Lezárult a világbajnokság csoportköre, lejátszottak 48 meccset, amivel már a tornának több mint a felén túl vagyunk, és még csak most kezdődnek majd az igazi izgalmak. Ennyi mérkőzés alatt viszont már volt alkalmunk alaposan megvizsgálnunk mindegyik együttes erősségeit és gyengéit, és láthattunk jó pár olyan taktikai húzást, amelyek hozzájárultak a legnagyobb meglepetésekhez, vagy épp nem várt menetelésekhez, miközben akadtak olyan játékosok, akiket az edzőjük a tőlük megszokottól eltérő szerepkörben küldtek fel a pályára. A nyolcaddöntők kezdete előtt ezekből az érdekességekből válogattunk ki néhányat.
Morijaszu cseréi megalapozták a németek kiesését
A világbajnokság csoportkörének kétségtelenül legnagyobb meglepetését a német válogatott korai búcsúja jelentette. Hansi Flick együttese ráadásul összességében egyáltalán nem nyújtott rossz teljesítményt. A csoportkör alatt ők produkáltak a legnagyobb pozitív xG-különbséget: amíg ők 10,8 gólra elegendő helyzetet dolgoztak aki, addig az ellenfeleknek csak 3,2-es várható gól mennyiség jött össze.
A németek hosszú távon valószínűleg ennél jobb eredményeket értek volna el, de olyan kis mintán, mint a világbajnokság csoportköre, sokkal jobban kidomborodtak a helyzetkihasználással kapcsolatos problémák, és a védelem bizonytalansága is, amik nagy fokú balszerencsével párosítva a búcsút jelentették a Nationalelf számára.
Az E-csoport végkimenetele szempontjából a legfontosabb meccset már az első fordulóban lejátszották, ahol Flick csapata Japántól szenvedett 2-1-es vereséget annak ellenére, hogy az első félidőt tökéletesen kontrollálta, a másodikban pedig számos ziccere adódott a meccs eldöntésére.
A német válogatott a másik két csoportmeccshez hasonlóan 4-2-3-1-es alapfelállásban kezdett, viszont labdabirtoklás esetén ez 3-2-5-re módosult. A jobbhátvéd Niklas Süle húzódott be Rüdiger és Schlotterbeck mellé a hátsó sorban, míg a jóval támadóbb szellemű David Raum balhátvédként jóval magasabb pozíciót vett fel, és a támadókkal egy vonalban helyezkedett. Ez pedig folyamatosan azt eredményezte, hogy a németek állandóan létszámfölényt tudtak kialakítani a 4-4-2-ben védekező japánok védősorával szemben.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="2197" width="3905" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A fenti képen ez tökéletesen látszódik is: miközben a németek a jobb oldalon építkeznek, David Raum ötödik támadóként teljesen szabadon kéri a labdát a hosszú oldalon. Az RB Leipzig játékosát itt még nem játszották meg, ellenben a német gólt eredményező tizenegyest megelőző szituációnál.
Ebben az esetben miután Musiala balszélsőként a félterületben helyezkedve magára vonta a japán balhátvéd figyelmét, Kimmich ki tudta ugratni a bal oldalon ismét teljesen szabad Raumot, akivel szemben végül Gonda, a japánok kapusa szabálytalankodott.
A németek által a támadósorban kialakított létszámfölényt folyamatosan problémákat okozott Japánnak, épp ezért Morijaszu Hadzsime szövetségi kapitány már a félidőben pályára küldte a szélső Kubo Takefusza helyére az Arsenal védőjét, Tomijaszu Takehirót, a japánok pedig ezzel egy 5-2-3-as, mély védekezés esetén pedig 5-4-1-es hadrendre álltak át, eltüntetve ezzel a németek előnyét a védősorukkal szemben. Ráadásul ezzel a változtatással a három elöl lévő támadó már könnyebben tudta letámadni a labdabirtokláskor hátul helyezkedő három német védőt, ha pedig labdát szereztek, akkor egy az egyben vezethették rájuk a labdát, ahogy az az alábbi képen is látszik.
