizenegy gólt rúgott 5,83-as xG mellett, miközben átlagban 57 százalékban birtokolta a labdát. Félix sokkal komfortosabban érzi magát egy ilyen közegben, ami a játékán is megmutatkozik; a vb-n eddig egy gólja, két gólpassza, négy shot assistja (a shot assist olyan passz, ami után a csapattárs gólhelyzetbe kerül) és kilenc sikeres csele volt. Csak összehasonlításképp: a La Ligában idén tizenkét meccsen van négy shot assistja és tizenegy sikeres csele.
Morata a hibás rendszer legnagyobb vesztese
Morata abból a szempontból is kakukktojás ebben a történetben, hogy a másik három játékos kiaknázatlan képességei közvetlenül befolyásolják az ő teljesítményét.
„Morata azt igényli, hogy minden tökéletes legyen körülötte, ha nincs így, akkor látványosan szenved. Ezért sem töltött még két évnél többet egy klubnál sem” – idézett egy Moratát jól ismerő forrást a The Athletic.
Simeone nem tehető egyszemélyben felelőssé Morata gyenge teljesítményéért, de azért igen, hogy a rendelkezésre álló játékosállományból – ami még egyszer, abszolút topszintű – nem tud egy olyan közeget kialakítani, ami a csatár alá dolgozna. A spanyol válogatott egyáltalán nem játszott jól a világbajnokságon, Morata pedig mindössze egyszer, Japán ellen volt kezdő, de így is 209 perc alatt 1,19-es xG-ből három gólt szerzett, és emellett adott egy gólpasszt. Megint csak összehasonlításképp: a La Ligában 902 perc alatt öt gólt rúgott és egy gólpasszt adott. Luis Enrique szövetségi kapitány már többször elmondta, hogy Moratára nemcsak a góljai miatt van szüksége, hanem az fizikai ereje, így a letámadásban betöltött szerepe miatt is – ez pedig szintén egy olyan játékhelyzet, ami hiányzik az Atléticóból.
De Paul, Griezmann és Félix még mindig játékban van a világbajnokságon, és csapatuk legjobbjai közé tartoznak. Morata már kiesett, de a spanyolok újabb kudarca nem rajta múlott. Egyéni szinten tehát jók az Atlético-játékosok, már csak Simeonénak kellene megtalálnia a helyüket és a feladatkörüket, hogy csapatként is jól teljesítsenek.
A szerző Kovács Gábor, a Magyar Labdarúgó Szövetség adatelemzője.