Morijaszu pedig itt még nem állt meg: a két szárnyvédő helyére két támadót, Mitoma Kaorut és Doan Ricut cserélte be, elöl pedig a csatárposztra a villámgyors Aszano Takuma állt be, ezzel óriási kihívás elé állítva a labdavesztések után sebezhető német válogatottat. Ráadásul Hansi Flick is elkövetett egy hibát azáltal, hogy az első félidőben a labdás kontrollt elsősorban biztosító Ilkay Gündogan helyére Leon Goretzkát cserélte be. Ebből egy hatalmas adok kapok alakult ki, ami során a németek is lezárhatták volna a meccset, de Morijaszu változtatásai végül meghozták a sikert.
Az egyenlítő gólt megelőző szituációnál remekül rajzolódik ki, hogy amíg az első félidőben a németek tudtak létszámfölényt kialakítani a négy japán védővel szemben, addig a második félidőben ugyanezt már a japánok tudták megtenni, ráadásul a két szélen Mitoma és Doan személyében két támadó futballozott. Ugyan ebben a helyzetben a középpályások igyekeztek segíteni a védőnek, de Mitoma remek kiugratása után a hosszú oldalon Raumnak már két japán játékosra kellett volna figyelnie, aminek köszönhetően Doan eredményes tudott lenni.
Szaúd-Arábia és a magas védelmi vonal
A szaúdi válogatott a világbajnokságok történetének egyik legsokkolóbb eredményét produkálta, amikor a csoportkör első fordulójában legyőzte a végső győzelemre is esélyesnek tartott argentin csapatot. Ráadásul Hervé Renard együttese ezt nem azáltal érte el, hogy az első sípszótól az utolsóig beállt védekezni a saját tizenhatosán belülre, hanem épp az ellenkezőjét tették. Egy nagyon magasra feltolt védelmi vonallal szűkítették le a játékteret az argentinok számára.
Ezen a képen pedig nem csak az látszik, hogy mennyire magasan helyezkedtek az szaúdi védők, hanem az is, hogy mennyire kompakt az együttese alakzata.
A FIFA adatai szerint amikor Szaúd-Arábia ehhez hasonlóan középmagas blokkban védekezett, akkor a csapat eleje és hátulja között átlagosan mindössze 19 méter volt a távolság, míg a védelmi vonal a saját kapujától 43 méteres távolságra helyezkedett.
Viszont mit tesz egy csapat, ha nincs hely a vonalak mögött? Elkezdi a vonalak mögé bejátszani a labdát. Az argentin válogatott folyamatosan próbált bejutni a szaúdiak magasra feltolt védelme mögé, aminek köszönhetően 10 alkalommal állították meg őket lesen, és több alkalommal is csak a VAR mentette meg a szaúdiakat a góltól. Lautaro Martínez lesről született góljánál például csak néhány milliméter döntött Szaúd-Arábia javára.
A kockázatos terv azonban működött, a tizenegyesből megszerzett korai vezetés ellenére az argentin válogatott érvényes szituációból nem tudott helyzetekig eljutni, de Hervé Renard mégsem volt elégedett a félidőben. A lesre állítást ugyan a csapata sikeresen végrehajtotta, de nem helyeztek elég nyomást a labdát birtokló argentin játékosokra, akik így könnyedén próbálkozhattak újra és újra a védelem mögé betett labdákkal. Épp ezért a francia szövetségi kapitány az azóta az egész internetet bejáró félidei beszédében.
Renard arra különösen felhívta a figyelmet, hogy a játékosai ne hagyják Lionel Messit érvényesülni:
Amikor Messi megkapja a labdát középen, ti csak feltett kézzel álltok. Szorosan kell fognotok! Vigyétek a telefonotokat, és még egy képet is tudtok csinálni vele!
Renard utasításainak meglett az eredménye, a szaúdiak egyenlítő góljánál két játékos, a középhátvéd Tambakti és a védekező középpályás al-Malki is rárontott Messire, aki az ellenfél kapujának háttal elveszítette a labdát, és az ellenfél egy villámgyors támadás végén gólt is tudott szerezni.
Persze ehhez a sikerhez is kellett a szerencse, hiszen a szaúdiak két gólt szereztek mindössze 0,15-ös várható gól mutatóval, míg Argentína 2,26-os xG-érték mellett is csak egyszer, még a meccs elején tizenegyesből volt eredményes. Viszont ezeknek a helyzeteknek a java pontrúgásból érkezett. Jól mutatja, mennyire megdolgozott Szaúd-Arábia válogatottja a szerencséért, hogy akcióból Argentína csupán 0,29-es xG-t tudott elérni.
Antoine Griezmann: az olaj a franciák gépezetében
A francia válogatott ugyan az utolsó csoportmeccsén kikapott Tunéziától egy számukra szinte már tét nélküli meccsen egy felforgatott tizeneggyel, de az első két meccsen Ausztrália és Dánia ellen rendkívül meggyőző játékkal jelezték, hogy komolyan gondolják a címvédést.
Azt is mutatja, mennyire kedvező a lapjárás Didier Deschamps szövetségi kapitány számára, hogy még a csapatot a torna előtt és a tornán sújtó sérülések is pozitív irányba terelték az együttest. Karim Benzema szereplését alig pár nappal a világbajnokság rajtja előtt egy újabb sérülés zárta ki, így visszakerült a kezdőcsapatba az Európa-bajnokságon a Real Madrid klasszisa miatt mellőzött Olivier Giroud, aki állandó jelenlétet biztosít a tizenhatoson belül és annak környékén, és kevesebbet mozog ki a bal oldali félterület irányába, ahol így Kylian Mbappé tud érvényesülni.
Az Ausztrália elleni mérkőzésen csak alig pár percet tudott a pályán tölteni Lucas Hernandez, akit súlyos térdsérüléssel kellett lecserélni. Őt a nála jóval támadóbb szellemű testvére, Theo váltotta, aki így a bal oldalon folyamatosan képes biztosítani a szélességet, és lehetővé teszi Mbappénak, hogy beljebb, a kapuhoz közelebb helyezkedjen.
Amíg például négy éve a világbajnoki címet nyerő csapatban Antoine Griezmann szinte végig közvetlenül az egyetlen csatár mögött helyezkedett egy 4-2-3-1-es alakzatban, az Atlético Madrid játékosa most a franciák 4-3-3-as alakzatában a középpályás hármas jobb oldalára került, ahonnan viszont folyamatosan oda mozog, ahol épp szüksége van rá, és összeköttetést biztosít a csapatrészek között.
Amikor a francia válogatott felállt védelem ellen támadott Ausztrália ellen, akkor egy 2-3-5-ös alakzatban többnyire Griezmann helyezkedett magasan a jobb oldali félterületben, de ha kellett, akkor a szélre kilépve helyet cserélt a jobbszélső Dembélével, de ha Adrien Rabiot vett fel magasabb pozíciót a középpályáról, akkor akár a védekező középpályás Tchouameni mellé is visszamozgott. A dánok elleni siker alkalmával a franciák célja a pálya bal oldalának túltelítése volt, hogy a jobb oldalon Ousmane Dembélé minél többször kerüljön a jobb oldalon egy az egy elleni helyzetbe, így Griezmann is sűrűbben tűnt fel a pálya azon az oldalán.
A fenti grafika látványosan demonstrálja, hogy Griezmann szinte a pálya összes szegletében is feltűnt azon a két meccsen, amelyen kezdőként lépett pályára de ennél is fontosabb, hogy mennyi mindennel tudott aktívan hozzájárulni a csapata eredményességéhez. A csoportkör alatt a világbajnokság mezőnyében ő alakította ki a legtöbb helyzetet (10), ami mellé a legmagasabb várható gólpassz mutató (2,3 xA) is társul.
A marokkói adaptív védekezés
A Walid Ragragui által vezetett marokkói válogatott Horvátországot és Belgiumot is megelőzve csoportelsőként jutott be a világbajnokság legjobb tizenhat csapata közé. Tette mindezt úgy, hogy a három csoportmeccs alatt az ellenfél játékosai egyetlen alkalommal sem tudták bevenni a kapujukat. Az egyetlen kapott góljuk az utolsó csoportmeccsről a saját játékosukhoz, Najef Aguerdhez köthető.
Az első két mérkőzésen ráadásul a két magasabban jegyzett válogatott, Horvátország és Belgium ellen úgy értek el egy döntetlent és egy győzelmet, hogy a két meccsen összesen mindössze 1,5-ös xG-t termeltek az ellenfeleik.
Ragregui csapata mindkét mérkőzésen egy középmagas blokkban felállított 4-1-4-1-es alakzatban kezdte meg a védekezést, de ezen belül tökéletesen tudtak alkalmazkodni ahhoz, amire az adott csapat ellen szükség van.
Horvátország a Marokkó elleni mérkőzésen 4-3-3-as felállásban igyekezett támadásokat építeni, aminek megakadályozására Ragregui csapata szinte teljesen szabadon hagyta az ellenfél középhátvédeit, de előlük minden lehetséges passzopciót igyekeztek elzárni. A 4-1-4-1-es alakzatban a középcsatár, Jusszef En Nesziri húzódott vissza a Marcelo Brozovicra, a horvátok mélységi irányítójára, akit így nagyon nehézzé vált tisztán megjátszani. Épp ezért a két papíron előrébb helyezkedő középpályás, Mateo Kovacic és Luka Modric is mélyen visszamozgott a saját térfelére, hogy ott vehessék fel a labdát, és gördítsék előre az akciókat, de ilyenkor a két előretolt marokkói középpályás, Amallah és Unahi a pozíciójukat elhagyva nyomást helyeztek rájuk. Ilyen esetekben vált nyilvánvalóvá a védelem előtt biztosító Sofyan Amrabat szerepe, akinek a feladata az volt, hogy felvegye a védelem és a középpályás sor belépő játékosokat. A fenti képen például a középcsatár Andrej Kramaric lépett vissza az Unahi mögött megnyíló területbe, de Amrabat azonnal érzékelte a veszélyt.
A következő meccsen a belga válogatott egészen más kihívás elé állította Marokkót.
A fenti képen látszik, hogy az ezúttal fehér mezben játszó marokkóiak ismét 4-1-4-1-es hadrendben álltak fel, és arra törekedtek, hogy a pálya közepét lezárják. A belgák viszont 3-4-2-1-es alakzatban támadtak, ami azt jelentette, hogy a szárnyvédők segítségével Roberto Martinez együttese egy öt a négy elleni létszámfölényt tudott volna kialakítani a marokkói védőkkel szemben. Pont úgy, ahogy azt a Németország-Japán meccsen mindkét csapat demonstrálta.
Ragregui csapata azonban erre is fel volt készülve. Amikor például a jobb oldalon szárnyvédőként Thomas Meunier mélyen helyezkedett, és megkapta a labdát, akkor a balszélső Szofiane Bufal lépett ki rá, és a bal oldali szárnyvédő Nusszair Mazraui húzódott be a védelmi vonalak között helyezkedő Kevin De Bruynére.
Viszont ha Meunier magasabb pozíciót vett fel, akkor már a hozzá közelebb helyezkedő Mazraui feladata volt, hogy megtámadja őt az oldalvonal mellett. Ilyenkor pedig papírforma szerint Kevin De Bruyne azonnal elkezdte támadni a mögötte megnyíló területet. Ebben az esetben azonban Bufal folyamatosan visszazárt a védője mögé biztosítani, és rendszeresen lekövette a beinduló belga klasszis mozgását. És mivel a pálya közepe felé vezető utat szintén jól lezárták a marokkóiak, legtöbb esetben a védőnek nem maradt más választása, mint egy vissza passzal újrakezdeni az akciót.
Casemiro, a támadó középpályás
Franciaország és Portugália mellett Brazília is már két kör után bebiztosította a továbbjutását a csoportkörből, de Szerbia legyőzése után a második mérkőzésen Svájc már komolyabb problémákat okozott a sérült Neymar nélkül kiálló Selecaónak.
Tite, a brazil szövetségi kapitány egy elég konzervatív megoldást választott a Paris Saint-Germain klasszisának pótlására, és a Manchester United játékosát, Fredet állította be a csapatra a jobb oldali középpályás posztjára, míg az első meccsen azon a poszton kezdő Lucas Paquetát átrendelte Neymar helyére a bal oldalra.
A fenti képen pedig látható is, ahogy a brazilok 4-3-3-as alapfelállásában (ami gyakran 2-3-5-re módosul a támadó harmadban) Paqueta magasan a bal, míg Fred magasan a jobb félterületben helyezkedett, a védelem előtt pedig Casemiro pozicionálta magát a hatos szerepkörében. A problémát az jelentette, hogy Casemirót a svájciak részéről Djibril Sow folyamatosan próbálta kizárni a játékból, Paquetára Freuler figyelt, míg semlegesítése Granit Xhaka feladata volt. Ráadásul a két előretolt játékos közül egyikük sem tudja Neymarhoz hasonlóan magára vonni akár egyszerre több játékos figyelmét is, területet nyitva ezzel a társakhoz, vagy épp egy az egyben megverni az emberét. Emiatt pedig a brazilok játéka túlságosan statikus volt, a svájciak könnyen levédekezték.
Épp ezért már az első félidőben megfigyelhető volt, hogy Fred és Paqueta folyamatosan mélyebbre visszalépett a labdáért, miközben Casemiro egyre magasabb pozíciókat vett fel.
Ennél a helyzetnél például mindkét papíron feljebb játszó középpályás Casemiro mögött helyezkedett, miközben a Manchester United játékosa Richarlison mellé mozogva szinte második csatárként várta a beadást.
Még a Real Madridnál Zinedine Zidane, majd később Carlo Ancelotti is többször arra kérte a brazil játékost, hogy vegyen fel magasabb pozíciót, és inkább a nyomás alatt higgadtabb megoldásokra képes Luka Modricot és Toni Kroost kérték arra, hogy indítsák el a támadásokat. A 2020/21-es szezonban például ennek is köszönhetően Casemiro 6 gólt jegyzett és 4 gólpasszt is kiosztott a spanyol bajnokságban.
A második félidőben Tite erre rátett még egy lapáttal. Becserélte a Newcastle játékosát, Bruno Guimaraest, aki Fredhez is Paquetához képest jóval hatékonyabb abban, hogy a mélyen felvett labdákat eljuttassa a támadó harmadba, Casemirót pedig végleg egy sorral feljebb tolta.
Végül ez a döntés eredményezte a mérkőzést eldöntő egyetlen találatot is, amelyet éppen Casemiro szerzett. A Manchester United játékosa a második hullámból érkezve felért a tizenhatoson belülre, és egy kiváló lövéssel vette be a kaput, miközben Bruno Guimaraes jóval mélyebben biztosított.
Amikor az első csoportmeccsen Szerbia ellen Brazília szenvedett az első félidőben, Tite arra kérte Paquetát, hogy helyezkedjen magasabban, Neymar pedig többet mozogjon a pálya közepe felé, ezáltal területet nyitva Viníciusnak a bal oldalon. A brazilok szövetségi kapitánya pedig a második meccsen ismét a középpályások szerepkörének átalakításával tudta döntően befolyásolni a mérkőzést.